Csak baj lehet abból, ha a birodalom vezetője nyavalyákkal küzd

  • -legát-
  • 2021. március 20.

Sorköz

Történelmi leckék a betegségek világmegváltó következményeiről.

A történelemnek is megvan a maga „lakodalmas” műfaja, vagyis olyasmi, amitől hidegrázást kap minden valamirevaló szakember. Ám ahogy a zenében, úgy a történettudományban is előfordulhat, hogy a fülbemászó, banális és zeneileg egyáltalán nem értékelhető dallam nem megy ki az ember fejéből. Nos, ez a „slágertapadás” ilyenkor nem más, mint az a kérdés, hogy „mi lett volna, ha…”

Reggelig irkálhatnánk a frappánsabbnál frappánsabb példákat, de két perc is elég lenne, hogy olyan régi eseményt idézzünk fel, amely bekövetkezte egy bizonyos apróságon múlott, és ha az nem történik meg, minden másképp alakul. Noha az efféle felvetések csípőből minősíttetnek komolytalannak, vannak olyan szakemberek, akik dacolnak a hivatalos állásponttal. Közéjük tartozik a jeles német orvos-történész, Ronald D. Gerste is, aki vette a bátorságot, és egy teljes kötetet szentelt a „mi lett volna, ha…” témájának – csak éppen fordított előjellel.

A Történelmet író betegségek - Az ókortól napjainkig című könyvben természetesen szó sincs arról, hogy a szerző azon elmélkedne, mi lett volna, ha a fiatal Hitler fejére esik egy virágcserép az ötödikről, vagy Sztálin nem hagyja ott a szemináriumot és így tovább. Gerste jelentős történelmi alakok egészségi állapotát vizsgálja, és ha el is hangzik, hogy „ellenkező esetben másként alakul minden”, a hangsúly azokon a valós eseményeken van, amelyekhez vastagon hozzájárultak az adott személy nyavalyái. Legyen szó Nagy Sándorról, F. D. Rooseveltről vagy Leonyid Iljics Brezsnyevről, Gerste olvasmányosan, de a tényeket mindig tiszteletben tartva számol be arról, amit eddig is sejthettünk: a történelem nem ismétli önmagát,

de igen gyakori jelenség, hogy birodalmak, vagy akár az egész világ sorsa múlhat egy-egy vezető egészségi állapotán.

Külön érdeme a könyvnek, hogy a szerző végig mellőzi a bombasztikus elemeket. Így például nem jelenti ki kategorikusan, hogy az első világháború elmaradt volna, ha a gégerákban szenvedő angolbarát III. Frigyes (aki csak 99 napig uralkodott) marad a német trónon, sőt egyértelmű bizonyítékok híján az agysorvadásban elhunyt Lenin szifiliszét sem veszi kész ténynek. Mint ahogy azt sem, hogy ha az istenként dicsőített pártfőtitkár utódaihoz hasonlóan 70+-osként fejezi be földi pályafutását (Lenin 54 évesen halt meg), úgy nem következett volna be a sztálini terror. Mert valószínűleg bekövetkezett volna, csak akkor nem a „sztálini” jelzőt használja az utókor.

Fordította: Győri László

Corvina, 2021; 256 oldal; 4490 Ft

(Címlapképünkön: az utolsó kép Leninről. Forrás: Wikipédia)

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.