Nyolcvan évvel azután, hogy Debreczeni Józsefet, a költő-újságírót Auschwitzba hurcolták, megjelenik naplóregénye, a Hideg krematórium tizenöt kiadó gondozásában, számos nyelven, hogy végre elfoglalhassa méltó helyét a holokausztirodalom nagy művei között. Az eredeti magyar művet a Jelenkor kiadó adja ki újra, mégpedig a világpremierrel egy időben. A külföldi kiadók közül többen is a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjára (január 27.) időzítik a könyv megjelenését.
„A könyv először 1950-ben, Tito viszonylagos szabadságot nyújtó Jugoszláviájában jelent meg – a háború után itt élt a budapesti születésű szerző –, majd egy időre elveszett a hidegháború mozdulatlanságában – írja a Hideg krematórium születéséről a kötet utószavát jegyző Jonathan Freeland, a brit Orwell-díjas újságíró, a The Guardian egykori washingtoni tudósítója, jelenlegi rovatvezetője. Majd hozzáteszi, hogy „egyedülálló értéket nyújt (...) ez egy érett, felnőtt ember visszaemlékezése (...) egy szakmabeli, rendkívül gyakorlott megfigyelő munkája. (...) Mivel író, Debreczeni természetesen azonnal megérti, hogy az első lépés a dehumanizáció felé a nyelven keresztül történik. Szenvtelenül rögzíti az emberiesség elvesztésének egyszerre belső és külső folyamatát: a ruhájuktól, vagyonuktól, hajuktól, nevüktől megfosztott rabok megszűntek annak lenni, akik voltak, még önmaguk szemében is.”
A Hideg krematórium az egyik első – talán az első – holokausztról szóló irodalmi mű, mely a kommunista Kelet-Európában napvilágot látott. Az első kiadása után egy évvel, 1951-ben Bogdan Čiplić fordításában szerbhorvátul is megjelent, majd negyed évszázaddal később, 1975-ben, Debreczeni József 70. születésnapjára újra kiadták magyarul, szerzője pedig elnyerte a Híd Irodalmi Díjat.
A kötet egyik kritikusa, Bori Imre szerint „a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye (..) hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól”. Most angolul, csehül, finnül, franciául, hollandul, katalánul, magyarul, németül, olaszul, oroszul, portugálul, románul és spanyolul jelenik meg a könyv.
A nemzetközi könyvkiadók lélegzetelállító felfedezésnek, a magyar holokausztirodalom elveszett remekművének tartják Debreczeni József munkáját. Jonathan Safran Foer, a Rém hangosan és irtó közel című regény amerikai írója kötelező olvasmánnyá tenné, mert szerinte a Hideg krematórium „megkerülhetetlen irodalmi mű és felülmúlhatatlan jelentőségű történelmi dokumentum”.
A naplóregényt olvasva Debreczeni József talán egyik első norvég olvasója, Karl Ove Knausgård így fogalmazott: „Egy szemtanú rendkívül erőteljes és mélységesen humánus beszámolója a táborok borzalmairól. Debreczeni érzékletesen írja le, mi mindent látott és tapasztalt fogsága idején, nemcsak a történelem egy általános eseményével szembesítve olvasóját, hanem a nagyon is sajátos, konkrét, pusztító valósággal – azzal a pokollal, ami maga volt a holokauszt.”
