Kriminek közepes, de az angol foci világát tökéletesen bemutatja

Sorköz

Philip Kerr a brit labdarúgás mindennapjaiba kalauzoló sorozatának első darabja, a Kieső helyen érdekesen induló történet, de a végére ellaposodik. Miért olvassuk el mégis?

Kedves Olvasónk! A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!

A London Citynél minden együtt van, ami egy stabil, az angol bajnokságban, a Premier League-ben jól teljesítő, de mégsem sztárcsapathoz szükséges: egy ukrán milliárdos tulajdonos, egy zseniális portugál edző, jól összerakott szakmai stáb, jó játékosok, fanatikus szurkolótábor, elképesztő hangulatú stadion. A London City nem topcsapat, de azért mindig számolni kell vele. A másodedzőt Scott Mansonnak hívják, és ő a történet elbeszélője. A történetben pedig az okozza a bonyodalmat, hogy az egyik hazai bajnoki mérkőzésre nem érkezik meg Joao Zarco, az edző (Angliában: menedzser). Manson irányítja a csapatot, nyernek is, csakhogy utána kiderül, Zarco azért maradt távol, mert meghalt, jobban mondva gyilkosság áldozata lett.

Innentől kezdve indul a krimi, amelynek szereplői felfoghatatlan összegeket kereső sportvezetők, játékosügynökök, focisták; ellenszenvesnek ábrázolt rendőrök, nyomozók (egy jó fej van köztük, ő lesz Manson új barátnője a történet végén); több más mellékszereplő: a klub alkalmazottai, kiöregedett focisták, munkások és még sokan mások.

A könyv gerincét természetesen a bűntény képezi, de a közeg, a szcéna az angol foci világa. Edzések, meccsek, az öltöző, a stadion. A kettő sajnos nincs egyensúlyban a regényben. A krimi, bár kétségkívül izgalmasan indul, de közhelyes, lapos. Egy idő után nem tud érdekfeszítő lenni – arra várunk, derüljön már ki, ki ölte meg Zarcót, ám helyette óhatatlanul Manson okoskodásairól szól a történet. A főszereplő nem túl szerencsésen megrajzolt figura: annyira szimpatikus karaktert akart Kerr, hogy a végeredmény ezzel ellentétes lett. Egy kifejezetten idegesítő, akciófilmek főhőseire hajazó, sablonos típus.

Manson, aki a szerző két másik regényének is főszereplője, maga a megtestesült tökéletesség. Kiderül róla, hogy magasan képzett, nyelveket beszélő szakember, kiváló edző, elsőosztályú nyomozó, mert persze a bűnügyet is ő oldja meg. Ez már a regény vége, de itt jön el a pillanat, amikor a csalódásunk teljes lesz. A gyilkosság leleplezésére, minden krimi csúcspontjára mintha elfogyott volna az író ötlete, kiüresedett volna a fantáziája. Silány, nem is teljesen érthető és nem is teljesen életszerű befejezést kapunk. Ezért rágtuk át magunkat 336 oldalon? Ennyi az egész? Nem tudjuk, hogy a Scott Manson-sorozat másik két része jobb-e; a Kieső helyen krimiként nem teljesít jobban közepesnél.

Ami viszont remekül sikerült és a bűnügyi szállal ellentétben abszolút hiteles a regényben, az az angol foci világának bemutatása. A Premier League Európa talán legerősebb bajnoksága (legalábbis napjainkban, de a könyv keletkezésekor, 2014-ben sem volt nagyon más a helyzet). Őrült világ ez elképesztően erős, világszínvonalú csapatokkal, sztáredzőkkel és -játékosokkal. Itthon hétről hétre telt házas stadionokat, pörgős, szédületes iramú meccseket láthatunk belőle a tévéközvetítések során.

Ami egy ilyen meccs a tévében, az a Kieső helyen könyvben.

A szereplők és a cselekmény valósággal alkotott párhuzama jól átjön. Zarco alakjánál képtelenség nem a megosztó személyiségű portugál edzőre, a Premier League-ben is dolgozott José Mourinhóra asszociálni. A London City ukrán milliárdos tulajdonosa a Chelsea-t 2003-ban megvásárló Roman Abramovics orosz oligarchát juttatja eszünkbe. Jól érzékelteti, milyen pénzek forognak az angol bajnokságban, amikor Manson egy kollégájával arról beszélget, az egyik játékosnak nem a havi keresetét, hanem a heti bérét kell megmondani, mert akkora összegről van szó, hogy csak így képes felfogni. Megkapja a magáét a katari vb-rendezés (ez nyilvánvalóan Kerr kiszólása a regényből), láthatjuk, hogyan fonódik össze a foci a legnagyobb volumenű, sokszor piszkos üzleti tranzakciókkal, és mennyit kaszál ebből egy menedzser, egy játékosügynök.

Kerr jól ismerte és nyilván szerette az angol focit. Krimiből nem, de erről a közegről, erről a világról élvezetes könyvet írt.

Philip Kerr: Kieső helyen. Jaffa Kiadó, Budapest, 2015, 339 oldal. Fordította: Illés Róbert

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.