Ki nagyobb még Orbán Viktornál is? Hát a nagy Putyin, aki jegesmedve hátán lovagol!

Sorköz

Karafiáth Orsolya írása egy különleges verseskötetről.

Meglepő debütálás Schmideg Ádám kötete. Egyszerre lírai látlelet korunk hétköznapjairól, alkotáslélektani kalandozás és remek humorú állóképek sorozata.

A Putyin mindent tud rólad ravasz cím. „Ja, csak versek", szúr oda az alcím is, de hiába minden távolítás, ez egyből közéletivé keretezi a kötetet. Bár a szerző is hangsúlyozza, hogy nem közéleti versek ezek, abban egyetérthetünk, hogy az erős cím azonnal behív erős közéleti tartalommal bíró művészeti munkákat.

Például Tereskova 2014-es Orbán portréit és ágyneműhuzatait, amelyekről teljesen mindegy, hogy mit mondott a művésznő; munkájával azt a szorongató tényt juttatta kifejezésre, hogy a miniszterelnök úrral kelünk és fekszünk, ő vigyáz ránk, kitölti az életünk.

Aztán felmerül az is, hogy ki nagyobb még Orbán Viktornál is? Hát éppen ő, a nagy Putyin, aki jegesmedve hátán lovagol! Maga a nagy hős ugyan csak egy versben szerepel, a Nekünk Putyin címűben, de ez az első ciklust lezáró szöveg elég is ahhoz, hogy tájolva a világot, amiről a kötet egyes szövegei beszélnek. A vers maga olyan, mint egy különös, profán ima, melyben a

beszélő arról álmodozik, hogy Putyin a barátja lesz, és ha így lesz, akkor nagy baj már nem érheti,

hiszen „Mivel szeret, gondoskodna arról / hogy szép halálom legyen /  ha már nem kellek neki”. Egy olyan világon kalauzol végig minket a szerző, ahol érvényesek ezek a gondolatok, azok között a képtelen szituációk és kibicsaklott életek között barangolunk, akik itt vannak amúgy mellettük, ismerjük őket jól, mi vagyunk, meg szomszédaink, meg akik mellett simán elmegyünk az utcán. Egy világ, teli összeesküvés-elméletekkel, butasággal, ahol simán élhetünk úgy, hogy kiadjuk a kezünkből a sorsunk vezetését és  örömmel átadjuk magunkat az elringató hülyeségnek, hiszen úgyis az van, hogy „Putyin többet tud rólad, mint a pszichológusod / többet, mint a Google meg a Facebook”.

false

Szorongós tablót kapunk tehát a mai Budapest reménytelenül, céltalanul vagy éppen nevetséges célokkal élő lakóiról, másfelől itt vannak a mi nagy, közös ügyeink is.

Az Esernyők szorosan például arról beszél, hogyan herdáljuk el közös javainkat, A mi két dimenziónk a város lassú, bár általunk azért felgyorsított pusztulásáról tudósít. A kötet egyik gyöngyszeme, a Meghasonlott tolerancia a belvárosi liberális értelmiség kiüresedett szólamai elé tart tükröt, a Fehér botok megmutatja, miként gondolkodunk a kiszolgáltatottságról, amíg mi vagyunk a nyeregben. És közben sosem tudjuk, hogy „Egyáltalán, ki csap be kit?” (A zebra egy olyan). Noha erősen közéleti a kötet, szerencsére nincs köze a pártpolitikához.

Schmideg több mint húsz éve publikál, annak idején a Törökfürdő egyik alapítója volt. „Elvesztettem az összes szüzességemet” olvasom A hányadik kávé című rezignált monológban, ami arról szól (nagyon erősen sarkítva), hogy ha hagyjuk, akkor egy ponton túl az élet csak folyamatos ismétlődések lánca lesz. Mintha a szerző azért várt volna ennyit az első kötettel, hogy maradjon még valami, amire tényleg érdemes várni. Bár lehet, hogy ez csak belemagyarázás a részemről, hiszen a könyvben az utóbbi öt-hat év versei vannak.

