Karl Ove Knausgård a Narancsnak: "Sírtam, miközben írtam"

A norvég irodalmi óriással a könyvfesztiválon beszélgettünk.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban interjút olvashatnak Karl Ove Knausgårddal, aki a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál sztárvendégeként mindenkit lenyűgözött. A Harcom-sorozat világhírű szerzőjével Köves Gábor beszélgetett. Ízelítő:

MN: Azt mondta, bizonyos mértékű cinizmusra szüksége volt ahhoz, hogy az élete fájdalmas epizódjairól írni tudjon. A Harcom hat kötetének megírása során mikor volt szüksége a legtöményebb cinizmusra?

KOK: Amikor a hatodik kötetben a feleségem idegösszeroppanásáról szóló részben ott tartottam, hogy viszem be hozzá a gyerekeinket a kórházba. Nagyon húzódoztam a megírásától, de úgy éreztem, meg kell tennem. Sírtam, miközben írtam. Erre mondta a szerkesztőm, amikor megnézte az így született oldalakat, hogy azokon nem látszik semmi a megindultságomból. Folytattam tovább, ismét csak sírva, de ez megint csak bennem játszódott le, a papír nem mutatta ki a sírást. És harmadik nekifutásra is ugyanez történt. Ehhez azért kellett egy jó adag cinizmus, hogy el tudjam távolítani magamat, az érzéseimet a leírtaktól. Minél részletesebben, vagy ha úgy tetszik, minél kegyetlenebbül akartam leírni, ami történt és ehhez szükségem volt a távolságra. Még így is csak nagyon kicsit mentem bele, túl fájdalmas volt, hogy tovább boncolgassam.

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Az alkohol része az életének: az apja gyakorlatilag halálra itta magát, és fiatalabb korában, a könyvei tanúsága szerint ön is sokat ivott. Az ivás segít az említett, íráshoz szükséges cinizmus kifejlesztésében?

KOK: Éppen ellenkezőleg. Az alkohol felszámolja a távolságot, felszámolja az önkritikus látásmódot, nagyon szentimentális leszek tőle. Vagy egyenesen boldog. Az egyetlen tanács, amit az apám az írással kapcsolatban adott nekem, az volt, hogy igyál. Hogy oldottabban tudd csinálni. Ki is próbáltam a tanácsát a húszas éveimben, de borzalmas volt. Kiderült, nem tudok részegen írni. Persze azt gondolod, hogy amit így írtál, az nagyon jó, aztán megnézed józanul másnap, és kiderül, hogy szar az egész.

A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Ne felejtse el megvásárolni a lapot az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.