„Méltánytalan módon az 51. évét betöltő, tradicionális nyomtatott folyóirat, az Új Forrás nem kapott támogatást ez évi megjelenésére”, írta júliusban nyílt levélben 51 író, költő, szerkesztő. „A vidékiség, a szabad szellem és a függetlenség eddig előnyünkre szolgált. Mindez most megváltozott, 0 Ft támogatást kaptunk az NKA-tól, jóllehet az egyetlen folyamatos, biztos és számottevő forrásunk volt évtizedek óta”, folytatták, megjegyezvén, hogy eddig is minimális költségvetésből jelentették meg évi tíz lapszámukat. A tatabányai illetőségű országos lapnak a szépirodalmi kollégium 2017-ben 7, 2018-ban 6,5, tavaly 5 millió forintot ítélt meg, de az idén csak online közlésre kaptak pénzt, mindössze 2 milliót.
Nem csak az Új Forrás áll értetlenül az NKA idei döntései előtt. Az 1999-ben indult Prae szintén egyszerre van jelen hagyományos és online folyóiratként is, ám a tavalyi egymillióval szemben idén a prae.hu működtetésére nem kaptak egy fillért sem, hasonlóan a 2007-ben az ELTE BTK-n alapított Apokrif című folyóirathoz, amely az elmúlt három évben évi 0,8–1 millió NKA-támogatásból működött, most viszont mindössze 700 ezer forintot kaptak online megjelenésre, ami a lap megszűnéséhez vezethet. Nyerges Gábor Ádám főszerkesztő egy interjúban azt mondta, „ameddig csak lehet, ötletelünk, igyekszünk, próbálkozunk; nem szeretnénk megszűnni, és végképp nem ilyen prózai okokból”. A miskolci Műút irodalmi és kritikai folyóirat az online megjelenésre nem kapott támogatást. A több mint hatvanéves pécsi Jelenkor támogatását – e lap kiemelt jelentőségű folyóiratként a hároméves támogatási szisztémában évi 15,7 millióból működhetett – az idén visszanyesték 12 millióra, online megjelenésre pedig utoljára 2017-ben kaptak pénzt. A Litera online irodalmi magazin NKA-forrásai is folyamatosan apadtak az utóbbi négy évben, a korábbi 8,5 millióhoz képest az idén csak 3 millió jutott nekik. Az egyszer már a megszűnés szélére került, ’89-ben alapított irodalmi-társadalmi havilap, a 2000 támogatása 8,7 millió forintról esett le a mai 5 millióra.
A folyóirat-kiadás egyébként évek óta forráshiánnyal küzd, még az NKA által középszinten támogatott lapok is lelkes szerzők és szerkesztők alkotásvágyára és tettrekészségére építenek. Az Új Forrás főszerkesztője, Jász Attila a kulter.hu kérdésére elmondta, hogy a múlt év vége óta minimális honoráriumra se nagyon jut pénz, bár „meglehet, a magyar szerzők akkor lepődnek meg inkább, ha kapnak”. Balogh Endre, a prae.hu főszerkesztője ugyanitt azt mondta: „addig oké, hogy az ember mindig beletesz egy csomó ingyenmunkát, időt, energiát abba, ha valamilyen szellemi termékkel akar célt elérni (…), de az nem megy, hogy ide-oda rángatnak, és nem a meglévő, tudást birtokló közösségek maradnak fenn”. Az Apokrif főszerkesztője szerint a honoráriumkeretük „nemcsak szerzőink, hanem munkatársaink esetében is jelképes, és utóbbi jelző inkább csak eufemizmus a méltatlanra”.
Nem egyszerű kiszámolni
Az NKA évi mintegy 10 milliárd forintot oszt szét kultúratámogatásra, ebből bő 4 milliárd a nyílt, vagyis a 17 szakmai kollégiumnál pályázható keret, nagyjából ugyanennyi a miniszteri keret, és évente 1–1,5 milliárdnyi a címzett, különböző állami programokra vagy kiemelt tevékenységre odaítélhető összeg. A teljes forrást az ötös lottó játékadója szolgáltatja stabilan. Ugyanakkor az NKA az utóbbi években lényegében elveszítette autonómiáját: nemcsak a Magyar Művészeti Akadémia kapott teret benne (minden kollégium tagjainak harmadát ők adják a szakmai szervezetek jelöltjein és a miniszteri kinevezetteken kívül), de besorolták az Emmi háttérintézménye, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő alá is.
