Elhunyt Ismail Kadare világhírű albán regényíró

  • narancs.hu
  • 2024. július 1.

Sorköz

A világhírű művész, akit hosszú ideje emlegettek az irodalmi Nobel-díj várományosai között, 88 évesen hunyt el Tiranában.

Az író egy tiranai kórházban hunyt el, ahová sürgősséggel szállították be. Halálát hirtelen szívmegállás okozta - közölte kiadójának szerkesztője, Bujar Hudhri hétfőn.

Ismail Kadare 1936-ban született a dél-albániai Gjirokaster városában, 1990-ben Franciaországban kapott politikai menedékjogot, később Párizsban és Tiranában egyaránt sok időt töltött. A hatvanas években kezdett regényeket és novellákat írni. Első regénye, A halott hadsereg tábornoka 1963-ban jelent meg, az Enver Hodzsa által vezetett kommunista vezetés uralkodása idején.

Első francia nyelven írt regénye, A piramis 1992-ben jelent meg. 2005-ben neki ítélték az első nemzetközi Booker-díjat, amelyet a világ legjobb íróinak jutalmazására hoztak létre. Több alkalommal jelölték irodalmi Nobel-díjra, könyveit negyvennél több nyelvre fordították le.

Magyarul megjelent művei között van még A fellegvár, Kettétört április, A háromlyukú híd és Az Álmok Palotája. Az őskönyv címmel jelent meg novellaválogatása, Aiszkhülosz, a nagy vesztes című esszéje pedig 2001-ben az Európa Kiadónál látott napvilágot.

Tavalyi tiranai hivatalos látogatásakor Emmanuel Macron francia elnök a Becsületrend főtiszti fokozatával tüntette ki, és már korábban több francia kitüntetést vehetett át. Számos nemzetközi elismerésben is részesült, több mint nyolcvan regényt írt, emellett színdarabokat, forgatókönyveket, verseket és esszéket is.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.