„Tizenegy év távolából is kristálytisztán látszik, valaha az volt a jó a Verzióban, hogy közel hozta a távolt. Mert harcolj bár nap mint nap az ember jogaiért, abban a biztonságban és bizonyosságban élsz, hogy a magadét képes vagy megvédeni, s ezért lehetőségeid szerint azon vagy, hogy fussa energiáidból szűkebb s tágabb környezeted ez irányú dolgaiban is segítőleg részt vállalni. Ha sikerül, örülsz, ha nem, nos, akkor sem adod fel. De mi van akkor, ha úgy látod, hogy már nem külső erő, nem a segítőtársad, adott esetben a Verzió hozza közelebb a távolt, hanem jön az magától. Gyorsabban, mint kellene. Gyorsabban, mint szeretnéd. A tőled oly távolinak tűnő jogsérelmekről, társadalmi merényletekről, az elnyomásról beszélek” – írtuk az idei, a tizenegyedik fesztivál bevezetőjében.
| ||
Az idei programban szerepel japán animációs dokumentumfilm egy iráni love storyról és hagyományos munka a bevándorlók, fundamentalisták és embercsempészek találkahelyévé vált Ciprusról. Nincs Verzió posztszocialista tükör nélkül; megismerkedhetünk a hajdani Szovjetunió díszével, a kézműves limuzinokat és elnyűhetetlen teherautókat gyártó ZIL-üzemmel, már ha bírjuk az ipari lepu látványát. Film készült egy harmincnyolc éve holtan talált orvostanhallgató meggyilkolásának ügyéből: Ludmilla Cervanova holttestére a szlovákiai Szenckirályfán, a patakban bukkantak – ez lett a (cseh)szlovák igazságszolgáltatás történetének leghosszabb ideig húzódó ügye, számos szomorú és botrányos fordulattal. Mindeközben egy brit dokumentumfilmes a legnagyobb fájlmegosztó rendszer, a Pirate Bay alapítói és működtetői elleni pert követte végig, amerikai kollégája pedig az Észak-Dakota olajmezői felé áramló munkavállalókat, s a róluk gondoskodni kívánó tiszteletesről készített filmet.
