Amikor Hacsek lenyomta Karinthy Frigyest

Sorköz

A konferanszié egy szakma, azt is rendesen meg kell tanulni.

Karinthy Frigyest a huszas-hrmincas évek közönsége nem „nagy”, hanem humoros írónak tartotta, népszerűségét elsősorban sziporkázása garantálta. Ugyanakkor hiú ember lehetett, legalábbis némi nárcizmus bizonyosan volt benne, mivel örömmel vállalt minden felkérést, nem is csak felolvasó-estekre és egyéb irodalmi rendezvényekre.

Például 1928-ban, Guthi Soma író, újságíró „jubileumán”, a Zeneakadémia nagytermében olyan sztárok mellett lépett fel színészként, mint Bajor Gizi vagy Csortos Gyula. Karinthy Rajna Alice színésznővel adott elő egy páros jelenetet, hatalmas sikerrel. Az író három évvel később ismét megcsillanthatta színészi tehetségét, ekkor Békeffi István kabarészerzővel indult országos felolvasó turnéra, és míg társa volt a konferanszié, ő az egyik jelenetben „színészkedett” is. 1932 januárjában már Karinthy volt a konferanszié. Igaz, csak egy alkalommal, amikor Molnár Ferenc Liliomjának amerikai filmváltozatát bemutatták (Molnár feliratozásával) a Kamara Örökmozgóban.

Ezek a fellépések (ahogy a számos többi is), inkább amolyan alkalmi kedélyeskedések voltak, amit nem kellett komolyan venni még a „humorban nem ismerek tréfát” jegyében sem. Azonban

1932 augusztusában Karinthy profi konferansziéként szerződött

a Terézkörúti Színpaddal. „Vállalkoztam erre a szereplésre, mert minden ilyen meredek, kockázatos kísérlet érdekel és izgat. Meggyőződésem, ha az ember bizonyos értéket jelent, úgy magához, színvonalához (ezt általánosságban értem, nem magamra vonatkoztatva) tud emelni műfajokat, s így baj nem történhetik. Ha mégis történik valami hiba, úgy a hiba kísérletezőben van, s úgy nem kár érte" – nyilatkozta Karinthy a Pesti Hírlapban, hozzátéve, hogy a debütálása a Tőlünk tanulhatnak című revüben lesz, amit az író „komoly színvonalú, egységes szellemű” előadásnak ígért.

false

 

Fotó: Wikipédia

Nos, az előadás valóban sikert aratott, a konferanszié kevésbé. A kritikusok nem támadták Karinthyt, az író azonban elegáns humorral azonnal „önkritikát gyakorolt”. „A premier után kissé mégis lecsillapodtam. És akkor, amikor már túl voltam mindenen, nyugodtan és hideg fejjel gondolkozni kezdtem arról, hogy – miket kellett volna mondanom. Borzasztó jó dolgok jutottak az eszembe, magam is halálra nevettem magam rajtuk. De – akkor már késő volt” – írta az előadás után ugyancsak a Pesti Hírlapba, s ezzel tulajdonképpen véget ért hivatásos színpadi pályafutása. A lapok pedig megírták hogy a Terézkörúti Színpadon „ezentúl is író tölti be a konferanszié szerepét”, sőt a leszerződtetett Vadnay László nemcsak konferálni fog, de „maga fogja játszani ismert Hacsek és Sajó bohózataiban Hacsek szerepét”.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.