Meghalt az olasz író, kiadó, aki újból fölfedezte Márait

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. július 29.

Sorköz

Beleolvasott A gyertyák csonkig égnek régi francia fordításába, és megvette több Márai-mű olasz kiadásának jogát.

 

 Nyolcvanéves korában meghalt Roberto Calasso olasz író, könyvkiadó, akit hazájában és világszerte „irodalmi intézményként” tartanak számon – jelentette be a Adelphi Edizioni milánói könyvkiadó.

Az 1941-ben Firenzében született Calasso édesapja antifasiszta beállítottságú egyetemi professzor volt. Calasso irodalmi intelligenciája már gyermekkorában megmutatkozott, 13 évesen Proust Az eltűnt idő nyomában című művét olvasta.

A több nyelven beszélő író műveit, amelyek középpontjában a mitológia feltárása állt, mintegy húsz nyelvre lefordították, magyarul a Ka című kötetet olvasható. Hatvan éven át dolgozott az Adelphi Edizioni milánói könyvkiadónál, ahová egyetemistaként került, és később az igazgatója lett. „Roberto Calasso mindig is az olasz és a nemzetközi irodalmi panoráma egyik központi figurája volt és az is marad” – méltatta őt a Feltrinelli könykiadó, az Adelphi Edizioni riválisa.

Ő indította útjára Márai Sándor könyveinek nemzetközi karrierjét, amikor egy könyvesboltban felfedezte A gyertyák csonkig égnek című regény régi francia nyelvű fordítását. Megvette több Márai-mű olasz kiadásának a jogát, és A gyertyák csonkig égnek után a többi regény is megjelent olasz nyelven. Megmutatta a művet német kollégáinak is, és tőle vette meg a 2002-ben Londonban megjelent könyv brit kiadási jogát a Viking kiadó.  Roberto Calasso 2002-ben részt vett a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, amelynek akkor Olaszország volt a díszvendége.

Hosszú betegség után bekövetkezett halála egybeesett két új munkájának kiadásával, az egyik visszaemlékezés a második világháborús Firenzében töltött gyermekkorára, amikor szüleivel bujkálnia kellett a fasiszta rendőrség elől.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.