„Némi gátlástalanságtól sem mentes patkány, oldalán hű hitvesével”

Nyúl ​Péter és barátai – Beatrix Potter összes meséje

  • -ts-
  • 2020. október 10.

Sorköz

Beatrix Potter meséit csak hangosan érdemes olvasni, meg-megállva egy-egy különösen pofásra sikeredett illusztrációnál.

Mert nemcsak a szerző összes meséjéről és verséről van szó, de az összes illusztrációjáról is. Még ez sem lenne nagy ügy, négyszáz oldal csupán, de kemény fedéllel, vastag, fényes papíron azért megvan a súlya, nehéz. Minden tekintetben viktoriánus mű, nemcsak a keletkezését nézve, de a befogadását is: kell hozzá egy mély fotel legalább. Meg egy házikabát is, plusz a felolvasó körül a szőnyegen karéjban ücsörgő aprónép, és adott esetben odaadón kagylózó házi kedvencek is a maguk teljes szőrzetében (szerényebb körülmények között plüssből), mert Beatrix Potter meséit csak hangosan érdemes olvasni, meg-megállva egy-egy különösen pofásra sikeredett illusztrációnál, körbemutatva azt a szájtáti körülülőknek.

false

Ilyen körülmények persze nincsenek, s ez csak tovább nehezíti a befogadást. De ismerjük el a kötelezőket: pompás kiállítású, meseszép kiadvány ez (a Frederick Warne összeállította műegész 1989-ben jelent meg ebben a formában először szülőhazájában a Penguinnél, s most júliusban Magyarországon is). Mindebből következően az ára is az alkalomnak megfelelő, alkalminak viszont aligha mondható (egy tízes). A teljes képhez az is hozzátartozik, Szabó T. Anna és Dragomán György lendületes fordítása is felér e tényleg kivételes csillagálláshoz.

false

Szóval már a boltban nyilvánvaló: tartalom és forma egysége, illetve kétsége e kalandok során döntő jelentőségű lesz. Lévén Potter meséinek csodája nem más, mint a szöveg és az illusztráció funkcionalitásában is csodálatos diszharmóniája. Potter rajzainak megalapozottságát alkalmasint a korabeli könyvillusztrációs gyakorlat, s annak távolra nyúló hagyományai teremtik meg: csak állatokat kellett beleraknia az adott esetben akár dickensi koszlottságú kabátokba… és máris új világ születik. S ez az új (látvány)világ némileg lefékezi, egyszerre polgáribbá és vidékibbé, ilyenformán otthonossá és barátságossá is teszi a történeteket, melyek önmagukban közel sem ennyire komfortosak: nagy számban akad köztük például menekülős thriller, melyek szereplői egyáltalán nem finnyásak, s az eszközökben sem nagyon válogatnak igazságuk, tulajdonuk, legtöbbször a puszta életük védelmében. S hát fordulatokban sincs hiány, az üldözőből hamar üldözött lesz, s menekül világtalan világig, ahogy, hogy mást ne mondjunk, Sompoly Soma a szerfelett kispolgári gondolkodású, s ilyetén életformája fenntartása érdekében némi gátlástalanságtól sem mentes patkány, oldalán hű hitvesével, Annamáriávál (itt Annamari). Potter kétségkívül nem lányregények finomkodó szerzője, jó mulatság elmerülni a dolgaiban (élet)kortól szinte függetlenül.

Fordította: Szabó T. Anna és Dragomán György. Manó Könyvek, 2020, 400 oldal, 9900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.