A múlt héten jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) pályázata „Köszönjük, Magyarország!” címmel, amellyel a járvány miatt nehéz helyzetbe került írókon, költőkön, dramaturgokon és zenészeken kívánnak segíteni, utóbbiakon csak akkor, ha Trianon témáját dolgozzák fel (illetve a könnyűzenészeknek külön nyitottak egy pályázatot, ott nem feltétel a Trianon-tematika).
A pályázat anomáliáira most a Szépírók Társasága elnöksége hívta fel a figyelmet. Mint megjelent közleményükben írják, nem mehetnek el szó nélkül amellett, hogy a pályázat keretösszege, a pályázatás módja, illetve feltételei nem megfelelőek, olykor „kicsinyesek” ahhoz, hogy valódi, transzparens és hatékony támogatást nyújtsanak a nehéz helyzetbe került alkotók számára.
„A jelenleg meghirdetett magyarországi kulturális mentőcsomag nem tesz mást, mint tovább erősíti az eddigi pályázati rendszer egyenlőtlenségeit, és feltételeivel, akarva-akaratlanul, megpróbálja tovább korrumpálni a nehéz helyzetbe jutott, de a függetlenségét föladni továbbra sem kívánó kulturális szférát” – állapítja meg a Szépírók Társasága, hozzátéve, hogy „a hazai kultúrpolitika és a propagandasajtó gyakran hangoztatott tézise – miszerint ha az állam pénzt ad, akkor joga is van feltételeket szabni, követelményeket fölállítani és válogatni – azt bizonyítja, hogy fogalmuk sincs az állam, a kultúra és úgy általában a demokrácia működéséről”.
Ezzel szemben a Szépírók Társasága azt javasloja, hogy a térségbeli országok (Szlovákia, Csehország, Ausztria) mintájára a kormányzat biztosítson alanyi jogon járó átalánytámogatást a kultúra szereplői számára, hogy „ne különböző bizottságokon, pályázati útvesztőkön és kultúrpolitikai elfogultságokon múljon a segítségnyújtás”, hogy a kiegészítő szociális támogatás a reprezantatív írószervezetek rászorultsági alapon oszthassák szét különösen nehéz anyagi helyzetbe került tagjaik között. Ezek mellett arra is felhívják figyelmet, hogy szükség volna olyan rapid pályázatokra (gyors elbírálás, rövid megvalósítási idő, azonnali átutalás), amelyek rövid távon biztosíthatnak munkalehetőséget a kultúrában dolgozók számára.
„A szakma joga és kötelessége, hogy ellenőrizze, a kormányzat megfelelően használja-e fel a kultúrára szánt pénzt. Arról már nem is beszélve, hogy sem az államnak, sem a kultúrának, sem az irodalomnak nincs pénze. Az olvasónak, a nézőnek, a vásárlónak van” – írják a közleményben, megjegyezve azt, hogy mindeközben a Szépírók Társasága elnöksége, együttműködve más nemzetközi kulturális szervezetekkel, tovább dolgozik egy, az egész Európai Unióra kiterjedő kulturális támogatási alap létrehozásán.