Ezzel egy időben átszervezték a kollégiumi struktúrát is, és megszűnt az önálló folyóirat-támogatási kollégium. Azóta nem egyszerű kiszámolni, évente mennyit költ az NKA a teljes hazai folyóiratszcéna támogatására, de a szervezet honlapja szerint 2020-ban ez az összeg összesen közel 800 millió forint, s abból a szépirodalmi kollégiumnak 175 millió jut. További aggodalmat szült a területen, hogy a még 2016-ban Balog Zoltán minisztersége és Doncsev András alelnöksége idején kiharcolt, a kiemelt lapoknak kiszámítható működést biztosító, idén lejárt hároméves folyóirat-támogatási rendszert nem indították el újra. „Különböző bizonytalansági tényezők miatt nem tudtuk idén újraindítani a rendszert, a bizottság ősszel tárgyalja a kérdést, és reményeink szerint még ebben az évben kiírjuk a 21-től induló 3 éves ciklust” – mondta a Narancsnak Lőrinczy György alelnök, akit az idei döntésekről is megkérdeztünk. „A kollégium mindig meghatározott összeget tud szétosztani egy-egy témára, de ősszel a jogdíjbevételekből kiegészítheti a korábbi online és print támogatásait. Úgy tudom, egyeztetett a kollégium vezetője és az Új Forrás szerkesztősége arról, hogy a mostani keretbe az online fért bele, a printet pedig ősszel fogják támogatni.” Jász Attila, az Új Forrás főszerkesztője erre így reagált lapunknak: „A nyílt levél után érkezett reakció az NKA-tól, de ez semmiképpen sem volt ígéret, csupán a pályázási lehetőség jelzése. A nyomtatott lap jövő évi megjelenéséhez mindenképpen csodára – vagy jelentős segítségre, ami ugyanaz – lenne szükségünk.”
A litera.hu-t érintő döntésről Lőrinczy ezt mondta: „A kollégium álláspontja az volt, hogy a portál új szakmai-üzleti modellben és kevesebb önálló tartalommal működik. Ugyanakkor saját tartalmak előállítására ők is pályázhatnak ősszel.” Erre Nagy Gabriella, a Litera főszerkesztője megkeresésünkre így reagált: „Korábban a kiemelt támogatottak közt szerepeltünk, 10 milliós támogatásokat nyertünk el, megjegyzem, az sem elég egy színvonalas, naponta többször frissülő oldal működtetésére. A 18 éves pályafutásunk alatt még soha nem volt arra példa, hogy a munkánkat ennyire semmibe vegyék. A hasonló profilú online lapok közt a legjobbak a mutatóink, az olvasói és szakmai visszajelzések stabilan pozitívak. Döbbenten állunk, nincs ok, nincs érv, amely ezt a döntést alátámasztaná. Ezzel a 3 milliós összeggel az mondták ki, hogy húzzátok le a rolót.”
Vannak persze most is szerencsésebbek: például a Magyar Írószövetséghez kötődő, szintén nagy múltú havilap, a Kortárs a hároméves rendszerben évi 15,3 milliós éves keretét az idén 20 millióra emelték az online szekció 7 milliója mellett. Az 1988-ban Csoóri Sándor főszerkesztésével elindított Hitel 15,7 milliós évenkénti támogatását az idén 18 millióra nyomták fel. Az Irodalmi Jelen – főmunkatárs: Szőcs Géza – online verziója pedig igazi sikertörténet: 2018-ban semmit, 2019-ben 9, az idén 11,5 millió forintot kapott. A Magyar Napló Kiadó Kft.-nél 32 millió forint landolt, az Irodalmi Magazin megjelentetésére 12, a Magyar Napló folyóiratéra 20 millió jutott, utóbbi főszerkesztője az a Jánosi Zoltán, aki maga is tagja a szépirodalmi kollégiumnak. Az Irodalmi Magazin felelős szerkesztője pedig Szentmártoni János, aki korábban a Magyar Írószövetséget elnökölte, de ma már az Orbán János Dénes-féle, a Mediaworks-lapcsaládhoz csatolva 230 ezer példányban terjesztett Előretolt Helyőrség nevezetű melléklet főszerkesztője.
