Demeter Szilárd a szélsőséges véleményeket kiváltó Nemzeti Alaptantervről alkotott véleményére volt kíváncsi az Index, mert bár formálisan ugyan Demeternek nincs köze a tanterv elkészítéséhez, mégis csak az ország legfontosabb irodalmi intézménye, az elvileg a kortárs írók számára is bázist jelentő Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, a kortárs írókat célzó, némi botrányt keltő Térey-ösztöndíj kiosztója, valamint úgy tűnik, egy leendő országos irodalmi-összművészeti monstre intézmény majdani vezetője.
Arra a kérdésre, problémának tartja-e a kötelezők kihagyását, azt felelte, hogy "Ha Herczeg Ferenc kortársai lennénk, akkor föl sem merülne a kérdés, hogy kell-e őt tanítani, vagy sem – korának legnépszerűbb írója volt, „írófejedelem”. Néhány évtizeddel később sokan vitatják, hogy helye lenne egy alaptantervben. És most nem a politikai megbélyegzésre gondolok, hanem úgymond „esztétikai alapon”, vagy mit is olvastam. Szóval kortárs írót tanítani necces, kell egy időtáv, ami alatt kiderül, ki volt korának gyermeke, és ki tud hatni a mai kocsmán túl is. Ettől még lehet, sőt, kell kortárs írókkal foglalkozni, találkozni."
De azt is hozzétette, "nem vagyok biztos benne, hogy kortárs íróként jól esne, ha kötelező olvasmány lennék – az egy kicsit olyan, mintha temetnének". Érdekes felvetés.
Magáról szólva úgy nyilatkozott a lapnak a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban, hogy "igen erős ellenállás bennem, inkább mást olvastam. Aztán persze a kötelezőket is, mert nem véletlenül Petőfi, Arany, Jókai, Mikszáth, Móricz, Babits, Kosztolányi vagy József Attila a legnagyobbak. De most előírni minden magyartanárnak, hogy Gipsz Jakab babérkoszorús költőt tanítaniuk kell – hát, ettől kiver a víz. Inkább egy kis mozgási szabadság szükséges, hogy a tanárok azt a szerzőt tanítsák/hívják meg, akit jó szívvel ajánlanak, ezt még értelmesnek tartom. És úgy tudom, van ilyen lehetőség."
„Ha már ennyire odavagyunk a kortárs magyar irodalomért, aminek örülök, akkor halkan javasolnám, hogy az iskolák rendeljék meg, vagy NKA-pénzből fizessék elő az iskolák számára a kortárs magyar irodalmi és kulturális folyóiratokat több példányban – azokból lehet tájékozódni, a tanárok is friss anyaghoz jutnak, a folyóiratoknak is lenne biztos előfizetői köre, szóval mindenki nyerne.”
Arra a kérdésre, mely kortárs írót tanítana, némiképp kitérő választ adott. Míg először nem akart szerinte igazságtalan lenni, nem mondott neveket. Majd meggondolta magát. "Egy élő kortárs prózaírót be merek vállalni: Bodor Ádám. Őt mindenféleképpen. De mondjuk Joseph Heller 22-es csapdáját is biztosan beemelném, mint ahogyan Rejtő Jenő könyveiből is párat. Itt most megállok, mert felsorolnám a könyvtáramat. Az a baj, hogy nekem minden olyan szerző kortárs, aki megszólít.”
Míg Kertész Imréről és Ottlikról, akik kimaradtak a NAT-ból úgy nyilatkozott, hogy "Én Kertészt kötelezővé tenném. De nem csak a Sorstalanságot, hanem az életművét, beleértve az interjúit is. Tűpontos mondatai vannak, egy rakás gondolatát kiírtam magamnak, pedig nem szokásom. Mondjuk, ha azokról kellene beszélnie minden magyartanárnak, akkor a balliberális oldal petíciót indítana, hogy Kertészt vegyék ki a tanrendből."
„Ottlik Iskolája legalább négy példányban van meg nekünk, mert olykor, ha munka miatt távol vagyok az otthonomtól, könyveket veszek az esti szállodai órákra – és Ottlikot ezek szerint többször is megvettem. (Tudom, hogy létezik e-book is, de a könyv az könyv.)”
Az alaptantervbe emelt a fasizmussal szimpatizáló írókról és az emiatti tiltakozásról meg csak annyit mondott, hogy ha "következetesek lennének, és a kommunizmussal szimpatizáló írók ellen is tiltakoznának azok, akik Wass vagy Nyirő ellen tiltakoznak, akkor látnám értelmét. Így viszont csak politikát csinálnak, amit ugyan lehet, de ne nevezzék szakmai álláspontnak."
