Csáki Judit és Csuja Imre többször, hosszan beszélgetett, könyv született belőle

Sorköz

Az Imi, ne csináld! beszélgetőkönyvbe írt portré, amiből rengeteg minden kiderül az Örkény színészről.

Még ma is ritka, hogy a magyar színháztörténet – pláne a kortárs – kiemelkedő alkotóiról, színészekről, rendezőkről vagy például egy-egy díszlet- és jelmeztervezőről akármilyen, de lehetőség szerint inkább portrékönyv jelenjen meg. A magyar könyvpiac ritkán lát ebben a műfajban potenciált. Nagy kár.

Az Imi, ne csináld!, vagyis Csáki Judit Csuja Imrével készített beszélgetőkönyve jó ellenpélda. (Érdemes megjegyezni, mintha a Corvina Kiadó nyitott volna az említett hiány felé, hisz’ 2020-ban megjelent egy hasonló beszélgetős portrékönyv Molnár Piroskáról is, akit Bíró Kriszta segített “életnagytakarításhoz” a dialógus által.)

Csuja Imrét alighanem csak kevesek nem ismerik ma Magyarországon; aki tévét néz, színházba jár, egészen biztos, hogy találkozott már felejthetetlen karakterével, összetéveszthetetlen orgánumával. Az Örkény István Színház színésze a színházi szerepei mellett olyan népszerű filmekben játszott korábban, mint az Üvegtigris 1-2-3. vagy a Valami Amerika 2., de szereplője A mi kis falunk című nem túl magas röptű, de népszerű sorozatnak is. Szóval talán nem kell bemutatni. (A könyv egyébként hasznos jegyzéket nyújt a színész színházi és filmszerepeiről, sőt fotókkal is segít emlékezni, ismerkedni.)

A beszélgetős könyvben rengeteg információra lehet szert tenni Csuja Imréról, remek kiindulást nyújt némi utánakeresésnek, -olvasásnak, - gondolásnak. Pályája alakulását nagyon szépen körülírják a dialógusok. Egyértelműen rajzolódik ki, hogy Csuja fokozatosan építette, és amennyire lehet, tudatosan alakította. 1984-ben végzett az egykori Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd Pécsre szerződött; 1987-ben a debreceni Csokonai Színház tagja lett, onnan 1989-ben az egri Gárdonyi Géza Színházba ment, majd Budapestre költözött, és az Arany János Színházban töltött el pár évet. Ezt követően tíz évnyi szabadúszás után 2004-ben leszerződött az Örkény Színházhoz.

A színész mesél Csáki Juditnak a versekről, színpadi szerepei sokaságáról, alkotófolyamatokról és öltözői partnereiről éppúgy, mint az Örkény társulatának fiatal színészeiről, más színészekhez fűződő viszonyairól, nagy találkozásokról, egyik-másik szerepéről, rendezőkkel való közös munkájáról. Nehéz lenne egy-egy részt kiemelni a könyvből, mert mind olyan könnyed, derűs; érződik, hogy Csuja Imre nagy kedvvel mesél Csákinak.

A méltán ismert színikritikus elbeszélői szerepe, reflektáltsága pontosan kimért, se nem sok, se nem kevés, épp elég. A könyv hangulatát alapvetően határozza meg Csáki stílusa, felkészültsége, érzékenysége.

Szó esik a beszélgetés során Csuja magánéletéről is. Elbeszéli gyerekkorát, egy szörnyű családi tragédiát, vagy épp a vélt vagy valós első emlékét. Megrendülten lehet olvasni, ahogy szívbemarkoló őszinteséggel mesél fiai elvesztéséről, vagy ahogy feleségével, Árvay Zsuzsával párkapcsolatukról vallanak. De megszólal a könyvben Csuja Fanni, a színész lánya is, ahogy például Rudolf Péter vagy Mácsai Pál. Kiderül, hogyan próbál a színész, mit kezd az instrukciókkal, és miért is mondja a rendező alkalomadtán a címben is szereplő “Imi, ezt ne csináld!” mondatot, avagy, miért van az, hogy sokszor Csuja nem a szerepet, nem Falstaffot vagy Poloniust tanulja, hanem Csuja Imrét.

Csáki Judit: Imi, ne csináld! - Egy nyár Csuja Imrével, Corvina, 2022, 320 oldal

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.