poeta.doc

„Ha nem születtem volna is magyarnak”  

Sorköz

Byron: Childe Harold (részlet) Fordította Bickersteth Johanka

Byron: Childe Harold (részlet)

Fordította Bickersteth Johanka

 

Dicső tükör, min a mindenható

Alakja megkristályosul viharban,

Minden koron nyugodt, vagy hányatott, –

Szellő, szél; szélvész; jég a póluson,

Sötét üvöltő forró ég alatt; –

Határtalan, végtelen, nagyszerű, –

Örökség képe, – láthatatlan trónja;

Saradból kelnek a mély szörnyei;

És minden égalj meghódol neked,

Indulsz, szörnyű, merhetlen egyedül.

 

Szeretlek, te tenger! Örömöm volt

Ifjú játékaimban kebleden

Továbbnyargalni buborékaidként:

Már mint gyerek játszottam habjaiddal –

Az volt nagy gyönyöröm, midőn a fölvert

Bősz óceán iszonnyá vált; nekem

Ez olyan édes félelem vala, –

Mert olyan voltam majd’, mint gyermeked;

Bíztam közel s távol hullámaidban,

S kezem, mint itt, serényeden feküdt.

Nem hiszem, hogy ki lehetne találni, mi a közös ezekben a mondatokban: „…született betyár vagyok én, úgy lovagolok a magyar szavakon, hogy öröm nézni. Roppant műélvezettel. Körmönfont keccsel. Kacéran fitogtatva mesterségbeli tudásomat. Na, erre varrjál gombot”, illetve: „Mennyi mindenen múlik, hogy a következő nemzedék egyáltalán létrejöhessen. Véletlen nem lehet – vagy mégis? Nem tudom. Azt sem tudom, hogy a magyar családokban miként zajlik a múlt áthagyományozása.”

Illetve most látom: mindkét idézetben szerepel a „magyar” szó. Bár ez önmagában nem olyan érdekes, hiszen sok szövegben benne van, mindjárt ott a Himnusz. Csakhogy Kölcseynek gyerekjáték volt megírni a műveit, legalábbis abban az értelemben, hogy a magyar volt az anyanyelve. A fenti idézetek szerzői közül ugyanis egyiknek sem az: az első, Marc Martin francia, a második, az amerikai Lo Bello Maya Jane angol anyanyelvű. Martinnak egy magyarul írt regénye is megjelent (Járt utat kétszer járj! – Vallomások a magyartalanságomról), Lo Bellónak, aki inkább irodalomtörténeti tanulmányokat ír, egy elbeszélését ismerem: az Akwesasne elégia című írása, amely a nőiségről és egy különleges, indián dédnagymamáról szól, 2015-ben jelent meg a Kortársban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. Ez történt két éve a Miért pont kivi? című előadással, és ezzel a szándékkal mutatták be most Kőszegen a Felső szomszédokat is, részben azonos alkotógárdával. Az előadást most is Őze Áron rendezte, az egyik főszereplő itt is, ott is Schneider Zoltán.

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. A nyitóciklus, a Cinegék első darabja az Oda című programvers, amely sűrített képekkel fekteti le egy vágyott, természetközeli, harmonikus világ alapjait.

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.