Napra pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1959. május 7-én jelent meg az akkor huszonhat éves Philip Roth első kötete, az egy kisregényt és öt novellát tartalmazó Isten veled, Columbus. És bár Roth grandiózus éleművének nagyrésze olvasható magyarul, a pálya kezdetét jelölő kötet eddig ismeretlen volt a hazai közönség előtt.
Éppen ezért örvendetes, hogy a 21. Század Kiadó Philip Roth-sorozatát ezzel a hiánypótló kötettel kezdte (Nemes Anna fordításában) – valamint a vele egyszerre újra kiadott Nemezissel, ami pedig a szerző utolsó regénye. Megvan tehát a kezdő- és a végpont az immár lezárult életmű hazai újraolvasásához is.
| ||
Amikor egy éve, május 22-én este negyed kilenc után pár perccel Roth életrajzírója, Blake Bailey kiposztolta Twitter-oldalán, hogy meghalt az író, "a legnagyobb élő amerikai szerzőnek" titulálta.
A halálhírre reagáló amerikai és nemzetközi sajtóorgánumok ebben a megállapításában gyakorlatilag egytől-egyig egyetértettek Bailey-vel. Philip Rothot úgy búcsúztatták, mint a 20. századi észak-amerikai regényírás utolsó óriását, és a búcsúmegnyilvánulásokat kísérő felsorolásokban feltűnően sokan említették meg a szerző legfontosabb irodalmi művei között az első kötetet is.
Mindez elsősorban azért érdekes, mert Roth munkássága nagyrészt a regény műfajával való kísérletezés jegyében telt, és az első könyvet követően a kisprózához a következő ötven évben (Roth 2010-ben hagyott fel az írással saját bevallása szerint) nem is tért vissza.
Sőt, nemcsak hogy nem tért hozzá vissza, de – mint szintén Bailey mondta egy interjúban Roth halála után – ezt az első kötetet sem szerette, és gyakran mondogatta róla, ha tehetné, elégetné az összes példányát. (Tegyük hozzá, Roth elég sokat foglalkozott a tűzgyújtás gondolatával idős korában, egy interjúban például azt állította, hogy megbízta néhány ismerősét: halála után égessék el a kéziratait, mert nem akar „összevisszaságot” hagyni maga után.)
A halál megfelelő izgatószer - Philip Roth író
Alexander Portnoy, Nathan Zuckerman, David Kepesh, Mickey Sabbath és Philip Roth - Philip Roth jól ismert regényhősei mindannyian. A 31 könyves, 77 éves írótól interjúnk készítésekor a Kiégés jelent meg legutóbb magyarul, az angol nyelven olvasók viszont már a következő regényét, a Nemesist is forgathatták. A szerzővel manhattani lakásában beszélgettünk.
A Magyar Narancsnak 2011-ben nyilatkozott Roth, aki többek között a pályakezdéséről is beszélt: „Az első történeteim még minden személyes élményt nélkülöző írások, merő kitalációk voltak. Attól a ponttól, hogy a saját élményanyagomra kezdtem építeni, sokkal jobb íróvá váltam. Még nem voltam jó író, de a kezdetekhez képest mindenképpen jobb. Jöttek is a történetek, egyik a másik után, mígnem egy kiadótól szerződést kaptam az első könyvemre; ez lett az Isten veled, Columbus. És egyszer csak azt vettem észre, hogy író lett belőlem.”
| ||
Tehát – hiába az öregkori elégedetlenség a kötettel szemben – az Isten veled, Columbus megjelenése nyilvánvalóan meghatározó pillanata volt Roth pályájának. Talán éppen emiatt lehet, hogy a szerző halálát követően szinte mindenki a fontos Roth-művek közé sorolta ezt a kis könyvet.
