Könyv

Linn Skåber: A szívem egy bezárt bódé

  • Nagy M. Boldizsár
  • 2020. november 12.

Sorköz

Az utóbbi évek legnagyobb norvég ifjúsági könyvsikere remek ötletből indult: a szerző kamaszokkal készített interjút az életükről. E beszélgetéseket felhasználva aztán Skåber 31 fiktív monológot írt, Lisa Aisato pedig finom, érzelemgazdag, bár néha a giccs határát súroló illusztrációkat készített hozzájuk.

Az Euphoria, a Grand Army vagy akár a norvég Skam című televíziós sorozatok tiniábrázolásával szemben (ahol a kamaszkor vad, pusztító, végeláthatatlan buliként és a társadalom minden aktuális betegségének leképződéseként jelenik meg) e kötet nem láttatja a tinikort sem vonzó, sem dekadens életszakaszként. A fiatalok inkább a fullasztóan unalmas hétvégéikről, a hálószobában sóvárgással töltött magányos óráikról mesélnek. Érzékenyek, nehezen viselik, hogy már nem olyan szerethetők, mint kisgyerekként, és szüntelenül sóvárognak: a szerelem, a több like, az átlagosabb vagy épp az izgalmasabb élet után. De a szomorú és dühös történetek mellett akadnak a könyvben egészen bájosak is. A Nina feneke például egy fiú ódája egy nagydarab lány hátsójához, amely az utcán, akár egy ringó, lengedező ecset, kiszínezi az egész világot.

A szövegek, akár szabadversről, novelláról vagy naplószerű vallomásról legyen szó, magukon viselik Skåber névjegyét. Gyakoriak az egy-két szavas, ütős mondatok, a kapitálissal szedett érzelemkitörések, jellemző a nyelvi regiszterek keveredése. Az olykor filozofikus szövegek sem zavaróak, a szerzőnek olyan empatikusan sikerült belebújni a fiatalok bőrébe.

 

Fordította: Iván Andrea. Scolar, 2000, 256 oldal, 4475 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.