Alkalmi partnerével teherbe ejteti magát. Innentől menekülnie kell

  • Karafiáth Metta
  • 2020. szeptember 23.

Sorköz

Sophie Mackintosh disztópiájában sorsjeggyel döntik el, hogy anya legyél, vagy független nő.

A kiadó alaposan elbánt angol író első magyar nyelven kiadott munkájával, a Kék sorsjeggyel: a rettenetes borítókép olcsó ponyvát feltételez, a kiemelt promóciós mottó – „Életed lottója: ha egyszer húztál, nincs visszaút” – pedig egyenesen hidegrázós.

false

Pedig a mű felkavaró disztópia egy olyan világról, ahol a lányok első menstruációjukkor sorsjegyet húznak, kéket vagy fehéret, amely megmondja, anyaként vagy független nőként kell élniük. Aztán elkülönítik őket egymástól. A rendszer a totális kontrollon alapul, azt sugalmazva, a kisorsolt irány a nő egyedüli helyes útja. Csakhogy Callával valami nem stimmel: kék sorsjegyet húz, mégis anya szeretne lenni. Kitépi hát saját testéből a spirált, és alkalmi partnerével teherbe ejteti magát. Innentől menekülnie kell. Semmilyen anyaképe nincs, azt sem tudja, mennyi ideig tart a terhesség, hogy néz ki egy csecsemő: ösztönvezérelten cselekszik. Az ő feszes és sallangmentes belső monológjából ismerjük meg a gondolatait és a mozgatórugóit.

Ahogy a fiatal brit író Man Booker-díjra jelölt regényében, a The Water Cure-ban három lánytestvér sorsát ismerjük meg, akik apjuk kontrollja alatt egy szigeten élnek, úgy ennek a műnek is az irányítás és a szabad akarat áll a középpontjában.

Míg mostanában a gyerektelenség tabuja áll több világsikerű regény fókuszában (lásd Sheila Heti), Mackintosht az érdekli, mi késztethet egy nőt a gyerekvállalásra akár úgy is, hogy mindent fel kell áldoznia. Szereplői hiteles hangon szólnak, a történetvezetés balladai sűrítésekkel válik nyomasztóvá.

Fordította: N. Kiss Zsuzsa. Athenaeum Kiadó, 2020, 271 oldal, 3999 Ft

Borítókép: Fortepan/Hirschler András

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.