„Némi gátlástalanságtól sem mentes patkány, oldalán hű hitvesével”

Nyúl ​Péter és barátai – Beatrix Potter összes meséje

  • -ts-
  • 2020. október 10.

Sorköz

Beatrix Potter meséit csak hangosan érdemes olvasni, meg-megállva egy-egy különösen pofásra sikeredett illusztrációnál.

Mert nemcsak a szerző összes meséjéről és verséről van szó, de az összes illusztrációjáról is. Még ez sem lenne nagy ügy, négyszáz oldal csupán, de kemény fedéllel, vastag, fényes papíron azért megvan a súlya, nehéz. Minden tekintetben viktoriánus mű, nemcsak a keletkezését nézve, de a befogadását is: kell hozzá egy mély fotel legalább. Meg egy házikabát is, plusz a felolvasó körül a szőnyegen karéjban ücsörgő aprónép, és adott esetben odaadón kagylózó házi kedvencek is a maguk teljes szőrzetében (szerényebb körülmények között plüssből), mert Beatrix Potter meséit csak hangosan érdemes olvasni, meg-megállva egy-egy különösen pofásra sikeredett illusztrációnál, körbemutatva azt a szájtáti körülülőknek.

false

Ilyen körülmények persze nincsenek, s ez csak tovább nehezíti a befogadást. De ismerjük el a kötelezőket: pompás kiállítású, meseszép kiadvány ez (a Frederick Warne összeállította műegész 1989-ben jelent meg ebben a formában először szülőhazájában a Penguinnél, s most júliusban Magyarországon is). Mindebből következően az ára is az alkalomnak megfelelő, alkalminak viszont aligha mondható (egy tízes). A teljes képhez az is hozzátartozik, Szabó T. Anna és Dragomán György lendületes fordítása is felér e tényleg kivételes csillagálláshoz.

false

Szóval már a boltban nyilvánvaló: tartalom és forma egysége, illetve kétsége e kalandok során döntő jelentőségű lesz. Lévén Potter meséinek csodája nem más, mint a szöveg és az illusztráció funkcionalitásában is csodálatos diszharmóniája. Potter rajzainak megalapozottságát alkalmasint a korabeli könyvillusztrációs gyakorlat, s annak távolra nyúló hagyományai teremtik meg: csak állatokat kellett beleraknia az adott esetben akár dickensi koszlottságú kabátokba… és máris új világ születik. S ez az új (látvány)világ némileg lefékezi, egyszerre polgáribbá és vidékibbé, ilyenformán otthonossá és barátságossá is teszi a történeteket, melyek önmagukban közel sem ennyire komfortosak: nagy számban akad köztük például menekülős thriller, melyek szereplői egyáltalán nem finnyásak, s az eszközökben sem nagyon válogatnak igazságuk, tulajdonuk, legtöbbször a puszta életük védelmében. S hát fordulatokban sincs hiány, az üldözőből hamar üldözött lesz, s menekül világtalan világig, ahogy, hogy mást ne mondjunk, Sompoly Soma a szerfelett kispolgári gondolkodású, s ilyetén életformája fenntartása érdekében némi gátlástalanságtól sem mentes patkány, oldalán hű hitvesével, Annamáriávál (itt Annamari). Potter kétségkívül nem lányregények finomkodó szerzője, jó mulatság elmerülni a dolgaiban (élet)kortól szinte függetlenül.

Fordította: Szabó T. Anna és Dragomán György. Manó Könyvek, 2020, 400 oldal, 9900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.