Magyar Narancs: Egy vacsorával indul a könyv: ülnek a Visszajárók című francia tévésorozat alkotóival, iszogatnak és ön eldicsekszik, hogy az első keresztényekről ír éppen. Azon a könyvön dolgozik, amelyet a sorozat írása miatt hanyagolt el.
Emmanuel Carrère: Azért az első évad nagy részét én írtam, imádtam csinálni, de aztán egyre többen kezdtek beleavatkozni a tévécsatorna részéről, egyre többen akartak dönteni a fejünk fölött. Eljött a pont, amikor úgy éreztem, több kedvem van egymagam írni valamit, mint egy ekkora csapat tagjaként.
MN: Az eredeti elképzelése az volt, hogy részt vesz egy Szent Pál nyomában címmel meghirdetett tengeri körúton, hogy kikérdezve a résztvevőket, feltérképezze, hogy mi lett az első keresztények hitéből kétezer évvel később.
EC: Először dokumentarista módon terveztem feldolgozni mindezt, aztán hirtelen felrémlett, hogy én magam is buzgó keresztényként éltem húsz évvel korábban. Megpróbáltam visszaemlékezni, hogy mit gondoltam, miben hittem életemnek abban a korszakában. Azt gondoltam, ez talán izgalmasabb nézőpont, mint kívülállóként másokat faggatni.
MN: Meddig tartott a hívő korszaka?
EC: Közel három évig. Éles kanyar volt, egy hirtelen és határozott váltás, de nem volt végpontja. Nem úgy történt, hogy egyszer csak eldöntöttem, hogy innentől ateista vagyok. Így bár hívőnek már nem tartom magam, kereszténynek igen, a mai napig. Már nem hiszek például a katolikus dogmában, de nagyon közel érzem magamhoz az evangélium szavait. És olykor olyan gondolatokat dédelgetek, hogy talán jobb keresztény lettem így.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
