Az eddig ismert legrégebbi könyvtöredékre bukkanhattak grazi kutatók

Sorköz

Sörről, olajról és adózásról szól.

Az eddigi legrégebbi könyvtöredékre bukkanhattak rá a Grazi Egyetem kutatói: az időszámításunk előtti harmadik századból származó papirusztöredéken fűzés nyomai láthatók, ami arra utal, hogy eredetileg egy könyv része lehetett.

A töredék a Grazi Egyetem könyvtárának gyűjteményéből származik, és Theresa Zammit Lupi könyvrestaurátor csütörtökön mutatta be a nagyközönségnek.

A 15 centiméterszer 25 centiméteres papiruszdarab vélhetőleg egy jegyzetfüzet maradványa.

A restaurátor egy szálra bukkant a kötés mentén, és ebből, valamint a könyvformátumból, a fűzésnyomokból és a jól körülhatárolható margókon belül futó írott szövegből jutott arra a következtetésre, hogy egy könyvtöredékről lehet szó.

Eddig azt feltételezték, hogy a könyvforma az időszámításunk szerinti második században keletkezhetett. Az i. sz. 150-250 közötti időszakból származó, napjainkig a legrégebbiként ismert könyveket az Egyesült Királyság nemzeti könyvtárában és a dublini Chester Beatty Könyvtárban őrzik. A grazi töredék ezeknél négyszáz évvel idősebb.

A papirusztöredéket több mint száz évvel ezelőtt fedezték fel egy ásatás során az egyiptomi Hibeh nekropoliszában végzett ásatás során. Mikor megtalálták, egy szarkofágban fekvő múmiát takart. 1904 óta őrzik a Grazi Egyetemen egy ötvenkét darabból álló papiruszgyűjtemény részeként, amely az egyiptomi Ptolemaida-dinasztia idejéből származik.

A leletet 1906-ban publikáló régészek szerint

egy jegyzetfüzetből származó lapról van szó, amelyre időszámításunk előtt 260 környékén sör- és olajadóról szóló számlákat írtak görögül.

Erich Renhart, a Grazi Egyetem könyvtára különleges gyűjteményének tudományos vezetője elmondta: a nemzetközi szakmai közösség még idén ősszel megvitatja az új felfedezést és annak következményeit. Hozzátette, a lelet fényében újra kell gondolni a könyvtörténelem kezdeteit.

A Grazi Egyetem könyvtára több mint négymillió tételével Ausztria harmadik legnagyobb könyvtára. 2019-ben átfogóan modernizálták és kibővítették. Az Ausztria második legnagyobbjának számító különleges gyűjteményében mintegy háromszázezer objektum található.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.