A történelemnek is megvan a maga „lakodalmas” műfaja, vagyis olyasmi, amitől hidegrázást kap minden valamirevaló szakember. Ám ahogy a zenében, úgy a történettudományban is előfordulhat, hogy a fülbemászó, banális és zeneileg egyáltalán nem értékelhető dallam nem megy ki az ember fejéből. Nos, ez a „slágertapadás” ilyenkor nem más, mint az a kérdés, hogy „mi lett volna, ha…”
Reggelig irkálhatnánk a frappánsabbnál frappánsabb példákat, de két perc is elég lenne, hogy olyan régi eseményt idézzünk fel, amely bekövetkezte egy bizonyos apróságon múlott, és ha az nem történik meg, minden másképp alakul. Noha az efféle felvetések csípőből minősíttetnek komolytalannak, vannak olyan szakemberek, akik dacolnak a hivatalos állásponttal. Közéjük tartozik a jeles német orvos-történész, Ronald D. Gerste is, aki vette a bátorságot, és egy teljes kötetet szentelt a „mi lett volna, ha…” témájának – csak éppen fordított előjellel.
A Történelmet író betegségek - Az ókortól napjainkig című könyvben természetesen szó sincs arról, hogy a szerző azon elmélkedne, mi lett volna, ha a fiatal Hitler fejére esik egy virágcserép az ötödikről, vagy Sztálin nem hagyja ott a szemináriumot és így tovább. Gerste jelentős történelmi alakok egészségi állapotát vizsgálja, és ha el is hangzik, hogy „ellenkező esetben másként alakul minden”, a hangsúly azokon a valós eseményeken van, amelyekhez vastagon hozzájárultak az adott személy nyavalyái. Legyen szó Nagy Sándorról, F. D. Rooseveltről vagy Leonyid Iljics Brezsnyevről, Gerste olvasmányosan, de a tényeket mindig tiszteletben tartva számol be arról, amit eddig is sejthettünk: a történelem nem ismétli önmagát,
de igen gyakori jelenség, hogy birodalmak, vagy akár az egész világ sorsa múlhat egy-egy vezető egészségi állapotán.
Külön érdeme a könyvnek, hogy a szerző végig mellőzi a bombasztikus elemeket. Így például nem jelenti ki kategorikusan, hogy az első világháború elmaradt volna, ha a gégerákban szenvedő angolbarát III. Frigyes (aki csak 99 napig uralkodott) marad a német trónon, sőt egyértelmű bizonyítékok híján az agysorvadásban elhunyt Lenin szifiliszét sem veszi kész ténynek. Mint ahogy azt sem, hogy ha az istenként dicsőített pártfőtitkár utódaihoz hasonlóan 70+-osként fejezi be földi pályafutását (Lenin 54 évesen halt meg), úgy nem következett volna be a sztálini terror. Mert valószínűleg bekövetkezett volna, csak akkor nem a „sztálini” jelzőt használja az utókor.
Fordította: Győri László
Corvina, 2021; 256 oldal; 4490 Ft
(Címlapképünkön: az utolsó kép Leninről. Forrás: Wikipédia)
