Megvannak a Térey-ösztöndíjasok

  • narancs.hu
  • 2020. január 21.

Sorköz

Negyvenöten kapják, két évre a középgenerációs (35-65 év közti) írókat megcélzó Térey-ösztöndíjat.

Egy tizenkilenc tagú szakmai zsűri többfordulós, titkos szavazás eredményeként harminc magyar írót választott ki a legfeljebb öt éven keresztül folyósított, havi appanázzsal járó alkotói ösztöndíjra, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum biztosít a Digitális Irodalmi Akadémia Alkotói Életpálya Programja keretében. A kiválasztottak köre a tartaléklistáról bővült végül negyvenöt fősre– írta meg az MTI. A Térey-ösztöndíjra összesen 330 személyt jelöltek.

Elméletileg Demeter Szilárd PIM-igazgató vétőzhatott volna, de minden jelöltre áldását adta végül. A bizottság két év múlva, 2021 végén egy szakmai zsűri segítségével értékeli a Térey-ösztöndíjasok ezen időtartam alatti irodalmi munkásságát. Akivel elégedettek, azzal folytatják a munkát, de legkevesebb öt ösztöndíjastól meg kell majd válniuk.

A Térey-ösztöndíj havi összege a Digitális Irodalmi Akadémia tagjainak juttatott mindenkori felhasználási díj 90 százaléka, amely 2020-ban havi bruttó 320 ezer forint.

A Térey-ösztöndíjra javasolt 45 alkotó: Bartók Imre, Berta Zsolt, Czilli Aranka, Csehy Zoltán, Csender Levente, Farkas Wellmann Endre, Fekete Vince, Garaczi László, Győrffy Ákos, Hász Róbert, Háy János, Hodossy Gyula, Kemény István, Keresztesi József, Király Zoltán, Kollár Árpád, Kürti László, Lackfi János, Lanczkor Gábor, Láng Zsolt, László Noémi, Lázár Balázs, Lőrincz P. Gabriella, Lövétei Lázár László, Majoros Sándor, Márton László, Molnár Vilmos, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Orcsik Roland, Rózsássy Barbara, Sajó László, Sántha Attila, Solymosi Bálint, Szálinger Balázs, Száraz Miklós György, Szilasi László, Szőcs Petra, Terék Anna, Varga Melinda, Végh Attila, Vörös István, Zalán Tibor, Zoltán Gábor, Zsille Gábor.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.