A Szépírók Társasága szerint a hazai kultúrpolitikának fogalma sincs a demokrácia működéséről

  • narancs.hu
  • 2020. május 6.

Sorköz

„Sem az államnak, sem a kultúrának nincs pénze. Az olvasónak, a nézőnek, a vásárlónak van" – írják közleményükben, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum „kulturális mentőcsomagja" okán született.

A múlt héten jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) pályázata „Köszönjük, Magyarország!” címmel, amellyel a járvány miatt nehéz helyzetbe került írókon, költőkön, dramaturgokon és zenészeken kívánnak segíteni, utóbbiakon csak akkor, ha Trianon témáját dolgozzák fel (illetve a könnyűzenészeknek külön nyitottak egy pályázatot, ott nem feltétel a Trianon-tematika).

A pályázat anomáliáira most a Szépírók Társasága elnöksége hívta fel a figyelmet. Mint megjelent közleményükben írják, nem mehetnek el szó nélkül amellett, hogy a pályázat keretösszege, a pályázatás módja, illetve feltételei nem megfelelőek, olykor „kicsinyesek” ahhoz, hogy valódi, transzparens és hatékony támogatást nyújtsanak a nehéz helyzetbe került alkotók számára.

„A jelenleg meghirdetett magyarországi kulturális mentőcsomag nem tesz mást, mint tovább erősíti az eddigi pályázati rendszer egyenlőtlenségeit, és feltételeivel, akarva-akaratlanul, megpróbálja tovább korrumpálni a nehéz helyzetbe jutott, de a függetlenségét föladni továbbra sem kívánó kulturális szférát” – állapítja meg a Szépírók Társasága, hozzátéve, hogy „a hazai kultúrpolitika és a propagandasajtó gyakran hangoztatott tézise – miszerint ha az állam pénzt ad, akkor joga is van feltételeket szabni, követelményeket fölállítani és válogatni – azt bizonyítja, hogy fogalmuk sincs az állam, a kultúra és úgy általában a demokrácia működéséről”.

Ezzel szemben a Szépírók Társasága azt javasloja, hogy a térségbeli országok (Szlovákia, Csehország, Ausztria) mintájára a kormányzat biztosítson alanyi jogon járó átalánytámogatást a kultúra szereplői számára, hogy „ne különböző bizottságokon, pályázati útvesztőkön és kultúrpolitikai elfogultságokon múljon a segítségnyújtás”, hogy a kiegészítő szociális támogatás a reprezantatív írószervezetek rászorultsági alapon oszthassák szét különösen nehéz anyagi helyzetbe került tagjaik között. Ezek mellett arra is felhívják figyelmet, hogy szükség volna olyan rapid pályázatokra (gyors elbírálás, rövid megvalósítási idő, azonnali átutalás), amelyek rövid távon biztosíthatnak munkalehetőséget a kultúrában dolgozók számára.

„A szakma joga és kötelessége, hogy ellenőrizze, a kormányzat megfelelően használja-e fel a kultúrára szánt pénzt. Arról már nem is beszélve, hogy sem az államnak, sem a kultúrának, sem az irodalomnak nincs pénze. Az olvasónak, a nézőnek, a vásárlónak van” – írják a közleményben, megjegyezve azt, hogy mindeközben a Szépírók Társasága elnöksége, együttműködve más nemzetközi kulturális szervezetekkel, tovább dolgozik egy, az egész Európai Unióra kiterjedő kulturális támogatási alap létrehozásán.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.