Vonnák Diána és Vajna Ádám nyerte a Mastercard – Alkotótárs ösztöndíjat

  • narancs.hu
  • 2022. június 10.

Sorköz

A második alkalommal meghirdetett nyílt pályázatra minden, a 40. évét be nem töltött vers- és prózaíró jelentkezhetett, akinek már megjelent legalább egy, legfeljebb két szépirodalmi kötete. Az elismerés 2-2 millió forinttal jár.

Vonnák Diána és Vajna Ádám nyerte a második alkalommal átadott Mastercard – Alkotótárs ösztöndíjat és a vele járó 2-2 millió forintot. Az ösztöndíjra nyílt pályázaton minden, a 40. évét be nem töltött vers- és prózaíró jelentkezhetett, akinek már megjelent legalább egy, legfeljebb két szépirodalmi kötete. A díjról Dragomán György, Erdős Virág, Tompa Andrea, Máté Gábor és Závada Péter mint felkért zsűri döntöttek.

“A Látlak című kötete kivételes írót mutatott, aki új világrészekhez és eddig láthatatlan emberi történetekhez új nyelvet is keresett. Mostani munkaterve azt a tudományos és emberi tapasztalatot formálja reményeink szerint irodalommá, ami ebben az ismeretlen, sebzett és folyamatosan sebeket kapó országban megszerzett” – írta laudációjában Tompa Andrea író, a zsűri tagja.

Vonnák Diána kötetéről Radics Viktória írt kritikát az év elején, mely itt olvasható.

Vonnák Diána író, antropológus az Ukrajna elleni háború óta lapunk rendszeres szerzője, de írt már a Narancsba korábban is. Évekig élt a szomszédos országban. Számos cikket írt az orosz-ukrán helyzetről, olvasható drámai személyes beszámolója a háború első napjairól, riportja a határról, de talán a legjobb, amikor rendkívüli módon mélyíti el tudásunkat Oroszország és Ukrajna kapcsolatáról, az országok politikai, gazdasági vagy épp társadalmi hátteréről.

„Vajna Ádám az a költő, akihez valamilyen módon mindnyájan tudunk kapcsolódni. Miközben nem kínál tálcán, nem rág szájba semmilyen megoldást. Szórakoztat, és megdolgoztat” – hangsúlyozta laudációjában Závada Péter költő, a zsűri tagja. A szerzővel nemrég interjúztunk, e szövegből kiderül, hogyan "csúszott bele teljesen az irodalomba", mivel foglalkozik, mi ad számára ihletet, vagy épp mi fáj a költőnek a legjobban manapság.

A díjátadóra a Margó Irodalmi Fesztiválon került sor.

 
Vonnák Diána és Vajna Ádám
Fotó: Facebook/Jelenkor KIadó

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.