Alkalmi partnerével teherbe ejteti magát. Innentől menekülnie kell

  • Karafiáth Metta
  • 2020. szeptember 23.

Sorköz

Sophie Mackintosh disztópiájában sorsjeggyel döntik el, hogy anya legyél, vagy független nő.

A kiadó alaposan elbánt angol író első magyar nyelven kiadott munkájával, a Kék sorsjeggyel: a rettenetes borítókép olcsó ponyvát feltételez, a kiemelt promóciós mottó – „Életed lottója: ha egyszer húztál, nincs visszaút” – pedig egyenesen hidegrázós.

false

Pedig a mű felkavaró disztópia egy olyan világról, ahol a lányok első menstruációjukkor sorsjegyet húznak, kéket vagy fehéret, amely megmondja, anyaként vagy független nőként kell élniük. Aztán elkülönítik őket egymástól. A rendszer a totális kontrollon alapul, azt sugalmazva, a kisorsolt irány a nő egyedüli helyes útja. Csakhogy Callával valami nem stimmel: kék sorsjegyet húz, mégis anya szeretne lenni. Kitépi hát saját testéből a spirált, és alkalmi partnerével teherbe ejteti magát. Innentől menekülnie kell. Semmilyen anyaképe nincs, azt sem tudja, mennyi ideig tart a terhesség, hogy néz ki egy csecsemő: ösztönvezérelten cselekszik. Az ő feszes és sallangmentes belső monológjából ismerjük meg a gondolatait és a mozgatórugóit.

Ahogy a fiatal brit író Man Booker-díjra jelölt regényében, a The Water Cure-ban három lánytestvér sorsát ismerjük meg, akik apjuk kontrollja alatt egy szigeten élnek, úgy ennek a műnek is az irányítás és a szabad akarat áll a középpontjában.

Míg mostanában a gyerektelenség tabuja áll több világsikerű regény fókuszában (lásd Sheila Heti), Mackintosht az érdekli, mi késztethet egy nőt a gyerekvállalásra akár úgy is, hogy mindent fel kell áldoznia. Szereplői hiteles hangon szólnak, a történetvezetés balladai sűrítésekkel válik nyomasztóvá.

Fordította: N. Kiss Zsuzsa. Athenaeum Kiadó, 2020, 271 oldal, 3999 Ft

Borítókép: Fortepan/Hirschler András

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.