Vahot Imre neve leginkább onnan lehet ismerős, hogy 1844-től ő volt a Pesti Divatlap szerkesztője, majd később kiadója is. „Ügyes, a reklámhoz értő, sok ötlettel rendelkező újságíró volt, kiválóan értett ahhoz, hogy a mindenkori divatot megérezze, a közönség igényét felismerje és szolgálja. Értett ahhoz is, hogy másokban felismerje a lehetőséget, hogy bevonja érdekkörébe, mint Petőfi esetében tette” – írják róla a Magyar sajtó történetében. A teljességhez tartozik, hogy Vahot valóban alkalmazta lapjánál a még csak 21 éves Petőfit, de a költő – felszínességet emlegetve – már 1845 márciusában szakított a Pesti Divatlappal, bár külső munkatársként továbbra is itt jelentette meg verseit.
| ||
Vahot Imre mindössze három évvel volt idősebb Petőfinél, a szabadságharc idején ő is egyenruhát öltött, 1849-ben rövid időre bebörtönözték. Szabadulása után, 1850 elején (még Haynau rémuralma alatt) Bányarém címmel színpadra állított egy „eredeti népszínművet”, amelyben Mátyás király szelleme idéztetik meg, de ősszel már kiadóként is előállt: egy olyan kiadvány előfizetői akcióját hirdette meg, amelynek bevételét az 1849 augusztusában kifosztott és felgyújtott Losonc újjáépítésére szánta. Az akció ötlete a hazafiúi szeretet mellett onnan is eredhetett, hogy Vahot a helyi református gimnáziumban tanult.
Az előfizetői felhívás értő fülekre talált: a Losonczi Phönix című emlékkönyv első kötete 1851-ben jelent meg, bevezetésként Tompa Mihály A Phönix regéje című versével. De ebben, és a később megjelent második és harmadik kötetekben mindenféle műfaj helyet kapott, és nem is csak irodalmiak. Olvashatunk Losonc történetéről, a város 1849-es pusztulásáról, a magyarok őstörténetét Regényes krónika nemzetünk aranykorából címmel pedig maga Vahot Imre írta. És itt jelent meg először Arany Jánostól a Toldi szerelme előképének tekintett Daliás idők első éneke is, úgymint „kezdete egy nagy népies eposznak, mely Toldi második részét képezendi”. De az emlékkönyvben olyan Arany versek is helyet kaptak, mint a Családi kör és az Az ó torony, Petőfitől A téli esték, a Csillagos ég és a Kiskunság, de benne van Jókai Mór Láthatatlan csillag című elbeszélése is. A szerzők közt találjuk Vörösmarty Mihályt, Gyulai Pált, Bajza Józsefet is, no meg egy sor olyan nevet is, amelyet nem őrzött meg az emlékezet.
Vahot a Losonczi Phönix bevételeiből 4000 korona értékben négy alapítványt hozott létre 1851. július 6-án, Losoncon – a kisdedóvó, a közkönyvtár, a köztanoda létrehozására, illetve a szegénykórház fölszerelésére. Noha a köteteket nem tiltották be, a korszak viszonyait jól mutatja, hogy Vahot felajánlásait a losonci városi tanács hónapokig nem merte nyilvánosságra hozni. „A jelen kormányzati szabályok szerint a nyilvános gyűlések tartása a városokban is némi megszorításokhoz lévén kötve (…) ez volt egyedüli oka annak, hogy az ön által nagylelkűen tett alapítványokról szóló levelek eddig fel nem mutattattak” – írták a kiadónak a különös köszönetnyilvánítást, amit Vahot a Phönix 1852-ben megjelent harmadik kötetének epilógusaként közölt.
