Vaknyugat

  • 2016. november 8.

Snoblesse

Alföldi Róbert az ír sztárszerző darabjában.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Martin McDonaghnál nehezen találni felkapottabb színpadi szerzőt manapság, és ez esetben a hype teljességgel indokolt – még egy olyan kevésbé fajsúlyos darabban is, mint amilyennek a 2010-ben bemutatott A Behanding in Spokane bizonyult, akadt három-négy igen jó geg (és akadt egy Christopher Walken, aki elvitte a hátán az egész Broadway-előadást). A manapság inkább filmrendezőként (Erőszakik, A hét pszichopata és a Si-cu) aktív és tarantinóul igen jól beszélő művész a kilencvenes évek második felében indította színpadi munkásságát olyan nálunk is játszott darabokkal, mint a Leenane szépe, a Kripli, a Koponya Connemarában, vagy az 1997-es Vaknyugat (leánykori nevén The Lonesome West). Gothár Péter egyszer már megrendezte a Vaknyugatot, de nyolc évvel a pesti színházbeli bemutató után újból színpadra állította Coleman és Valene, az Isten háta mögött békétlenül éldegélő és egymás nagybani izélgetésére felesküdött ír testvérpár történetét. Szereplők: Rétfalvi Tamás, Ficza István, Mészáros Piroska és Alföldi Róbert.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.