A Szépírók Társasága szerint a hazai kultúrpolitikának fogalma sincs a demokrácia működéséről

  • narancs.hu
  • 2020. május 6.

Sorköz

„Sem az államnak, sem a kultúrának nincs pénze. Az olvasónak, a nézőnek, a vásárlónak van" – írják közleményükben, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum „kulturális mentőcsomagja" okán született.

A múlt héten jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) pályázata „Köszönjük, Magyarország!” címmel, amellyel a járvány miatt nehéz helyzetbe került írókon, költőkön, dramaturgokon és zenészeken kívánnak segíteni, utóbbiakon csak akkor, ha Trianon témáját dolgozzák fel (illetve a könnyűzenészeknek külön nyitottak egy pályázatot, ott nem feltétel a Trianon-tematika).

A pályázat anomáliáira most a Szépírók Társasága elnöksége hívta fel a figyelmet. Mint megjelent közleményükben írják, nem mehetnek el szó nélkül amellett, hogy a pályázat keretösszege, a pályázatás módja, illetve feltételei nem megfelelőek, olykor „kicsinyesek” ahhoz, hogy valódi, transzparens és hatékony támogatást nyújtsanak a nehéz helyzetbe került alkotók számára.

„A jelenleg meghirdetett magyarországi kulturális mentőcsomag nem tesz mást, mint tovább erősíti az eddigi pályázati rendszer egyenlőtlenségeit, és feltételeivel, akarva-akaratlanul, megpróbálja tovább korrumpálni a nehéz helyzetbe jutott, de a függetlenségét föladni továbbra sem kívánó kulturális szférát” – állapítja meg a Szépírók Társasága, hozzátéve, hogy „a hazai kultúrpolitika és a propagandasajtó gyakran hangoztatott tézise – miszerint ha az állam pénzt ad, akkor joga is van feltételeket szabni, követelményeket fölállítani és válogatni – azt bizonyítja, hogy fogalmuk sincs az állam, a kultúra és úgy általában a demokrácia működéséről”.

Ezzel szemben a Szépírók Társasága azt javasloja, hogy a térségbeli országok (Szlovákia, Csehország, Ausztria) mintájára a kormányzat biztosítson alanyi jogon járó átalánytámogatást a kultúra szereplői számára, hogy „ne különböző bizottságokon, pályázati útvesztőkön és kultúrpolitikai elfogultságokon múljon a segítségnyújtás”, hogy a kiegészítő szociális támogatás a reprezantatív írószervezetek rászorultsági alapon oszthassák szét különösen nehéz anyagi helyzetbe került tagjaik között. Ezek mellett arra is felhívják figyelmet, hogy szükség volna olyan rapid pályázatokra (gyors elbírálás, rövid megvalósítási idő, azonnali átutalás), amelyek rövid távon biztosíthatnak munkalehetőséget a kultúrában dolgozók számára.

„A szakma joga és kötelessége, hogy ellenőrizze, a kormányzat megfelelően használja-e fel a kultúrára szánt pénzt. Arról már nem is beszélve, hogy sem az államnak, sem a kultúrának, sem az irodalomnak nincs pénze. Az olvasónak, a nézőnek, a vásárlónak van” – írják a közleményben, megjegyezve azt, hogy mindeközben a Szépírók Társasága elnöksége, együttműködve más nemzetközi kulturális szervezetekkel, tovább dolgozik egy, az egész Európai Unióra kiterjedő kulturális támogatási alap létrehozásán.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.