Nádas Péter: A diktatúra mindig a szakmákat szedi szét először, az ő nemük szerint

  • m.a.
  • 2022. június 9.

Sorköz

Az író a földigiliszták és harkályok (egy harkály) szokásairól szóló értekezéssel nyitotta meg a 93. Ünnepi Könyvhetet.

Ünnepélyes keretek között, az időjárás viszontagságai miatt a szokásostól kicsit eltérően, a Gerbeaud Átrium-termében kezdődött meg az idei könyvhét. Az ünnepélyes megnyitón Nádas Péter osztotta meg gondolatait élőben és az online jelenlévőkkel.

"Szónoki képességek híján valami olyasmiről szeretnék beszámolni, amiről ebből az alkalomból, ilyen ünnepélyesen, a könyvhetek majd 100 éves történetében minden bizonnyal egyetlen nagyrabecsült elődöm nem beszélt. A földigiliszták veszélyes életéről" - kezdte beszédét.

"A veszély én magam vagyok. Nem mintha témámmal meg akarnék lepni bárkit, ne legyenek megütközések. Csodálatos egy lény a földigiliszta. Mikor éjszaka a fészerhez vezető járdára lépek, és ők levegőzni kijöttek a téglák között a réseken, hogy éljék a maguk társasági életét, alig tudom elkerülni, hogy szét ne tapossam őket. Képzeljétek emberek, miattuk olykor a saját járdámat kell megkerülnöm. Én mondom néktek, aki Esterházy Péter szavai szerint az utolsó magyar paraszt író lennék."

Nádas Péter szövegfolyamában később a földigilisztákon kívül a harkályok is előkerültek, pontosabban egy harkály:

"A természeti egyenlőség elvét viszont ki sem lehetne belőlem verni. Embertani állandóm. Így aztán tudhatom és tudatom, hogy a termékeny talaj alfája és omegája, mércéje nem én vagyok, hanem a közönséges földigiliszta léte, jóléte.

Ha meg éppen mégsem a földigiliszták veszélyes és csodálatos életéről találnék beszélni, hanem a harkályról, akkor nem a harkályokról úgy általában, miként nem az emberekről úgy általában, hanem erről az egyetlen harkályról - ahogy hivatásom szigorú szabálya tőlem megkívánja-, róla és senki másról, aki itt él valahol a közelünkben, és aki reggelente a diófán dolgozik. 

Szándékosan beszélek a harkályról is személyként. Nem ami, ahogy az akadémiai szabály követelné, hanem aki. Ragaszkodom hozzá. Nem tárgy, habár meglehet ez már nem az a harkály, akit én korábbról ismerek, hanem az unokája vagy a dédunokája. Akkor is ő, aki jön, hogy spirálban végigkopogjon a fánkon, majd módszeresen nekimenjen mások, a széncinke, a kékcinke, a veréb, a poszáta, a stiglic, a tengelice, a meggyvágó és a szajkó saját két kezemmel gondoson megácsolt etetőjének.

Peremén kapaszkodik meg, ahol egyetlen más madár nem kapaszkodna így. Hosszú csőrét belevágja egyszer, kétszer. Drága japán gyékény lemezekkel borított tetőzetét áttöri. Hétre hét, szemem láttára kapja szét. Újra kell építenem. Megint elölről kezdenem.

Hosszú életemben legalább hatszor kellett mindent elölről kezdeni. Romeltakarítás, újjáépítés. Azt sem tudom talál-e férget, szédszedi. Kétszer építettem újra a többieknek. Néha ugyan ő is eszik mondjuk egy szem napraforgót, nagy figyelemmel kapkod ki valamennyit a faggyúgolyókból is, rácsüggeszkedik, olykor le is szakítja az ágról. De látom ám, nem érti a harkály, nem érti, mondja magában, nem értem, nekem nem is ízlik Leginkább a többiek iránti kíváncsiság vezeti az etetőhöz, a saját különbejáratú opportunizmusa. Legyek olyan már, mint a többiek, egyem, amit a mások esznek."

A folytatásban Nádas kitért arra is:

"Minden élőt szerkezeti helyén kéne tudnunk követni. Kellett volna tudnunk követni. Kellett volna. Csak úgy mellékesen emlékeztetnék rá, hogy a diktatúra mindig a szakmákat szedi szét először, az ő nemük szerint."

Majd szintén a földigilisztákról beszélve hozzátette: "A paraszti bölcselet legfeljebb vigasztalhatja önmagát, de nem a teremtést. Hogy a kettévágott féreg az ekének megbocsát."

"Bizony mondom néktek kedves testvéreim, embernek az ember a legnagyobb természetes ellensége, és így aztán nála tényleg nem él csodálatosabb lény e földtekén. Ha valamit mások szétszednek, földig rombolnak, és meggyaláznak, ő fölépíti. Romvárost, jogot" - mondta el a beszéd zárásaként. "Ő persze mindig saját maga a mások is. Egy más ő. Legalábbis emberemlékezet óta így teszi, és nem is lehet őt önmagáról soha többé leválasztani. Ha már egészen odáig felér a saját kis eszével, hogy építkezéseit ajánlatos az alapoknál kezdeni. Annyiszor kell összeraknia, ahányszor a vele azonos mások szétszedik, gondolná az ember, de nem, sajnos többször. Pontosan eggyel többször kell összeraknia. Nincs mese. Mese fogytán tisztem szerint nincs más dolgom, mint hogy megköszönjem szíves figyelmüket. Az idei könyvhetet a lehető legünnepélyesebben megnyitom.

Azért még irodalmi dizőzként belesuttogom a mikrofonba, ne veszítsétek el a bizodalmat. Nem tudom miben. De elveszíteni sem éri meg.

A ma induló programsorozat vasárnapig tart: százhetvenhat pavilonban összesen száznyolcvankét kiadó kötetei közt böngészhetünk a Vörösmarty téren és a Duna-korzón. A négy nap alatt több mint hatvan könyvbemutató, mintegy ezer dedikálás (listájukat lásd ITT) , koncertek, játszóház és egyéb esemény szerepel a programban. A könyvhéten játszóház is nyílik, ahol külön programokkal és mesekönyvekkel várják az Ukrajnából menekült gyerekeket.

Hogy könnyebb legyen a sokszínű kínálatban tájékozódnunk, idén is kiadták a szervezők a szokásos könyvheti listájukat, amelyet itt lehet megtalálni. Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke korábban elmondta, hogy a lista több mint háromszáz címet tartalmaz. Mivel a papírhiány, a növekvő nyomdai árak és infláció, a gazdasági válság egyaránt nehezítik a kiadók helyzetét, ezért idén olyan kötetek is rákerülhetnek a könyvheti újdonságok jegyzékére, amelyeket már áprilisban kinyomtattak.

A részletes programkínálatot pedig ezen a linken érhető el. Mindemellett érdemes böngészni a könyvhét Facebook-oldalát, mert ott is folyamatosan hírt adnak az izgalmasabbnál izgalmasabb programokról, például arról, hogy pénteken délután még egy együtt olvasós flashmobot is tartanak.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.