Csáki Judit és Csuja Imre többször, hosszan beszélgetett, könyv született belőle

Sorköz

Az Imi, ne csináld! beszélgetőkönyvbe írt portré, amiből rengeteg minden kiderül az Örkény színészről.

Még ma is ritka, hogy a magyar színháztörténet – pláne a kortárs – kiemelkedő alkotóiról, színészekről, rendezőkről vagy például egy-egy díszlet- és jelmeztervezőről akármilyen, de lehetőség szerint inkább portrékönyv jelenjen meg. A magyar könyvpiac ritkán lát ebben a műfajban potenciált. Nagy kár.

Az Imi, ne csináld!, vagyis Csáki Judit Csuja Imrével készített beszélgetőkönyve jó ellenpélda. (Érdemes megjegyezni, mintha a Corvina Kiadó nyitott volna az említett hiány felé, hisz’ 2020-ban megjelent egy hasonló beszélgetős portrékönyv Molnár Piroskáról is, akit Bíró Kriszta segített “életnagytakarításhoz” a dialógus által.)

Csuja Imrét alighanem csak kevesek nem ismerik ma Magyarországon; aki tévét néz, színházba jár, egészen biztos, hogy találkozott már felejthetetlen karakterével, összetéveszthetetlen orgánumával. Az Örkény István Színház színésze a színházi szerepei mellett olyan népszerű filmekben játszott korábban, mint az Üvegtigris 1-2-3. vagy a Valami Amerika 2., de szereplője A mi kis falunk című nem túl magas röptű, de népszerű sorozatnak is. Szóval talán nem kell bemutatni. (A könyv egyébként hasznos jegyzéket nyújt a színész színházi és filmszerepeiről, sőt fotókkal is segít emlékezni, ismerkedni.)

A beszélgetős könyvben rengeteg információra lehet szert tenni Csuja Imréról, remek kiindulást nyújt némi utánakeresésnek, -olvasásnak, - gondolásnak. Pályája alakulását nagyon szépen körülírják a dialógusok. Egyértelműen rajzolódik ki, hogy Csuja fokozatosan építette, és amennyire lehet, tudatosan alakította. 1984-ben végzett az egykori Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd Pécsre szerződött; 1987-ben a debreceni Csokonai Színház tagja lett, onnan 1989-ben az egri Gárdonyi Géza Színházba ment, majd Budapestre költözött, és az Arany János Színházban töltött el pár évet. Ezt követően tíz évnyi szabadúszás után 2004-ben leszerződött az Örkény Színházhoz.

A színész mesél Csáki Juditnak a versekről, színpadi szerepei sokaságáról, alkotófolyamatokról és öltözői partnereiről éppúgy, mint az Örkény társulatának fiatal színészeiről, más színészekhez fűződő viszonyairól, nagy találkozásokról, egyik-másik szerepéről, rendezőkkel való közös munkájáról. Nehéz lenne egy-egy részt kiemelni a könyvből, mert mind olyan könnyed, derűs; érződik, hogy Csuja Imre nagy kedvvel mesél Csákinak.

A méltán ismert színikritikus elbeszélői szerepe, reflektáltsága pontosan kimért, se nem sok, se nem kevés, épp elég. A könyv hangulatát alapvetően határozza meg Csáki stílusa, felkészültsége, érzékenysége.

Szó esik a beszélgetés során Csuja magánéletéről is. Elbeszéli gyerekkorát, egy szörnyű családi tragédiát, vagy épp a vélt vagy valós első emlékét. Megrendülten lehet olvasni, ahogy szívbemarkoló őszinteséggel mesél fiai elvesztéséről, vagy ahogy feleségével, Árvay Zsuzsával párkapcsolatukról vallanak. De megszólal a könyvben Csuja Fanni, a színész lánya is, ahogy például Rudolf Péter vagy Mácsai Pál. Kiderül, hogyan próbál a színész, mit kezd az instrukciókkal, és miért is mondja a rendező alkalomadtán a címben is szereplő “Imi, ezt ne csináld!” mondatot, avagy, miért van az, hogy sokszor Csuja nem a szerepet, nem Falstaffot vagy Poloniust tanulja, hanem Csuja Imrét.

Csáki Judit: Imi, ne csináld! - Egy nyár Csuja Imrével, Corvina, 2022, 320 oldal

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?