JÁTSZÓTÉR - Napjaink mesehősei

Köztünk jártak

Sorköz

A mesekönyvkiadás új és népszerű törekvése a példaadó életutak meseszerű feldolgozása. Az ismert emberek élettörténetének áthangszerelése többfunkciós meséket eredményez és különleges, egyszersmind ismerős hősöket vezet elő.

Élő vagy valaha élt híres embe­rek, írók, költők, tudósok, színészek vagy akár sportolók, zenészek a főszereplői több új, gyerekeknek szóló képeskönyvnek. Látható, hogy másképp ugyan, mint egy királylány vagy a dicső lovag, de életútjával példaadó lehet Bartók Béla, Erdős Pál, Szabó Magda vagy éppen az első magyar női csillagász, Balázs Júlia is.

„Talán nem is a klasszikus értelemben vett meseként, hanem olyan gyerekkönyvként működnek ezek, amelyekben van ugyan fikció, de a történetmesélés alapja a valóság” – mondja Kertész Edina, több hasonló munka szerzője. E könyvekben egyszerű, kedves, jól érthető módon, valós életutakat bemutatva ismerkedhetnek meg a gyerekek olyan személyiségekkel, akik célt, motivációt adhatnak mind a kisebbek, mind a nagyobbak számára. Hugonnai Vilma történetét látva már nemcsak tündér, hanem mondjuk, orvos akar lenni egy gyerek, David Bowie-ról hallva nyitottabbá válhat a zenehallgatásra. A jellemzően óvodás és kisiskolás korú gyerekeknek szóló könyvek nagy súlyt fektetnek az illusztrációkra, sok esetben igazi képeskönyvek. Maguk a sztorik racionálisan felépített elbeszélések, élővé teszik az életrajzi adatokat, s igyekeznek kortárs értelmezését adni a tárgyuknak.

„A gyerekeket érdeklik a gyerekek” – hangsúlyozza Csóka Judit meseterapeuta, aki szerint fontos része ezeknek a meséknek, hogy a maga módján mindegyik arról szól, hogy hogyan vált nagy emberré kitartással, szívvel-lélekkel küzdve a főhősük. Persze több ezer éve arról szólnak a népmesék, hogy bárkiből lehet hős, ebben a tekintetben most sincs nagy változás. Ám abban igen, hogy ma már mind a kiadók, mind a szerzők óvatosabbak: nem feltétlenül az az üzenetük, hogy bárkiből bármi lehet. Persze az sem új keletű fogás, hogy nem csupán erős, okos, szép és bátor emberekből lehetnek hősök, nézzük csak meg például Lázár Ervin bármelyik szereplőjét, ők távolról sem klasszikus mesealakok, de két ismérv felemeli őket: a szeretet és az akarat. Ezt sugallják ezek az új történetek és a valós embe­rekből formált hősök is: az a fontos, hogy akarod, mert nem biztos, hogy az a jó eredmény, ha mindent elérsz. Bár tényleg mások ők, maga a hős fogalma nem változik, ugyanazokat az értékeket képviselik, mint elődeik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.