Január 21-én derült ki, kik részesülnek a Térey János-ösztöndíjban. Mint arról lapunk is beszámolt, Bartók Imre rögtön jelezte, hogy visszautasítja a lehetőséget, így helyette Bartis Attila kapta meg.
Mint kiderült Csehy Zoltán is úgy döntött úgy, hogy elutasítja a Petőfi Irodalmi Múzeum ezidáig ismeretlen összetételű kuratóriuma által megítélt támogatást – írja a dunszt.sk.
A lapnak nyilatkozó Csehy úgy fogalmaz, többek között azért utasítja vissza az ösztöndíjat, mert "nem pályáztam rá, jelölés alapján kaptam, és sem a döntnökök személye nem ismert, sem a döntés kritériumai nem voltak világosak. Miután a győztesek között közmegbecsülésnek örvendő, jelentős alkotók és közismert irodalmi élősködők egyaránt szerepeltek, sőt akadt olyan személy is, akinek „irodalmi” tevékenysége egy pályakezdő színvonalát is alig éri el, s akinek a köteteit fellépésétől kezdve negatív kritikai visszhang kíséri, a bizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették."
Bár a költő, műfordító Csehy eredetileg azt tervezte, hogy átveszi az ösztöndíjat, majd eljuttatja egy arra érdemes irodalmi alapítványhoz, meg is nevezi, konkrétan a felújított Baumgarten-díj kurátoraira gondolt, "így a politikai kitüntetés egy rangos szakmai díj része lehetett volna". Ám a szerződés szigorú és egyértelmű feltételeit áttanulmányozva mindezt lehetetlen vállalkozásnak látta, ezért nem maradt más választása, minthogy az ösztöndíj-szerződést ne írja alá.
"Az ösztöndíj ne legyen alibi: ennyi idő alatt két verskötetet nem tudok színvonalasan megírni, és szeretem, ha a közlés, a felolvasások, az irodalmi közszereplések joga nálam marad, ha az ösztöndíj adományozója és kedvezményezettje egyaránt szolgál, mondjuk (hangozzék bár patetikusan) konkrétan a nívós magyar irodalmat szolgálja, és nem kegyet oszt vagy megrendel, nem tékozol és összehány, hanem épít és befektet. Tudományos témáim közt is számos „eretnek” dolog szerepel, pl. a másságkutatás, a queer esztétika. De most elsősorban fordítani szeretnék: Ovidius hexameterei között bérelni egy biztonságos zugot."
Csehy döntését azzal is magyarázza, hogy "a dilettantizmus legkisebb jelenléte is irritál: sajnos, ilyen vagyok. Kisebbségben hamar ilyenné válik az ember, részint, mert sokszorosan ki van szolgáltatva a gettókultúrának, részint, mert soha nem tudhatja, mire akarja használni a többség. És ebben a névsorban a dilettantizmus jelen van. Makulátlan semmi sem lehet, de más egy makacs olajfolt, és más egy azonnal megszáradó vízfolt. Épp az első alkalommal kellett volna erre a legjobban vigyázni."
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=c00903af291c6f7e21b7c3e7ebb12deb)
