Csehy Zoltán sem veszi át a Térey-ösztöndíjat

  • narancs.hu
  • 2020. január 25.

Sorköz

"Ebben a névsorban a dilettantizmus jelen van." A költő, műfordító szerint a döntőbizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették.

Január 21-én derült ki, kik részesülnek a Térey János-ösztöndíjban. Mint arról lapunk is beszámolt, Bartók Imre rögtön jelezte, hogy visszautasítja a lehetőséget, így helyette Bartis Attila kapta meg.

Mint kiderült Csehy Zoltán is úgy döntött úgy, hogy elutasítja a Petőfi Irodalmi Múzeum ezidáig ismeretlen összetételű kuratóriuma által megítélt támogatást – írja a dunszt.sk.

A lapnak nyilatkozó Csehy úgy fogalmaz, többek között azért utasítja vissza az ösztöndíjat, mert "nem pályáztam rá, jelölés alapján kaptam, és sem a döntnökök személye nem ismert, sem a döntés kritériumai nem voltak világosak. Miután a győztesek között közmegbecsülésnek örvendő, jelentős alkotók és közismert irodalmi élősködők egyaránt szerepeltek, sőt akadt olyan személy is, akinek „irodalmi” tevékenysége egy pályakezdő színvonalát is alig éri el, s akinek a köteteit fellépésétől kezdve negatív kritikai visszhang kíséri, a bizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették."

Bár a költő, műfordító Csehy eredetileg azt tervezte, hogy átveszi az ösztöndíjat, majd eljuttatja egy arra érdemes irodalmi alapítványhoz, meg is nevezi, konkrétan a felújított Baumgarten-díj kurátoraira gondolt, "így a politikai kitüntetés egy rangos szakmai díj része lehetett volna". Ám a szerződés szigorú és egyértelmű feltételeit áttanulmányozva mindezt lehetetlen vállalkozásnak látta, ezért nem maradt más választása, minthogy az ösztöndíj-szerződést ne írja alá.

"Az ösztöndíj ne legyen alibi: ennyi idő alatt két verskötetet nem tudok színvonalasan megírni, és szeretem, ha a közlés, a felolvasások, az irodalmi közszereplések joga nálam marad, ha az ösztöndíj adományozója és kedvezményezettje egyaránt szolgál, mondjuk (hangozzék bár patetikusan) konkrétan a nívós magyar irodalmat szolgálja, és nem kegyet oszt vagy megrendel, nem tékozol és összehány, hanem épít és befektet. Tudományos témáim közt is számos „eretnek” dolog szerepel, pl. a másságkutatás, a queer esztétika. De most elsősorban fordítani szeretnék: Ovidius hexameterei között bérelni egy biztonságos zugot."

Csehy döntését azzal is magyarázza, hogy "a dilettantizmus legkisebb jelenléte is irritál: sajnos, ilyen vagyok. Kisebbségben hamar ilyenné válik az ember, részint, mert sokszorosan ki van szolgáltatva a gettókultúrának, részint, mert soha nem tudhatja, mire akarja használni a többség. És ebben a névsorban a dilettantizmus jelen van. Makulátlan semmi sem lehet, de más egy makacs olajfolt, és más egy azonnal megszáradó vízfolt. Épp az első alkalommal kellett volna erre a legjobban vigyázni."

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.