Könyv

Tóth Krisztina: Kígyó­uborka

Sorköz

Egy vers a kiesett fogról, egy másik a születésnapról, majd egy állatkáról olvashatunk, de továbblapozva találunk verset a nagymamáról, kempingezésről és különböző ünnepekről is.

Tóth Krisztina különböző alkalmakhoz illő, mindig az adott élethelyzethez illeszkedő egyszerű kis versei gyerekekről szólnak, gyerekekhez. Mint azt már komoly gyerekkönyveivel bizonyította, a szerző képes az ő hangjukon szólni, bájos, humoros versei, történetei gondosan kerülik a gügyögésnek még a látszatát is. Most is. Sokszor egy-egy szóból magából fakad a játék, például ahol egy pár kesztyű személyesül meg: „Kesz és Tyű a barátom: / két kis bolyhos testvér. / Jobb zsebemben, bal zsebemben / mind a kettő elfér. / Kesz kerül a bal kezemre, / Tyű pedig a jobbra, / el is szoktak tűnni néha / összegabalyodva.” Szalma Edit minimalista illusztrációi hol valóban csak illusztratívak, hol a képzelőerőt megtámogatva segítenek a kicsiknek a versek értelmezésében. Cuki a pók meg a denevér is, de azért a leghelyesebb az egész köteten végig tekergőző „címszereplő”, az undok kígyóuborka, akit alapvetően a saját kettős identitása késztet undorra: „Egy ládában hasalok, / uborkának becézve, / pedig felnőtt ubor vagyok, / kígyósággal tetézve”.

A 26 vers hol egy-egy rím miatt válik bájossá, hol a rajzzal lesz teljes a kép. A felnőtt olvasók alkalmasint a különös szóhasználatban gyönyörködnek, míg a gyerekek bizonyára elkerekedett szemmel hallgatják, mi az, hogy Hazafias vers vagy milyen a „Föld alatti földalatti” utazás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.