Lerántja a leplet világképünk szerfelett törékeny voltáról

Carlo Rovelli: A valóság nem olyan, amilyennek látjuk

Sorköz

Elszántabb tudománynépszerűsítő szerzők, köztük szakmájuk legnagyobbjai rendre megkísérlik felskiccelni a világ „új ruháját” oly módon, hogy az ne csak fizikusoknak mondjon valamit. Carlo Rovelli – világhírű elméleti fizikus, aki még a nyolcvanas évek végén néhány kollégájával megalkotta a fizikai világunk születését és működését leíró hurok-kvantumgravitációs elméletet – most ennél is tovább megy.

Magas szintű fizikai és matematikai tudá­sán, no meg a világot teremtő fantáziáján túl Rovelli még remek stílusban is ír (ezt könyvei­nek állandó fordítója, Balázs István remekül visszaadja a magyar szövegben), és mindig megtalálja azt a narratív keretet, szerkezetet és drámai ívet, amivel olvasmányossá teszi műveit.

A valóság nem olyan… nem a legutóbbi, hanem sorrendben a legelső könyve, amikor megszületett, a kiadó arra kérte, hogy a legfontosabb problémákból állítson össze egy rövidke kötetet – e szó szerinti zsebkönyv lett a világszerte (így nálunk is) hatalmas sikert arató Hét rövid fizikalecke. Csak ezt követően jött ki a magyarul 2018 óta olvasható, az idő modern fizikai megközelítését tárgyaló harmadik könyve, Az idő rendje.

Rovelli nemcsak a távlatok, de a tudomány- és az attól sokáig elválaszthatatlan művelődéstörténet perspektívájából is szemléli tárgyát; ebből az optikából jut arra a meghökkentőnek tűnő, bár logikus következtetésre, hogy a tudomány egész fejlődése

máshogy alakult volna,

ha nem vesznek el Démokritosznak, a kissé grafomán ókori görög természetfilozófus-bölcselőnek a tér és az anyag atomos szerkezetét tárgyaló könyvei. Helyettük maradt nekünk két évezreden át Arisztotelész szintén remek, de naiv érzékelésünket ki nem kezdő természetfilozófiai munkássága. Rovelli meggyőzően érvel amellett, hogyan szülték meg az újabb és újabb fizikai elméleteket a korábbiak közötti, alig észrevehető, de létező diszkrepanciák.

Carlo Rovelli

Carlo Rovelli

 

 

Ez persze rávilágít arra is, hogy napjaink legizgalmasabb elméleti fizikai kutatási területe (az egyesített elmélet, avagy kvantumgravitáció) pontosan két, világunkat és szemléletünket alaposan felforgató teoretikus monstrum, a tér szerkezetét átíró, az idő jelentőségét zárójelbe tevő einsteini (általános) relativitáselmélet és a húszas évekre megszülető kvantumelmélet találkozásából, ütközéséből születik meg.

Ez pedig minden lesz, csak éppen nem békés fúzió! Rovelli könyvéből megérthető, hogy az újabb paradoxonokat szülő korábbi paradoxonok azért értelmezhetők oly nehezen a mi fogalmainkkal, és azért maradnak észrevétlenek előttünk, mert életünk terein nem érzékelhetők. A mi világunk leírására megteszi az előző, „elavult”, valójában speciális körülmények között érvényesülő teória is, mint a hétköznapi mozgásunkat jól le­író newtoni dinamika. De Rovelli

elvezet egy másik világba is,

ahol elképesztően kicsiny léptékekben az általunk folytonosnak érzékelt tér maga is „kvantált”, azaz diszkrét, véges, apró méretű egységekre bomlik, ami azután hatással bír világunk egész működésére.

false

 

Tudjuk, nem egyszerű feladni az időről vallott közkeletű (annak a múltból, a pontszerű jelen érintésével a jövőbe tartó „folyásirányát” is feltételező) elképzeléseinket, még akkor sem, ha Rovelli nyomán belátjuk, hogy a klasszikus fizika időképe maga sem más, mint hasznos fikció. Azt sem könnyű elképzelnünk, hogy megannyi, érzékeink és felfogásunk számára természetesnek tűnő folyamat (a meleg test felmelegíti a hidegebbet) csupán a valószínűség játékaként tűnik fel.

Ez a könyv azonban friss megközelítésével és a laikus olvasó természetes korlátait is figyelembe vevő mesélőerejével segíthet azon, hogy a legabsztraktabb, modern elméletek végtelen mélysége felett is szédülés nélkül egyensúlyozhassunk végig.

Fordította: Balázs István. Park Könyvkiadó, 2019, 239 oldal, 4500 Ft

(A cikk eredetileg a Magyar Narancs hetilap 2020. március 12-i számában jelent meg, most újraközöljük teljes terjedelmében online is.)

Neked ajánljuk