Kedves Olvasónk! A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!
A London Citynél minden együtt van, ami egy stabil, az angol bajnokságban, a Premier League-ben jól teljesítő, de mégsem sztárcsapathoz szükséges: egy ukrán milliárdos tulajdonos, egy zseniális portugál edző, jól összerakott szakmai stáb, jó játékosok, fanatikus szurkolótábor, elképesztő hangulatú stadion. A London City nem topcsapat, de azért mindig számolni kell vele. A másodedzőt Scott Mansonnak hívják, és ő a történet elbeszélője. A történetben pedig az okozza a bonyodalmat, hogy az egyik hazai bajnoki mérkőzésre nem érkezik meg Joao Zarco, az edző (Angliában: menedzser). Manson irányítja a csapatot, nyernek is, csakhogy utána kiderül, Zarco azért maradt távol, mert meghalt, jobban mondva gyilkosság áldozata lett.
Innentől kezdve indul a krimi, amelynek szereplői felfoghatatlan összegeket kereső sportvezetők, játékosügynökök, focisták; ellenszenvesnek ábrázolt rendőrök, nyomozók (egy jó fej van köztük, ő lesz Manson új barátnője a történet végén); több más mellékszereplő: a klub alkalmazottai, kiöregedett focisták, munkások és még sokan mások.
A könyv gerincét természetesen a bűntény képezi, de a közeg, a szcéna az angol foci világa. Edzések, meccsek, az öltöző, a stadion. A kettő sajnos nincs egyensúlyban a regényben. A krimi, bár kétségkívül izgalmasan indul, de közhelyes, lapos. Egy idő után nem tud érdekfeszítő lenni – arra várunk, derüljön már ki, ki ölte meg Zarcót, ám helyette óhatatlanul Manson okoskodásairól szól a történet. A főszereplő nem túl szerencsésen megrajzolt figura: annyira szimpatikus karaktert akart Kerr, hogy a végeredmény ezzel ellentétes lett. Egy kifejezetten idegesítő, akciófilmek főhőseire hajazó, sablonos típus.
Manson, aki a szerző két másik regényének is főszereplője, maga a megtestesült tökéletesség. Kiderül róla, hogy magasan képzett, nyelveket beszélő szakember, kiváló edző, elsőosztályú nyomozó, mert persze a bűnügyet is ő oldja meg. Ez már a regény vége, de itt jön el a pillanat, amikor a csalódásunk teljes lesz. A gyilkosság leleplezésére, minden krimi csúcspontjára mintha elfogyott volna az író ötlete, kiüresedett volna a fantáziája. Silány, nem is teljesen érthető és nem is teljesen életszerű befejezést kapunk. Ezért rágtuk át magunkat 336 oldalon? Ennyi az egész? Nem tudjuk, hogy a Scott Manson-sorozat másik két része jobb-e; a Kieső helyen krimiként nem teljesít jobban közepesnél.
Ami viszont remekül sikerült és a bűnügyi szállal ellentétben abszolút hiteles a regényben, az az angol foci világának bemutatása. A Premier League Európa talán legerősebb bajnoksága (legalábbis napjainkban, de a könyv keletkezésekor, 2014-ben sem volt nagyon más a helyzet). Őrült világ ez elképesztően erős, világszínvonalú csapatokkal, sztáredzőkkel és -játékosokkal. Itthon hétről hétre telt házas stadionokat, pörgős, szédületes iramú meccseket láthatunk belőle a tévéközvetítések során.
Ami egy ilyen meccs a tévében, az a Kieső helyen könyvben.
A szereplők és a cselekmény valósággal alkotott párhuzama jól átjön. Zarco alakjánál képtelenség nem a megosztó személyiségű portugál edzőre, a Premier League-ben is dolgozott José Mourinhóra asszociálni. A London City ukrán milliárdos tulajdonosa a Chelsea-t 2003-ban megvásárló Roman Abramovics orosz oligarchát juttatja eszünkbe. Jól érzékelteti, milyen pénzek forognak az angol bajnokságban, amikor Manson egy kollégájával arról beszélget, az egyik játékosnak nem a havi keresetét, hanem a heti bérét kell megmondani, mert akkora összegről van szó, hogy csak így képes felfogni. Megkapja a magáét a katari vb-rendezés (ez nyilvánvalóan Kerr kiszólása a regényből), láthatjuk, hogyan fonódik össze a foci a legnagyobb volumenű, sokszor piszkos üzleti tranzakciókkal, és mennyit kaszál ebből egy menedzser, egy játékosügynök.
Kerr jól ismerte és nyilván szerette az angol focit. Krimiből nem, de erről a közegről, erről a világról élvezetes könyvet írt.
Philip Kerr: Kieső helyen. Jaffa Kiadó, Budapest, 2015, 339 oldal. Fordította: Illés Róbert