Politikai döntés
Az állami irodalom aktuális verőembere, Demeter Szilárd – volt Előretolt Helyőrség-főszerkesztő, Petőfi Irodalmi Múzeum-főigazgató, az Országos Széchényi Könyvtárért felelős miniszteri biztos – Orbán János Déneshez hasonlóan szintén miniszteri kinevezettként lett az NKA legfőbb döntéshozó bizottságának tagja, az előző bizottság mandátumának lejárta után. Kásler Miklós Emmi-miniszter Demeter mellett Horváth-Lugossy Gábort, a Magyarságkutató Intézet főigazgatóját küldte be a döntnökök közé. „A régi türk−finnugor hipotetikus eredet- vagy nyelveredet-vitának” nekiveselkedő intézet vezetőjének tudományos tevékenysége ugyan nincs, ellenben 2010 óta jogászként dolgozott a Fidesz háttérembereként különböző tisztségekben, ráadásul a Magyar Idők elhíresült kultúrharcos újságírójának, Szakács Árpádnak is közeli ismerőse, a Válaszonline információi szerint egyenesen kebelbarátja, együtt dolgoztak már a Magyar Társasház Kft.-ben is. A harmadik miniszteri megbízott a központi bizottságban a pécsi Fidesz korábbi vezetője, Révész Mária, aki jelenleg Kásler tanácsadójaként dolgozik. Az új bizottságba azután kerültek be a fenti potentátok, hogy egy kiszivárgott belső átalakítási terv szerint tavaly év végén komolyan felmerült kormányközelben a Nemzeti Kulturális Alap kollégiumi rendszerének teljes kiüresítése. Ezt maga Demeter Szilárd is elismerte: „valóban volt ilyen gondolkodás”, de aztán „megszületett a politikai döntés”, miszerint „most nem nyúlnak az NKA-hoz”.
„Miután az NKA elveszítette intézményi önállóságát, megjelentek a politikai szempontok és eltűnt a szakmaiság”, ezt már az Artportal képzőművészeti magazint 2013 óta főszerkesztő Nagy Gergely mondta a Narancsnak. Az Artportal azon kevés kulturális site közé tartozik, amely rendszeresen foglalkozik a magyar kultúrpolitikában zajló folyamatokkal. 2018 óta nem kapnak pénzt az NKA-tól, ami „nem baj, csak azt sem tudjuk, miért”. A főszerkesztő szerint az NKA nem forgat vissza semmit abból a tudásból, amely közel harminc év alatt felhalmozódott náluk projektmenedzsmentből, művészetszervezésből: „Hiába vagy megbízható, korrekt szereplője egy adott kulturális színtérnek, nem számít. Az NKA nem innovatív, a tudásmegosztást segítő, a szcéna önszerveződését támogató szervezet, hanem az Emmi egyik háttéregysége, amely ismeretlen szempontok alapján allokál összegeket ide-oda.” Balogh Endre a már említett kulter.hu-s interjúban hasonlóan fogalmazott: „Demokráciában természetesnek tartom, hogy pályázni kell a fennmaradáshoz szükséges pénzért, és nincs hitbizomány. Az más kérdés, hogy milyen (hatalmi) technikák vannak arra, hogy demokráciában pénzt kapj, és milyenek arra, hogy nem demokratikus keretek közt juss forrásokhoz.”
Mindenesetre Demeter és a PIM közelében más jellegű összegekből készítenek lapokat az arra érdemesek: február óta terjesztik az Országút nevű, PIM alá tartozó „nemzeti konzervatív” kétheti lapot, a hírek szerint 8 ezer példányban, az első évben bő 370, a továbbiakban évi 300 millió forintból. Az Országút főszerkesztője egyébiránt éppen az a Falusi Márton, aki az NKA szépirodalmi kollégiumának vezetőjeként az idén ezt a mintegy 175 millió forintot szétosztotta a vagy félszáz magyar irodalmi lap és portál között.
A cikk eredetileg „Húzzátok le!” címmel jelent meg a Magyar Narancs 2020/36. számában, az írást most teljes terjedelemben újraközöljük online.
