JÁTSZÓTÉR - Napjaink mesehősei

Köztünk jártak

Sorköz

A mesekönyvkiadás új és népszerű törekvése a példaadó életutak meseszerű feldolgozása. Az ismert emberek élettörténetének áthangszerelése többfunkciós meséket eredményez és különleges, egyszersmind ismerős hősöket vezet elő.

Élő vagy valaha élt híres embe­rek, írók, költők, tudósok, színészek vagy akár sportolók, zenészek a főszereplői több új, gyerekeknek szóló képeskönyvnek. Látható, hogy másképp ugyan, mint egy királylány vagy a dicső lovag, de életútjával példaadó lehet Bartók Béla, Erdős Pál, Szabó Magda vagy éppen az első magyar női csillagász, Balázs Júlia is.

„Talán nem is a klasszikus értelemben vett meseként, hanem olyan gyerekkönyvként működnek ezek, amelyekben van ugyan fikció, de a történetmesélés alapja a valóság” – mondja Kertész Edina, több hasonló munka szerzője. E könyvekben egyszerű, kedves, jól érthető módon, valós életutakat bemutatva ismerkedhetnek meg a gyerekek olyan személyiségekkel, akik célt, motivációt adhatnak mind a kisebbek, mind a nagyobbak számára. Hugonnai Vilma történetét látva már nemcsak tündér, hanem mondjuk, orvos akar lenni egy gyerek, David Bowie-ról hallva nyitottabbá válhat a zenehallgatásra. A jellemzően óvodás és kisiskolás korú gyerekeknek szóló könyvek nagy súlyt fektetnek az illusztrációkra, sok esetben igazi képeskönyvek. Maguk a sztorik racionálisan felépített elbeszélések, élővé teszik az életrajzi adatokat, s igyekeznek kortárs értelmezését adni a tárgyuknak.

„A gyerekeket érdeklik a gyerekek” – hangsúlyozza Csóka Judit meseterapeuta, aki szerint fontos része ezeknek a meséknek, hogy a maga módján mindegyik arról szól, hogy hogyan vált nagy emberré kitartással, szívvel-lélekkel küzdve a főhősük. Persze több ezer éve arról szólnak a népmesék, hogy bárkiből lehet hős, ebben a tekintetben most sincs nagy változás. Ám abban igen, hogy ma már mind a kiadók, mind a szerzők óvatosabbak: nem feltétlenül az az üzenetük, hogy bárkiből bármi lehet. Persze az sem új keletű fogás, hogy nem csupán erős, okos, szép és bátor emberekből lehetnek hősök, nézzük csak meg például Lázár Ervin bármelyik szereplőjét, ők távolról sem klasszikus mesealakok, de két ismérv felemeli őket: a szeretet és az akarat. Ezt sugallják ezek az új történetek és a valós embe­rekből formált hősök is: az a fontos, hogy akarod, mert nem biztos, hogy az a jó eredmény, ha mindent elérsz. Bár tényleg mások ők, maga a hős fogalma nem változik, ugyanazokat az értékeket képviselik, mint elődeik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.