Habár Donald Trump, a hivatalban lévő amerikai elnök továbbra sem képes elfogadni a választási vereség tényét, azért a közvélemény nagyrésze már gyakorlatilag lezártnak tekinti a Trump-korszakot, legalábbis annak Fehér Házbeli részét. A New York Times nemrég érdekes szempontból közelítette meg a kérdést, egy cikkben arra kerestek választ, hogy vajon Trump folytatni fogja-e a korábbi elnöki hagyományt, és megírja (megíratja) a maga memoárját. És ha igen, ki vállalkozik majd annak a kiadására, hiszen amellett, hogy bizonyosan bestseller lenne a könyv, az adott kiadó más szerzőit és munkatársait nem biztos, hogy jól érintené, hogy Trumppal kerülnek egy platformra – és ez még nem is a legnagyobb gond, írják.
„Nem zárkóznék el egy megbeszélés elől” – mondja a cikkben Dana Canedy, az egyik legnagyobb amerikai könyves vállalat, a Simon & Schuster egyik vezetője. De rögtön hozzá is teszi: „Ugyanakkor nagy különbség van aközött, hogy egy megbeszélésen részt veszek, vagy hogy valóban ki is adok egy könyvet.”
Bár a közvélekedés szerint a könyves szakmát a New York-i belvárosból meghatározóan liberális szellemű vezetők irányítják, a tények azt mutatják, hogy a nagy kiadók politikai hovatartozástól függetlenül jelentetnek meg szerzőket mindkét oldalról. A jól ismert konzervatív tévés műsorvezető, Sean Hannity könyveit a Simon & Schuster adja ki, a korábbi fehér házi szóvivő Sarah Huckabee Sanders a Macmillannél jelenik meg, Newt Gingrich kiadója pedig a Penguin Random House imprintje, a Hachette and Macmillan.
Maga Donald Trump is már több mint egy tucat könyvet adott ki olyan kiadóknál, mint a Simon & Schuster, a HarperCollins vagy a Penguin Random House. Habár nem mind bizonyult ugyanannyira kelendőnek, ahogy a New York Times írja, például a Trump: A legjobb golf-tanácsok, amiket valaha kaptam 15 év alatt mindössze 3500 példányban kelt el, miközben Az üzletkötés művészete 630 ezer példányban fogyott csak az Egyesült Államokban. Ez utóbbi könyv magyarul is megjelent 2017-ben.
| ||
Könyves szempontból az elveszített elnökválasztás tulajdonképpen jó marketing-hátteret biztosíthat, egyfelől, mert mégis 73 millió amerikai szavazott Trumpra, másfelől pedig, mert az elnök vonakodása a vereség elismerését illetően továbbra is kampányállapotban tartja a szimpatizánsait. Ugyanakkor több szakértő is jelezte a New York Times újságíróinak, hogy a könyveladásból várható nagy profitnak megvan a maga rizikója is. Nagy a különbség az elnökség előtt megjelent Trump-könyvek és az elnökség után várhatók fogadtatása között: ha a mostani, polarizált helyzetben adnák ki az elnök emlékiratait, az valószínűleg erős tiltakozást, bojkottot, és alkalmanként bírósági pereket is vonna maga után a vállalkozókedvű kiadó számára. Hasonlóan megosztó történet volt, amikor a Hachette kiadó visszalépett Woody Allen emlékiratának kiadásától, elsősorban a kiadó dolgozóinak és szerzőinek – köztük magának Woody Allen fiának, Ronan Farrownak – élénk tiltakozása miatt.
Egy lehetséges Trump-memoárral mégsem a vele szemben várható tiltakozás lenne a legnagyobb gond a szakértők szerint. Az elnök eddigi teljesítménye ugyanis elég kevés kétséget hagy afelől, hogy a könyvében megannyi finoman fogalmazva is kétes hitelességű és megalapozatlan állítás fog szerepelni. Az amerikai non-fiction kiadás ugyanakkor nagyon érzékeny a tények megfelelő kezelésére, és igen komolyan veszi minden egyes kiadó a memoárok kapcsán is az úgynevezett fact-checkinget, azaz a tény-ellenőrzést. A már idézett Dana Canedy szerint egy ilyen könyv csak akkor jelenhetne meg a Simon & Schusternél, ha Trump elfogadná a cég valós információkat érintő gyakorlatát, tehát, ha minden kijelentését le lehetne ellenőriztetni. Csakhogy arra elég kevés esély látszik most, hogy Trump egy ilyen eljárásnak alávetné az emlékiratait.
A cikkben megszólal több ismert szerző is, Celeste Ng, a magyarul is megjelent Kis tüzek mindenütt című bestseller szerzője azt mondja, ő a saját kiadóját, a Penguin Random House-t mindenképpen lebeszélné Trump emlékiratának kiadásáról, hiszen az nagyrészt „félrevezető információkból, alaptalan véleményekből és nyílt hazugságokból” állna, mint mondja. A Trump-ellenességéről is ismert Stephen King ugyanakkor, aki a Simon & Schuster egyik legeladhatóbb, világsztárnak számító szerzője, azt mondja, hogy nem ellenezné semmilyen szinten a Trump-memoár megjelenését. Az egy alapelv, állítja King, hogy nem tiltunk be könyveket, Trump emlékirata egy nagy hazugsághalmaz lesz nyilvánvalóan, de az a jog, hogy az emberek azt olvassanak, amit akarnak, megilleti az elnöki emlékiratokat is. „És egyébként is rühellem a cenzúrát” – mondja a Halálsoron, a Tortúra, a Kedvencek temetője és még sok egyéb világsiker szerzője. Igaz, hozzáteszi: „azért remélem, nem az én kiadóm fogja megjelentetni Trump könyvét, de akárhogy is lesz, alig várom, hogy lássam, hogyan cincálják szét a kritikusok”.
Szakmáról egy szót se! - Stephen King Párizsban
66 éves fehér férfi, több százmillió eladott könyv szerzője lép a színpadra. Stephen King megérkezett élete első franciaországi sajtótájékoztatójára, hogy A ragyogás folytatásáról, a Doctor Sleepről diskuráljon. Nem, Stephen King nem horrorszerző - ha ezt más állítja, csak legyintünk egyet, ha maga King hozakodik elő ezzel, egyetértően bólogatunk.
A New York Times cikke végül említést tesz arról is, hogy a New York Post egy meg nem nevezett forrásra hivatkozva megírta, Trump máris kapott egy könyv- és tévé-szerződés-ajánlatot állítólag 100 millió dollárért. Scott Turow, a Magyarországon is ismert detektívregény-író erre úgy reagált: „hacsak nem a Bibliát akarja megírni, akkor alighanem erősen túlzó ez az összeg, ugyanakkor egy dologban biztos vagyok, Trump nagyobb előleget akar majd kérni, mint amennyit Obama kapott”.
