Sokáig arra tippeltem, a főhős őrangyalát halljuk, ami megmagyarázná a sok bibliai rájátszást is, de nem. Sőt ki is mondatik, a főhősnek címezve: „Nem vagyok az őrangyalod”. Legyen akkor a lelkiismerete vagy a jobbik énje. Bár neki csak az van! Rendkívül elégedett magával, és meg is bűnhődik érte.
Végig ez a titokzatos hang beszél, tőle halljuk a cégvezető szomorú és tanulságos történetét, amelynek a magja egy igencsak szimpla história: a cégvezető elhagyta a feleségét a titkárnőjéért, aki aztán jól átveri. Ez a szabványos forgatókönyv azonban sokszorosan fel van dúsítva, s ettől válik izgalmassá a regény. Egyrészt megismerjük a cégvezető életét, gyerekkorától a kamaszéveken át az egyetemig és tovább, a családalapításán át a meggazdagodása történetéig (közben az egész életfilozófiáját is): ezáltal egy igen jelentős társadalmi csoport életéről kapunk hiteles és illúziótlan képet. Másrészt a körötte élő, az ő sorsát és mindennapjait meghatározó figurák életútjai is pontosan és élesen kirajzolódnak a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből: itt vannak, akiknek már a honfoglaláskor eldőlt a sorsuk, Pista bácsiék a tanyáról, a pácienseit elcsábító orvos, a rossz adottságú, vegyészetet tanuló lány, nemkülönben egy balatoni házavató résztvevői. És mindannyiuk mögött felsejlenek az elmúlt és el nem múlt, illúziótlanul kommentált évtizedek: „A becsület … nevetségessé lett”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
