poeta.doc

„Ha nem születtem volna is magyarnak”  

Sorköz

Byron: Childe Harold (részlet) Fordította Bickersteth Johanka

Byron: Childe Harold (részlet)

Fordította Bickersteth Johanka

 

Dicső tükör, min a mindenható

Alakja megkristályosul viharban,

Minden koron nyugodt, vagy hányatott, –

Szellő, szél; szélvész; jég a póluson,

Sötét üvöltő forró ég alatt; –

Határtalan, végtelen, nagyszerű, –

Örökség képe, – láthatatlan trónja;

Saradból kelnek a mély szörnyei;

És minden égalj meghódol neked,

Indulsz, szörnyű, merhetlen egyedül.

 

Szeretlek, te tenger! Örömöm volt

Ifjú játékaimban kebleden

Továbbnyargalni buborékaidként:

Már mint gyerek játszottam habjaiddal –

Az volt nagy gyönyöröm, midőn a fölvert

Bősz óceán iszonnyá vált; nekem

Ez olyan édes félelem vala, –

Mert olyan voltam majd’, mint gyermeked;

Bíztam közel s távol hullámaidban,

S kezem, mint itt, serényeden feküdt.

Nem hiszem, hogy ki lehetne találni, mi a közös ezekben a mondatokban: „…született betyár vagyok én, úgy lovagolok a magyar szavakon, hogy öröm nézni. Roppant műélvezettel. Körmönfont keccsel. Kacéran fitogtatva mesterségbeli tudásomat. Na, erre varrjál gombot”, illetve: „Mennyi mindenen múlik, hogy a következő nemzedék egyáltalán létrejöhessen. Véletlen nem lehet – vagy mégis? Nem tudom. Azt sem tudom, hogy a magyar családokban miként zajlik a múlt áthagyományozása.”

Illetve most látom: mindkét idézetben szerepel a „magyar” szó. Bár ez önmagában nem olyan érdekes, hiszen sok szövegben benne van, mindjárt ott a Himnusz. Csakhogy Kölcseynek gyerekjáték volt megírni a műveit, legalábbis abban az értelemben, hogy a magyar volt az anyanyelve. A fenti idézetek szerzői közül ugyanis egyiknek sem az: az első, Marc Martin francia, a második, az amerikai Lo Bello Maya Jane angol anyanyelvű. Martinnak egy magyarul írt regénye is megjelent (Járt utat kétszer járj! – Vallomások a magyartalanságomról), Lo Bellónak, aki inkább irodalomtörténeti tanulmányokat ír, egy elbeszélését ismerem: az Akwesasne elégia című írása, amely a nőiségről és egy különleges, indián dédnagymamáról szól, 2015-ben jelent meg a Kortársban.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."