Gyakorlatilag minden, ami Roth remekműveiben kidolgozott, finomra csiszolt módon megjelent később, már felbukkan ezekben a korai írásokban – a zsidóság kérdése, a társadalmi osztályok ellentmondásos viszonya egymáshoz, a vallás, a kultúra, a nemzetiség egymásra nehezedő rétegei, és a szexualitás, mint létfilozófiai és biológiai probléma. A mából visszanézve pedig a fiatal szerző hangjának helyenkénti elbizonytalanodása, a dramaturgia varratainak feltűnőbb textúrája, vagy a társadalomábrázolás sarkításai mind a novellák sármjához adnak hozzá, semmint az értékükből vesznek el. Vagy ahogy a kötet egyik korabeli kritikusa, William Peden írta a címadó kisregényről a New York Times-ban: „hiába az elcsépelt alapanyag, Roth képes volt egy finom, gyakran szellemes, és még gyakrabban megindító történetet írni belőle”.
Az Isten veled, Columbus a rákövetkező évben el is nyerte a National Book Award szépprózai díját (a költészetit Robert Lowell kapta vele együtt), ami debütáló könyvtől szokatlan teljesítmény volt. De nem csak az irodalomkritikusok és az olvasók kedélyeit borzolták fel ezek a szövegek, hanem rögtön egy széles társadalmi vita indult el a nyomukban.
Roth már ekkor, első kötetével megkapta az öngyűlölő zsidó jelzőt, ami azután sokáig kísértette későbbi könyvei miatt is. Sőt, az egyik jólismert New York-i rabbi, Emmanuel Rackman, az antiszemitizmus gerjesztésével vádolta meg a fiatal írót. A hit védelmezője című novella apropóján egyenesen azt firtatta egy nyílt levélben, hogy nem lehetne-e valahogy elhallgattatni „ezt a fickót”. Roth nem szívbajoskodott a válasszal: „Ön úgy beszél magáról, mint népének a vezetőjéről. De maga nekem nem vezetőm. És nem tudok erre mást mondani, mint hogy hála istennek.”
A könyv harmincadik jubileumára megjelent ünnepi kiadáshoz Roth írt egy személyes hangú előszót (ez a mostani magyar változatban is szerepel), ebben így foglalja össze az Isten veled, Columbus jelentőségét: „[a fiatal író] anélkül, hogy tudná, nekilátott, hogy egyesítse a távozás és a visszatérés aktusát, és állandósítsa azokat az ellentétes vágyakat, amelyek képesek összezavarni egy becsvágyó embrió érzelmeit: a megtagadás vágyát és a ragaszkodásét, a lojalitás igényét és a lázadásét, az izgalmas ismeretlenbe való szökés csábító álmát és az ismerthez való ragaszkodás ellenálmát. Mindezzel tudattalanul működésbe hozta azt az ambivalenciát, amelytől fantáziája azután évekre ösztönzést kapott, és megalapozta a szükséges küzdelmet, amelyből írásai – nem, írásaim – fakadtak.”
Goodbye, Columbus | Trailer (Klara Tavakoli Goesche)
Trailer I made for the film from 1969, starring Richard Benjamin and Ali MacGraw (the only trailer 'Goodbye Columbus' has right now.) Based on a novella by Philip Roth, featuring original songs by The Association, 'Goodbye Columbus' is about Neil (a librarian from the Bronx) and Brenda (a pampered 'princess' from Westchester) as they embark on a relationship.
A kötet korabeli sikerét mutatja az is, hogy tíz évvel a megjelenése után a címadó kisregényt egész estés mozifilmben dolgozták fel. A szegény zsidó könyvtáros, Neil Klugman, és a gazdag szintén zsidó Brenda Patimkin egynyári szerelmi afférját szarkasztikus humorral, éles társadalomkritikával, és letaglózóan precíz személyiségrajzokkal bemutató történet a moziban is hódítani kezdett: az év egyik kasszasikere lett, és a női főszereplő Ali MacGraw-nak egy Golden Globe-ot hozott. De mikorra a film 1969 tavaszán a mozikba került, már mindenki Philip Roth alig három hónappal korábban megjelent új regényéről, A Portnoy-kórról beszélt – és ez a könyv aztán tényleg mindent megváltoztatott az író pályafutásában.
null
null
