Könyv

Dela Kienle: A világ mű­anyag nélkül

Sorköz

Greta Thunberg korában már nem lehet elég korán elkezdeni a gyerekek környezettudatossá nevelését, bemutatva a bolygónkra leselkedő veszélyeket és azokat az elodázhatatlan lépé­seket, amelyek megoldáshoz vagy legalábbis a károk enyhítéséhez vezethetnek. Ez a kisiskolásokat, a szüleiket és a nagyszüleiket egyszerre megszólító, alig ötvenoldalas interaktív ismeretterjesztő könyvecske okosan, mégis könnyedén magyarázza el, hogy mik azok a műanyagok, hogyan készülnek, és miként lehet, hogy bár nagyszerűek és hasznosak, mégis rendkívül károsak a környezetünkre. Dela Kienle könyve nem szájbarágósan, de közérthetően és izgalmasan mesél a műanyagok lebomlási idejéről, arról, hogy mit okoznak a tengerekben, hogyan kerülhetnek a mikroműanyagok az állatok és az ember szervezetébe. A megdöbbentő adatokat és a nyomasztó valóságot az osztrák Horst Hellmeier remek illusztrációi ellensúlyozzák, amelyek nemcsak a megértést segítik, hanem kis vidámságot is csempésznek a sorok közé. Külön érdeme a könyvnek, hogy cselekvésre buzdít, és gyakorlati tippeket is kapunk, a müzliszelet elkészítéséhez pedig még receptet is. A színvonalas magyar fordításban megjelent kötet tehát tanulságos, hasznos és hangulatos. Mindazonáltal a magyar kiadásnak jót tett volna, ha a német példák mellett (mennyi hulladékot termel egy család, a papírhulladék hány százaléka hasznosul újra stb.) néhol magyar adatok is szerepelnének a helyzet súlyosságának illusztrálására.

 

Fordította: Bán Zoltán András. Scolar, 2020, 48 oldal, 1999 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.