Csáki Judit és Csuja Imre többször, hosszan beszélgetett, könyv született belőle

Sorköz

Az Imi, ne csináld! beszélgetőkönyvbe írt portré, amiből rengeteg minden kiderül az Örkény színészről.

Még ma is ritka, hogy a magyar színháztörténet – pláne a kortárs – kiemelkedő alkotóiról, színészekről, rendezőkről vagy például egy-egy díszlet- és jelmeztervezőről akármilyen, de lehetőség szerint inkább portrékönyv jelenjen meg. A magyar könyvpiac ritkán lát ebben a műfajban potenciált. Nagy kár.

Az Imi, ne csináld!, vagyis Csáki Judit Csuja Imrével készített beszélgetőkönyve jó ellenpélda. (Érdemes megjegyezni, mintha a Corvina Kiadó nyitott volna az említett hiány felé, hisz’ 2020-ban megjelent egy hasonló beszélgetős portrékönyv Molnár Piroskáról is, akit Bíró Kriszta segített “életnagytakarításhoz” a dialógus által.)

Csuja Imrét alighanem csak kevesek nem ismerik ma Magyarországon; aki tévét néz, színházba jár, egészen biztos, hogy találkozott már felejthetetlen karakterével, összetéveszthetetlen orgánumával. Az Örkény István Színház színésze a színházi szerepei mellett olyan népszerű filmekben játszott korábban, mint az Üvegtigris 1-2-3. vagy a Valami Amerika 2., de szereplője A mi kis falunk című nem túl magas röptű, de népszerű sorozatnak is. Szóval talán nem kell bemutatni. (A könyv egyébként hasznos jegyzéket nyújt a színész színházi és filmszerepeiről, sőt fotókkal is segít emlékezni, ismerkedni.)

A beszélgetős könyvben rengeteg információra lehet szert tenni Csuja Imréról, remek kiindulást nyújt némi utánakeresésnek, -olvasásnak, - gondolásnak. Pályája alakulását nagyon szépen körülírják a dialógusok. Egyértelműen rajzolódik ki, hogy Csuja fokozatosan építette, és amennyire lehet, tudatosan alakította. 1984-ben végzett az egykori Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd Pécsre szerződött; 1987-ben a debreceni Csokonai Színház tagja lett, onnan 1989-ben az egri Gárdonyi Géza Színházba ment, majd Budapestre költözött, és az Arany János Színházban töltött el pár évet. Ezt követően tíz évnyi szabadúszás után 2004-ben leszerződött az Örkény Színházhoz.

A színész mesél Csáki Juditnak a versekről, színpadi szerepei sokaságáról, alkotófolyamatokról és öltözői partnereiről éppúgy, mint az Örkény társulatának fiatal színészeiről, más színészekhez fűződő viszonyairól, nagy találkozásokról, egyik-másik szerepéről, rendezőkkel való közös munkájáról. Nehéz lenne egy-egy részt kiemelni a könyvből, mert mind olyan könnyed, derűs; érződik, hogy Csuja Imre nagy kedvvel mesél Csákinak.

A méltán ismert színikritikus elbeszélői szerepe, reflektáltsága pontosan kimért, se nem sok, se nem kevés, épp elég. A könyv hangulatát alapvetően határozza meg Csáki stílusa, felkészültsége, érzékenysége.

Szó esik a beszélgetés során Csuja magánéletéről is. Elbeszéli gyerekkorát, egy szörnyű családi tragédiát, vagy épp a vélt vagy valós első emlékét. Megrendülten lehet olvasni, ahogy szívbemarkoló őszinteséggel mesél fiai elvesztéséről, vagy ahogy feleségével, Árvay Zsuzsával párkapcsolatukról vallanak. De megszólal a könyvben Csuja Fanni, a színész lánya is, ahogy például Rudolf Péter vagy Mácsai Pál. Kiderül, hogyan próbál a színész, mit kezd az instrukciókkal, és miért is mondja a rendező alkalomadtán a címben is szereplő “Imi, ezt ne csináld!” mondatot, avagy, miért van az, hogy sokszor Csuja nem a szerepet, nem Falstaffot vagy Poloniust tanulja, hanem Csuja Imrét.

Csáki Judit: Imi, ne csináld! - Egy nyár Csuja Imrével, Corvina, 2022, 320 oldal

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.