Még ma is ritka, hogy a magyar színháztörténet – pláne a kortárs – kiemelkedő alkotóiról, színészekről, rendezőkről vagy például egy-egy díszlet- és jelmeztervezőről akármilyen, de lehetőség szerint inkább portrékönyv jelenjen meg. A magyar könyvpiac ritkán lát ebben a műfajban potenciált. Nagy kár.
Az Imi, ne csináld!, vagyis Csáki Judit Csuja Imrével készített beszélgetőkönyve jó ellenpélda. (Érdemes megjegyezni, mintha a Corvina Kiadó nyitott volna az említett hiány felé, hisz’ 2020-ban megjelent egy hasonló beszélgetős portrékönyv Molnár Piroskáról is, akit Bíró Kriszta segített “életnagytakarításhoz” a dialógus által.)
Csuja Imrét alighanem csak kevesek nem ismerik ma Magyarországon; aki tévét néz, színházba jár, egészen biztos, hogy találkozott már felejthetetlen karakterével, összetéveszthetetlen orgánumával. Az Örkény István Színház színésze a színházi szerepei mellett olyan népszerű filmekben játszott korábban, mint az Üvegtigris 1-2-3. vagy a Valami Amerika 2., de szereplője A mi kis falunk című nem túl magas röptű, de népszerű sorozatnak is. Szóval talán nem kell bemutatni. (A könyv egyébként hasznos jegyzéket nyújt a színész színházi és filmszerepeiről, sőt fotókkal is segít emlékezni, ismerkedni.)
A beszélgetős könyvben rengeteg információra lehet szert tenni Csuja Imréról, remek kiindulást nyújt némi utánakeresésnek, -olvasásnak, - gondolásnak. Pályája alakulását nagyon szépen körülírják a dialógusok. Egyértelműen rajzolódik ki, hogy Csuja fokozatosan építette, és amennyire lehet, tudatosan alakította. 1984-ben végzett az egykori Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd Pécsre szerződött; 1987-ben a debreceni Csokonai Színház tagja lett, onnan 1989-ben az egri Gárdonyi Géza Színházba ment, majd Budapestre költözött, és az Arany János Színházban töltött el pár évet. Ezt követően tíz évnyi szabadúszás után 2004-ben leszerződött az Örkény Színházhoz.
A színész mesél Csáki Juditnak a versekről, színpadi szerepei sokaságáról, alkotófolyamatokról és öltözői partnereiről éppúgy, mint az Örkény társulatának fiatal színészeiről, más színészekhez fűződő viszonyairól, nagy találkozásokról, egyik-másik szerepéről, rendezőkkel való közös munkájáról. Nehéz lenne egy-egy részt kiemelni a könyvből, mert mind olyan könnyed, derűs; érződik, hogy Csuja Imre nagy kedvvel mesél Csákinak.
A méltán ismert színikritikus elbeszélői szerepe, reflektáltsága pontosan kimért, se nem sok, se nem kevés, épp elég. A könyv hangulatát alapvetően határozza meg Csáki stílusa, felkészültsége, érzékenysége.
Szó esik a beszélgetés során Csuja magánéletéről is. Elbeszéli gyerekkorát, egy szörnyű családi tragédiát, vagy épp a vélt vagy valós első emlékét. Megrendülten lehet olvasni, ahogy szívbemarkoló őszinteséggel mesél fiai elvesztéséről, vagy ahogy feleségével, Árvay Zsuzsával párkapcsolatukról vallanak. De megszólal a könyvben Csuja Fanni, a színész lánya is, ahogy például Rudolf Péter vagy Mácsai Pál. Kiderül, hogyan próbál a színész, mit kezd az instrukciókkal, és miért is mondja a rendező alkalomadtán a címben is szereplő “Imi, ezt ne csináld!” mondatot, avagy, miért van az, hogy sokszor Csuja nem a szerepet, nem Falstaffot vagy Poloniust tanulja, hanem Csuja Imrét.
Csáki Judit: Imi, ne csináld! - Egy nyár Csuja Imrével, Corvina, 2022, 320 oldal
