A Szépírók Társasága szerint a hazai kultúrpolitikának fogalma sincs a demokrácia működéséről

  • narancs.hu
  • 2020. május 6.

Sorköz

„Sem az államnak, sem a kultúrának nincs pénze. Az olvasónak, a nézőnek, a vásárlónak van" – írják közleményükben, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum „kulturális mentőcsomagja" okán született.

A múlt héten jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) pályázata „Köszönjük, Magyarország!” címmel, amellyel a járvány miatt nehéz helyzetbe került írókon, költőkön, dramaturgokon és zenészeken kívánnak segíteni, utóbbiakon csak akkor, ha Trianon témáját dolgozzák fel (illetve a könnyűzenészeknek külön nyitottak egy pályázatot, ott nem feltétel a Trianon-tematika).

A pályázat anomáliáira most a Szépírók Társasága elnöksége hívta fel a figyelmet. Mint megjelent közleményükben írják, nem mehetnek el szó nélkül amellett, hogy a pályázat keretösszege, a pályázatás módja, illetve feltételei nem megfelelőek, olykor „kicsinyesek” ahhoz, hogy valódi, transzparens és hatékony támogatást nyújtsanak a nehéz helyzetbe került alkotók számára.

„A jelenleg meghirdetett magyarországi kulturális mentőcsomag nem tesz mást, mint tovább erősíti az eddigi pályázati rendszer egyenlőtlenségeit, és feltételeivel, akarva-akaratlanul, megpróbálja tovább korrumpálni a nehéz helyzetbe jutott, de a függetlenségét föladni továbbra sem kívánó kulturális szférát” – állapítja meg a Szépírók Társasága, hozzátéve, hogy „a hazai kultúrpolitika és a propagandasajtó gyakran hangoztatott tézise – miszerint ha az állam pénzt ad, akkor joga is van feltételeket szabni, követelményeket fölállítani és válogatni – azt bizonyítja, hogy fogalmuk sincs az állam, a kultúra és úgy általában a demokrácia működéséről”.

Ezzel szemben a Szépírók Társasága azt javasloja, hogy a térségbeli országok (Szlovákia, Csehország, Ausztria) mintájára a kormányzat biztosítson alanyi jogon járó átalánytámogatást a kultúra szereplői számára, hogy „ne különböző bizottságokon, pályázati útvesztőkön és kultúrpolitikai elfogultságokon múljon a segítségnyújtás”, hogy a kiegészítő szociális támogatás a reprezantatív írószervezetek rászorultsági alapon oszthassák szét különösen nehéz anyagi helyzetbe került tagjaik között. Ezek mellett arra is felhívják figyelmet, hogy szükség volna olyan rapid pályázatokra (gyors elbírálás, rövid megvalósítási idő, azonnali átutalás), amelyek rövid távon biztosíthatnak munkalehetőséget a kultúrában dolgozók számára.

„A szakma joga és kötelessége, hogy ellenőrizze, a kormányzat megfelelően használja-e fel a kultúrára szánt pénzt. Arról már nem is beszélve, hogy sem az államnak, sem a kultúrának, sem az irodalomnak nincs pénze. Az olvasónak, a nézőnek, a vásárlónak van” – írják a közleményben, megjegyezve azt, hogy mindeközben a Szépírók Társasága elnöksége, együttműködve más nemzetközi kulturális szervezetekkel, tovább dolgozik egy, az egész Európai Unióra kiterjedő kulturális támogatási alap létrehozásán.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.