Karinthy Frigyest a huszas-hrmincas évek közönsége nem „nagy”, hanem humoros írónak tartotta, népszerűségét elsősorban sziporkázása garantálta. Ugyanakkor hiú ember lehetett, legalábbis némi nárcizmus bizonyosan volt benne, mivel örömmel vállalt minden felkérést, nem is csak felolvasó-estekre és egyéb irodalmi rendezvényekre.
Például 1928-ban, Guthi Soma író, újságíró „jubileumán”, a Zeneakadémia nagytermében olyan sztárok mellett lépett fel színészként, mint Bajor Gizi vagy Csortos Gyula. Karinthy Rajna Alice színésznővel adott elő egy páros jelenetet, hatalmas sikerrel. Az író három évvel később ismét megcsillanthatta színészi tehetségét, ekkor Békeffi István kabarészerzővel indult országos felolvasó turnéra, és míg társa volt a konferanszié, ő az egyik jelenetben „színészkedett” is. 1932 januárjában már Karinthy volt a konferanszié. Igaz, csak egy alkalommal, amikor Molnár Ferenc Liliomjának amerikai filmváltozatát bemutatták (Molnár feliratozásával) a Kamara Örökmozgóban.
Ezek a fellépések (ahogy a számos többi is), inkább amolyan alkalmi kedélyeskedések voltak, amit nem kellett komolyan venni még a „humorban nem ismerek tréfát” jegyében sem. Azonban
1932 augusztusában Karinthy profi konferansziéként szerződött
a Terézkörúti Színpaddal. „Vállalkoztam erre a szereplésre, mert minden ilyen meredek, kockázatos kísérlet érdekel és izgat. Meggyőződésem, ha az ember bizonyos értéket jelent, úgy magához, színvonalához (ezt általánosságban értem, nem magamra vonatkoztatva) tud emelni műfajokat, s így baj nem történhetik. Ha mégis történik valami hiba, úgy a hiba kísérletezőben van, s úgy nem kár érte" – nyilatkozta Karinthy a Pesti Hírlapban, hozzátéve, hogy a debütálása a Tőlünk tanulhatnak című revüben lesz, amit az író „komoly színvonalú, egységes szellemű” előadásnak ígért.
| ||
Nos, az előadás valóban sikert aratott, a konferanszié kevésbé. A kritikusok nem támadták Karinthyt, az író azonban elegáns humorral azonnal „önkritikát gyakorolt”. „A premier után kissé mégis lecsillapodtam. És akkor, amikor már túl voltam mindenen, nyugodtan és hideg fejjel gondolkozni kezdtem arról, hogy – miket kellett volna mondanom. Borzasztó jó dolgok jutottak az eszembe, magam is halálra nevettem magam rajtuk. De – akkor már késő volt” – írta az előadás után ugyancsak a Pesti Hírlapba, s ezzel tulajdonképpen véget ért hivatásos színpadi pályafutása. A lapok pedig megírták hogy a Terézkörúti Színpadon „ezentúl is író tölti be a konferanszié szerepét”, sőt a leszerződtetett Vadnay László nemcsak konferálni fog, de „maga fogja játszani ismert Hacsek és Sajó bohózataiban Hacsek szerepét”.
