Karl Ove Knausgård a Narancsnak: "Sírtam, miközben írtam"

Sorköz

A norvég irodalmi óriással a könyvfesztiválon beszélgettünk.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban interjút olvashatnak Karl Ove Knausgårddal, aki a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál sztárvendégeként mindenkit lenyűgözött. A Harcom-sorozat világhírű szerzőjével Köves Gábor beszélgetett. Ízelítő:

MN: Azt mondta, bizonyos mértékű cinizmusra szüksége volt ahhoz, hogy az élete fájdalmas epizódjairól írni tudjon. A Harcom hat kötetének megírása során mikor volt szüksége a legtöményebb cinizmusra?

KOK: Amikor a hatodik kötetben a feleségem idegösszeroppanásáról szóló részben ott tartottam, hogy viszem be hozzá a gyerekeinket a kórházba. Nagyon húzódoztam a megírásától, de úgy éreztem, meg kell tennem. Sírtam, miközben írtam. Erre mondta a szerkesztőm, amikor megnézte az így született oldalakat, hogy azokon nem látszik semmi a megindultságomból. Folytattam tovább, ismét csak sírva, de ez megint csak bennem játszódott le, a papír nem mutatta ki a sírást. És harmadik nekifutásra is ugyanez történt. Ehhez azért kellett egy jó adag cinizmus, hogy el tudjam távolítani magamat, az érzéseimet a leírtaktól. Minél részletesebben, vagy ha úgy tetszik, minél kegyetlenebbül akartam leírni, ami történt és ehhez szükségem volt a távolságra. Még így is csak nagyon kicsit mentem bele, túl fájdalmas volt, hogy tovább boncolgassam.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Az alkohol része az életének: az apja gyakorlatilag halálra itta magát, és fiatalabb korában, a könyvei tanúsága szerint ön is sokat ivott. Az ivás segít az említett, íráshoz szükséges cinizmus kifejlesztésében?

KOK: Éppen ellenkezőleg. Az alkohol felszámolja a távolságot, felszámolja az önkritikus látásmódot, nagyon szentimentális leszek tőle. Vagy egyenesen boldog. Az egyetlen tanács, amit az apám az írással kapcsolatban adott nekem, az volt, hogy igyál. Hogy oldottabban tudd csinálni. Ki is próbáltam a tanácsát a húszas éveimben, de borzalmas volt. Kiderült, nem tudok részegen írni. Persze azt gondolod, hogy amit így írtál, az nagyon jó, aztán megnézed józanul másnap, és kiderül, hogy szar az egész.

A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Ne felejtse el megvásárolni a lapot az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.