„Némi gátlástalanságtól sem mentes patkány, oldalán hű hitvesével”

Nyúl ​Péter és barátai – Beatrix Potter összes meséje

  • -ts-
  • 2020. október 10.

Sorköz

Beatrix Potter meséit csak hangosan érdemes olvasni, meg-megállva egy-egy különösen pofásra sikeredett illusztrációnál.

Mert nemcsak a szerző összes meséjéről és verséről van szó, de az összes illusztrációjáról is. Még ez sem lenne nagy ügy, négyszáz oldal csupán, de kemény fedéllel, vastag, fényes papíron azért megvan a súlya, nehéz. Minden tekintetben viktoriánus mű, nemcsak a keletkezését nézve, de a befogadását is: kell hozzá egy mély fotel legalább. Meg egy házikabát is, plusz a felolvasó körül a szőnyegen karéjban ücsörgő aprónép, és adott esetben odaadón kagylózó házi kedvencek is a maguk teljes szőrzetében (szerényebb körülmények között plüssből), mert Beatrix Potter meséit csak hangosan érdemes olvasni, meg-megállva egy-egy különösen pofásra sikeredett illusztrációnál, körbemutatva azt a szájtáti körülülőknek.

false

Ilyen körülmények persze nincsenek, s ez csak tovább nehezíti a befogadást. De ismerjük el a kötelezőket: pompás kiállítású, meseszép kiadvány ez (a Frederick Warne összeállította műegész 1989-ben jelent meg ebben a formában először szülőhazájában a Penguinnél, s most júliusban Magyarországon is). Mindebből következően az ára is az alkalomnak megfelelő, alkalminak viszont aligha mondható (egy tízes). A teljes képhez az is hozzátartozik, Szabó T. Anna és Dragomán György lendületes fordítása is felér e tényleg kivételes csillagálláshoz.

false

Szóval már a boltban nyilvánvaló: tartalom és forma egysége, illetve kétsége e kalandok során döntő jelentőségű lesz. Lévén Potter meséinek csodája nem más, mint a szöveg és az illusztráció funkcionalitásában is csodálatos diszharmóniája. Potter rajzainak megalapozottságát alkalmasint a korabeli könyvillusztrációs gyakorlat, s annak távolra nyúló hagyományai teremtik meg: csak állatokat kellett beleraknia az adott esetben akár dickensi koszlottságú kabátokba… és máris új világ születik. S ez az új (látvány)világ némileg lefékezi, egyszerre polgáribbá és vidékibbé, ilyenformán otthonossá és barátságossá is teszi a történeteket, melyek önmagukban közel sem ennyire komfortosak: nagy számban akad köztük például menekülős thriller, melyek szereplői egyáltalán nem finnyásak, s az eszközökben sem nagyon válogatnak igazságuk, tulajdonuk, legtöbbször a puszta életük védelmében. S hát fordulatokban sincs hiány, az üldözőből hamar üldözött lesz, s menekül világtalan világig, ahogy, hogy mást ne mondjunk, Sompoly Soma a szerfelett kispolgári gondolkodású, s ilyetén életformája fenntartása érdekében némi gátlástalanságtól sem mentes patkány, oldalán hű hitvesével, Annamáriávál (itt Annamari). Potter kétségkívül nem lányregények finomkodó szerzője, jó mulatság elmerülni a dolgaiban (élet)kortól szinte függetlenül.

Fordította: Szabó T. Anna és Dragomán György. Manó Könyvek, 2020, 400 oldal, 9900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.