Csehy Zoltán sem veszi át a Térey-ösztöndíjat

  • narancs.hu
  • 2020. január 25.

Sorköz

"Ebben a névsorban a dilettantizmus jelen van." A költő, műfordító szerint a döntőbizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették.

Január 21-én derült ki, kik részesülnek a Térey János-ösztöndíjban. Mint arról lapunk is beszámolt, Bartók Imre rögtön jelezte, hogy visszautasítja a lehetőséget, így helyette Bartis Attila kapta meg.

Mint kiderült Csehy Zoltán is úgy döntött úgy, hogy elutasítja a Petőfi Irodalmi Múzeum ezidáig ismeretlen összetételű kuratóriuma által megítélt támogatást – írja a dunszt.sk.

A lapnak nyilatkozó Csehy úgy fogalmaz, többek között azért utasítja vissza az ösztöndíjat, mert "nem pályáztam rá, jelölés alapján kaptam, és sem a döntnökök személye nem ismert, sem a döntés kritériumai nem voltak világosak. Miután a győztesek között közmegbecsülésnek örvendő, jelentős alkotók és közismert irodalmi élősködők egyaránt szerepeltek, sőt akadt olyan személy is, akinek „irodalmi” tevékenysége egy pályakezdő színvonalát is alig éri el, s akinek a köteteit fellépésétől kezdve negatív kritikai visszhang kíséri, a bizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették."

Bár a költő, műfordító Csehy eredetileg azt tervezte, hogy átveszi az ösztöndíjat, majd eljuttatja egy arra érdemes irodalmi alapítványhoz, meg is nevezi, konkrétan a felújított Baumgarten-díj kurátoraira gondolt, "így a politikai kitüntetés egy rangos szakmai díj része lehetett volna". Ám a szerződés szigorú és egyértelmű feltételeit áttanulmányozva mindezt lehetetlen vállalkozásnak látta, ezért nem maradt más választása, minthogy az ösztöndíj-szerződést ne írja alá.

"Az ösztöndíj ne legyen alibi: ennyi idő alatt két verskötetet nem tudok színvonalasan megírni, és szeretem, ha a közlés, a felolvasások, az irodalmi közszereplések joga nálam marad, ha az ösztöndíj adományozója és kedvezményezettje egyaránt szolgál, mondjuk (hangozzék bár patetikusan) konkrétan a nívós magyar irodalmat szolgálja, és nem kegyet oszt vagy megrendel, nem tékozol és összehány, hanem épít és befektet. Tudományos témáim közt is számos „eretnek” dolog szerepel, pl. a másságkutatás, a queer esztétika. De most elsősorban fordítani szeretnék: Ovidius hexameterei között bérelni egy biztonságos zugot."

Csehy döntését azzal is magyarázza, hogy "a dilettantizmus legkisebb jelenléte is irritál: sajnos, ilyen vagyok. Kisebbségben hamar ilyenné válik az ember, részint, mert sokszorosan ki van szolgáltatva a gettókultúrának, részint, mert soha nem tudhatja, mire akarja használni a többség. És ebben a névsorban a dilettantizmus jelen van. Makulátlan semmi sem lehet, de más egy makacs olajfolt, és más egy azonnal megszáradó vízfolt. Épp az első alkalommal kellett volna erre a legjobban vigyázni."

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.