Könyv

Linn Skåber: A szívem egy bezárt bódé

  • Nagy M. Boldizsár
  • 2020. november 12.

Sorköz

Az utóbbi évek legnagyobb norvég ifjúsági könyvsikere remek ötletből indult: a szerző kamaszokkal készített interjút az életükről. E beszélgetéseket felhasználva aztán Skåber 31 fiktív monológot írt, Lisa Aisato pedig finom, érzelemgazdag, bár néha a giccs határát súroló illusztrációkat készített hozzájuk.

Az Euphoria, a Grand Army vagy akár a norvég Skam című televíziós sorozatok tiniábrázolásával szemben (ahol a kamaszkor vad, pusztító, végeláthatatlan buliként és a társadalom minden aktuális betegségének leképződéseként jelenik meg) e kötet nem láttatja a tinikort sem vonzó, sem dekadens életszakaszként. A fiatalok inkább a fullasztóan unalmas hétvégéikről, a hálószobában sóvárgással töltött magányos óráikról mesélnek. Érzékenyek, nehezen viselik, hogy már nem olyan szerethetők, mint kisgyerekként, és szüntelenül sóvárognak: a szerelem, a több like, az átlagosabb vagy épp az izgalmasabb élet után. De a szomorú és dühös történetek mellett akadnak a könyvben egészen bájosak is. A Nina feneke például egy fiú ódája egy nagydarab lány hátsójához, amely az utcán, akár egy ringó, lengedező ecset, kiszínezi az egész világot.

A szövegek, akár szabadversről, novelláról vagy naplószerű vallomásról legyen szó, magukon viselik Skåber névjegyét. Gyakoriak az egy-két szavas, ütős mondatok, a kapitálissal szedett érzelemkitörések, jellemző a nyelvi regiszterek keveredése. Az olykor filozofikus szövegek sem zavaróak, a szerzőnek olyan empatikusan sikerült belebújni a fiatalok bőrébe.

 

Fordította: Iván Andrea. Scolar, 2000, 256 oldal, 4475 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.