Tamás Zsuzsa: „Vegyék le a szemüveget”

  • KD
  • 2020. szeptember 21.

Sorköz

Költőként indult, népszerű mesekönyvíró lett, az idei könyvhétre pedig egy felnőtteknek szóló regénnyel jelentkezik. A Magyar Narancs legújabb lapszámában kérdeztük Tamás Zsuzsát, többek között arról is, hogy mi a helyzet az úgynevezett női prózával.

Ízelítő az interjúból:

MN: Költőként indultál, aztán sikeres gyerekkönyvszerzővé váltál, most pedig egy felnőtt regénnyel jelentkezel – mennyire éles váltások ezek?

TZS: Bár az első könyvem a 2013-as Macskakirálylány című mesekönyv volt, az irodalmi indulásomnak egy 2006-os Népszabadság-beli versközlést tekintek. A Macskakirálylány írása közben még nem láttam nagyon élesen elválni egymástól a különféle műnemeket és műfajokat. Azt gondoltam, a mese a prózának egy fajtája, amelyet akár felnőttek is olvashatnak. Később, amikor a Kicsi Mimi sorozat elindult, kifejezetten óvodásoknak, már világosabbak voltak a választóvonalak. A Tövismozaikot 2017-ben kezdtem el írni, de közben is dolgoztam még Mimi-könyveken, tehát most sem volt teljesen egynemű az alkotói folyamat.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

MN: A Tövismozaikot nevezhetjük tudatfolyam regénynek is, amelynek az elbeszélő főszereplője egy képzőművésznő. A könyved mintha a művészregények azon vonulatába tartozna, ahol a szerző író helyett fotográfust, színészt, zenészt tesz meg elbeszélőnek. Te hogy jutottál el az installációkat készítő, név nélküli narrátorhoz?

TZS: Vannak a történetnek önéletrajzi jellegű vonásai, bizonyos értelemben a saját íróvá válásomat is beledolgoztam a főszereplő képzőművésszé válásának folyamatába, de szükségem volt egy efféle eltávolításra.

MN: A Tövismozaik – ahogy a könyved jegyzetéből kiderül – egy valóban létező műalkotás.

TZS: Igen, Mátrai Erik művéről van szó, de eredetileg nem is ezt a Jézus-ábrázolást, hanem a szintén tövisekből kirakott Madonnát láttam tőle 2009-ben, a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok kiállításán. Nagy hatással volt rám, és már akkor elgondolkodtam azon, vajon milyen lehetett ennek a sok rózsatövisnek a felragasztása, vagyis a nézőre gyakorolt összetett hatáson túl izgatott maga az alkotói folyamat is. Aztán amikor elkezdtem a regényen dolgozni, és felmerült, hogy a képzőművész hősömnek érvényes művekre lenne szüksége, eszembe jutottak ezek a tövisképek. Felvettem Erikkel a kapcsolatot, aki nagyon segítőkész volt, mesélt a mű létrehozásának körülményeiről, sőt végül azt is megengedte, hogy a címét átvegyem a regényemhez. A főszereplő többi műve egyébként kitalált.

A teljes interjú a Magyar Narancs szeptember 17-i számában megjelent nagyszerű könyvmellékletben olvasható.

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.