Tamás Zsuzsa: „Vegyék le a szemüveget”

  • KD
  • 2020. szeptember 21.

Sorköz

Költőként indult, népszerű mesekönyvíró lett, az idei könyvhétre pedig egy felnőtteknek szóló regénnyel jelentkezik. A Magyar Narancs legújabb lapszámában kérdeztük Tamás Zsuzsát, többek között arról is, hogy mi a helyzet az úgynevezett női prózával.

Ízelítő az interjúból:

MN: Költőként indultál, aztán sikeres gyerekkönyvszerzővé váltál, most pedig egy felnőtt regénnyel jelentkezel – mennyire éles váltások ezek?

TZS: Bár az első könyvem a 2013-as Macskakirálylány című mesekönyv volt, az irodalmi indulásomnak egy 2006-os Népszabadság-beli versközlést tekintek. A Macskakirálylány írása közben még nem láttam nagyon élesen elválni egymástól a különféle műnemeket és műfajokat. Azt gondoltam, a mese a prózának egy fajtája, amelyet akár felnőttek is olvashatnak. Később, amikor a Kicsi Mimi sorozat elindult, kifejezetten óvodásoknak, már világosabbak voltak a választóvonalak. A Tövismozaikot 2017-ben kezdtem el írni, de közben is dolgoztam még Mimi-könyveken, tehát most sem volt teljesen egynemű az alkotói folyamat.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

MN: A Tövismozaikot nevezhetjük tudatfolyam regénynek is, amelynek az elbeszélő főszereplője egy képzőművésznő. A könyved mintha a művészregények azon vonulatába tartozna, ahol a szerző író helyett fotográfust, színészt, zenészt tesz meg elbeszélőnek. Te hogy jutottál el az installációkat készítő, név nélküli narrátorhoz?

TZS: Vannak a történetnek önéletrajzi jellegű vonásai, bizonyos értelemben a saját íróvá válásomat is beledolgoztam a főszereplő képzőművésszé válásának folyamatába, de szükségem volt egy efféle eltávolításra.

MN: A Tövismozaik – ahogy a könyved jegyzetéből kiderül – egy valóban létező műalkotás.

TZS: Igen, Mátrai Erik művéről van szó, de eredetileg nem is ezt a Jézus-ábrázolást, hanem a szintén tövisekből kirakott Madonnát láttam tőle 2009-ben, a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok kiállításán. Nagy hatással volt rám, és már akkor elgondolkodtam azon, vajon milyen lehetett ennek a sok rózsatövisnek a felragasztása, vagyis a nézőre gyakorolt összetett hatáson túl izgatott maga az alkotói folyamat is. Aztán amikor elkezdtem a regényen dolgozni, és felmerült, hogy a képzőművész hősömnek érvényes művekre lenne szüksége, eszembe jutottak ezek a tövisképek. Felvettem Erikkel a kapcsolatot, aki nagyon segítőkész volt, mesélt a mű létrehozásának körülményeiről, sőt végül azt is megengedte, hogy a címét átvegyem a regényemhez. A főszereplő többi műve egyébként kitalált.

A teljes interjú a Magyar Narancs szeptember 17-i számában megjelent nagyszerű könyvmellékletben olvasható.

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.