„Féltem, hogy gáz, amit írok – mondja Schmideg a régebbi szövegeiről. – Egyszer írtam egy kisregényt, amelyben a főszereplő verset ír, ezekből részletek voltak a szövegben.

Megmutattam Téreynek, aki megkérdezte, hogy a versek szándékosan olyan ügyetlenek-e

Hát nem. Szóval a régebbi versek nem számottevőek. A kisprózákon egyszer talán végigmegyek és összegyűjtöm belőlük, amit érdemes”.

false

Nem ismerem Schmideg régi szövegeit, ezek az újak viszont jók. A kötet egyszerű, takarékos nyelven beszél, nem tobzódik a képekben, de ez a puritánság nem jelent szimplaságot: egy-egy jól felvázolt skiccben az egészre látunk, és egy történetszilánk, vagy egy látszólag felesleges részlet különös jelentőséget kap. Erős hangulatiság van a rímtelenségük ellenére valami hideg belső dallamot hordozó sorokban, ami miatt nem érezzük prózaverseknek az erős történeti maggal rendelkező szövegeket sem.

A kötet világának szereplői telve vannak elfojtással, szorongással. A reménytelen, olykor karikírozott (de soha nem megvetett vagy kigúnyolt) sorsok az elbutulás és/vagy az önhazugságok stációiról tudósítanak.

Mély ön- és emberismeretről tanúskodnak ezek a versek, amihez talán hozzájárul az is, hogy a szerző Gestalt-terapeuta, a Magyar Gestalt Társaság egyik alapítója. A Gestalt-terápiák tapasztalata, hogy azt kell mondani, ami van. Akkor is, ha semmitmondó vagy kellemetlen vagy látszólag félrevisz. Másik szakmája a programozás, korábban a Prezi, most az Ethereum szoftverfejlesztője, mint mondja a programozás arra tanította, mennyire fontos az önirónia, és hogy mindent meg lehet – meg kell – kérdőjelezni. Meg hogy néha érdemes bután szó szerint venni a dolgokat, akár egy gép.

A versek sokszor humorosak, ami azért is örvendetes, mert a humor ritka madár a hazai kortárs költészetben. A Figyelni a 105-ös című versben például egy kisfiút látunk, aki összerezdül a portréktól az Írók Boltja kirakatában: „Ezek csupa feketében az írók / nem szomorúak, csak fáj nekik az élet”, de amikor a gyerek felnő, majd azt látja, hogy a magyar irodalmi élet macsó, pedig a papa is azt mondja, hogy “Nem hiszem, hogy azért kevés a nő / mert ez egy jól kereső szakma”.

Aki humoros, az gyanús.

Schmideg Ádám egészen biztosan gyanús lesz, hiszen a könyvében vannak direkt viccek, szóviccek (olykor egészen fájdalmasak, például amikor a „facebookolikus versekről” ír, bár ez utóbbiért bocsánatot is kér, ami szintén ironikus gesztus; furcsa is versben, de itt működik), a ferde látásmódon, az abszurd képeken át az öniróniáig. „Nekem az a gyanús, aki túlzottan komolyan veszi magát – mondja erről Schmideg. –  Érzem is az ellenállást, egyik legfőbb inspirációm az a sok mű, amilyet nem akartam írni. Ha mégis előzmények, akkor Parti Nagy, Erdős Virág, Vonnegut, Mrożek, Jandl, Morgenstern. Mondták Bukowskit is, őt nem ismerem”.

Azért humor mellett a kötet erősen elégikus is. A fájdalmak és kicsiségek leírása mellett ott az engesztelhetetlen életszeretet és a félelem a haláltól. „Szerintem az életben nincsenek is legjobb napok / legrosszabbak se, csak ilyenek / Ezt kell szeretni / Nem is kell, csak érdemes” (A kötet dísze). A könyv egyszerre kemény és szomorú, és gyakran akkor üt, amikor az ember épp átadná magát a nevetésnek.

(Nyitókép: Putyin egy jegesmedvét vizslat. De tényleg. Fotó: programmes.putin.kremlin.ru)

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.