A Mervel Ferenc Könyvgyűjteményt a svéd nyelvre lefordított magyar irodalmi művek egy-egy példánya alkotja, közöttük egyedi, máshol már nem hozzáférhető kötetek. Többek között Dragomán György, Esterházy Péter, Karinthy Ferenc, Krasznahorkai László, Örkény István, Szabó Magda könyvei kerültek bele, legutóbb pedig Varró Dániel svéd nyelven megjelent kötete.
A gyűjteményt legutóbb a Pető Intézet göteborgi intézménye őrizte, aztán Sall László költő, műfordító, a Társaság a Magyar Irodalomért egyesület elnöke, a gyűjtemény alapítója megállapodott Tóthné Horváth Eszterrel, az intézmény igazgatójával, hogy a köteteket a stockholmi magyar nagykövetségre viszik, ahol folytatódhat a kollekció gyarapítása.
Mervel Ferenc (1936–2004), akinek a nevét viseli a gyűjtemény, Vecsésen született, nyelvész, esszéista és műfordító volt, 1969-től tanított a stockholmi egyetemen. Írt nyelvkönyvet Rendszeres svéd nyelvtan címmel, novelláskötete a Pillanatképek. Nem csak svédről magyarra, de magyarról skandináv nyelvekre is fordított szépirodalmat. Móricz Zsigmond Árvácskáját már nem tudta átültetni svédre, de még megkereste azt a két svéd nyelvjárást, amely megfelelt volna a céljának, érzékeltetve a regény nyelvét.
„Mervel Ferencet még személyesen ismertem a vele nagyjából egykorú írók, műfordítók közül, akik a svéd és a magyar irodalomért éltek. Mervel mellett például Csatlós Jánost, Thinsz Gézát, Gulyás Miklóst tartjuk így számon. Természetes volt, hogy Mervel Ferencről nevezem el a gyűjteményt – mondta a Narancs.hu-nak a Göteborgban élő Sall László.
Egy 1973-ban megjelent emlékkönyv – szintén része a gyűjteménynek – tanúsága szerint Petőfi Sándor Nemzeti dalát (Fosterlandssång) már 1879-ben lefordította Lotten von Kraemer, és közölte a Vår tid (A Mi Időnk) című lapjában.
Így hangzik az első versszak:
„Ungerns söner, upp till striden!
Aldrig eller nu är tiden!
Frågan gäller era själar:
väljen! Fria eller trälar?
Ja, vid fädrens gud, som hör oss,
svärja vi,
svärja att härefter aldrig
slavar bli.”
Vörösmarty Mihály művei is korán megjelentek svédül, németből fordítva, a magyar irodalom fordítása azonban igazán akkor kezdődött el, amikor Trianon után Magyarországnak önálló nagykövetsége lett Stockholmban, és elevenebb lett a kapcsolat a két kultúra között.
„Voltak nyelvzsenik, akik magyarul, svédül és németül is beszéltek, és annak mindig érdekes a története, hogy éppen mit és miért választottak ki a magyar irodalomból, hogy lefordítsák – mondja Sall László. – Ezeket a könyveket azért kezdtem gyűjteni, mert egy időben olyan kisebbségi-nagyzási mániám volt, hogy én vagyok a Göteborgi Magyar Intézet.”
Finnországban és Észtországban működik magyar intézet, Svédországban nem. A stockholmi nagykövetség célja az, hogy a gyűjtemény segítségével minél több emberrel megismertesse Svédországban a magyar irodalmat.
