Az e tekintetben is folytatólagos, szenvedések kíséretében megszülető, s még évtizedekig a nyakunkon maradó új világ pedig jórészt a háborúban győztes sztálini Szovjetunió akaratának megfelelően lett olyan, amilyen. A megszálló csapatok improvizálta karhatalmi erők történetét járja körül Máthé Áron történész sok tekintetben úttörő jelentőségű, visszaemlékezésekre épülő könyve. Ezek köré rendeződik ugyanis a szerző narratívája, amely szerint e „kollaboráns” rendvédelmi alakulatok rövid távon a rabszolgamunkára épülő szovjet újjáépítéshez szolgáltattak emberi nyersanyagot, majd később belőlük (is) nőtt ki a kommunista párt hatalomátvételét segítő belügyi erőszakszervezet.
Máthé ezt többé-kevésbé meggyőzően alá is támasztja lendületesen megírt, olvasmányos könyvének lapjain, miközben igazi dráma bontakozik ki a szemünk előtt: láthatjuk, hogy sokszor kicsinyes bosszúk és leszámolások eredményeképpen állt össze azok (összességében százezres nagyságrendű) listája, akiket a háború végén és még jóval a harcok lezárulása után fogdostak össze és hurcoltak különböző indokokkal a Szovjetunióba. A jórészt az áldozatok optikájából építkező munkában kevesebb tér jut a szovjeteket tevőlegesen kiszolgálók motivációinak, társadalmi hátterének, de valamit hagyni kell e munka folytatóinak is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
