Nádas Péter: A diktatúra mindig a szakmákat szedi szét először, az ő nemük szerint

  • m.a.
  • 2022. június 9.

Sorköz

Az író a földigiliszták és harkályok (egy harkály) szokásairól szóló értekezéssel nyitotta meg a 93. Ünnepi Könyvhetet.

Ünnepélyes keretek között, az időjárás viszontagságai miatt a szokásostól kicsit eltérően, a Gerbeaud Átrium-termében kezdődött meg az idei könyvhét. Az ünnepélyes megnyitón Nádas Péter osztotta meg gondolatait élőben és az online jelenlévőkkel.

"Szónoki képességek híján valami olyasmiről szeretnék beszámolni, amiről ebből az alkalomból, ilyen ünnepélyesen, a könyvhetek majd 100 éves történetében minden bizonnyal egyetlen nagyrabecsült elődöm nem beszélt. A földigiliszták veszélyes életéről" - kezdte beszédét.

"A veszély én magam vagyok. Nem mintha témámmal meg akarnék lepni bárkit, ne legyenek megütközések. Csodálatos egy lény a földigiliszta. Mikor éjszaka a fészerhez vezető járdára lépek, és ők levegőzni kijöttek a téglák között a réseken, hogy éljék a maguk társasági életét, alig tudom elkerülni, hogy szét ne tapossam őket. Képzeljétek emberek, miattuk olykor a saját járdámat kell megkerülnöm. Én mondom néktek, aki Esterházy Péter szavai szerint az utolsó magyar paraszt író lennék."

Nádas Péter szövegfolyamában később a földigilisztákon kívül a harkályok is előkerültek, pontosabban egy harkály:

"A természeti egyenlőség elvét viszont ki sem lehetne belőlem verni. Embertani állandóm. Így aztán tudhatom és tudatom, hogy a termékeny talaj alfája és omegája, mércéje nem én vagyok, hanem a közönséges földigiliszta léte, jóléte.

Ha meg éppen mégsem a földigiliszták veszélyes és csodálatos életéről találnék beszélni, hanem a harkályról, akkor nem a harkályokról úgy általában, miként nem az emberekről úgy általában, hanem erről az egyetlen harkályról - ahogy hivatásom szigorú szabálya tőlem megkívánja-, róla és senki másról, aki itt él valahol a közelünkben, és aki reggelente a diófán dolgozik. 

Szándékosan beszélek a harkályról is személyként. Nem ami, ahogy az akadémiai szabály követelné, hanem aki. Ragaszkodom hozzá. Nem tárgy, habár meglehet ez már nem az a harkály, akit én korábbról ismerek, hanem az unokája vagy a dédunokája. Akkor is ő, aki jön, hogy spirálban végigkopogjon a fánkon, majd módszeresen nekimenjen mások, a széncinke, a kékcinke, a veréb, a poszáta, a stiglic, a tengelice, a meggyvágó és a szajkó saját két kezemmel gondoson megácsolt etetőjének.

Peremén kapaszkodik meg, ahol egyetlen más madár nem kapaszkodna így. Hosszú csőrét belevágja egyszer, kétszer. Drága japán gyékény lemezekkel borított tetőzetét áttöri. Hétre hét, szemem láttára kapja szét. Újra kell építenem. Megint elölről kezdenem.

Hosszú életemben legalább hatszor kellett mindent elölről kezdeni. Romeltakarítás, újjáépítés. Azt sem tudom talál-e férget, szédszedi. Kétszer építettem újra a többieknek. Néha ugyan ő is eszik mondjuk egy szem napraforgót, nagy figyelemmel kapkod ki valamennyit a faggyúgolyókból is, rácsüggeszkedik, olykor le is szakítja az ágról. De látom ám, nem érti a harkály, nem érti, mondja magában, nem értem, nekem nem is ízlik Leginkább a többiek iránti kíváncsiság vezeti az etetőhöz, a saját különbejáratú opportunizmusa. Legyek olyan már, mint a többiek, egyem, amit a mások esznek."

A folytatásban Nádas kitért arra is:

"Minden élőt szerkezeti helyén kéne tudnunk követni. Kellett volna tudnunk követni. Kellett volna. Csak úgy mellékesen emlékeztetnék rá, hogy a diktatúra mindig a szakmákat szedi szét először, az ő nemük szerint."

Majd szintén a földigilisztákról beszélve hozzátette: "A paraszti bölcselet legfeljebb vigasztalhatja önmagát, de nem a teremtést. Hogy a kettévágott féreg az ekének megbocsát."

"Bizony mondom néktek kedves testvéreim, embernek az ember a legnagyobb természetes ellensége, és így aztán nála tényleg nem él csodálatosabb lény e földtekén. Ha valamit mások szétszednek, földig rombolnak, és meggyaláznak, ő fölépíti. Romvárost, jogot" - mondta el a beszéd zárásaként. "Ő persze mindig saját maga a mások is. Egy más ő. Legalábbis emberemlékezet óta így teszi, és nem is lehet őt önmagáról soha többé leválasztani. Ha már egészen odáig felér a saját kis eszével, hogy építkezéseit ajánlatos az alapoknál kezdeni. Annyiszor kell összeraknia, ahányszor a vele azonos mások szétszedik, gondolná az ember, de nem, sajnos többször. Pontosan eggyel többször kell összeraknia. Nincs mese. Mese fogytán tisztem szerint nincs más dolgom, mint hogy megköszönjem szíves figyelmüket. Az idei könyvhetet a lehető legünnepélyesebben megnyitom.

Azért még irodalmi dizőzként belesuttogom a mikrofonba, ne veszítsétek el a bizodalmat. Nem tudom miben. De elveszíteni sem éri meg.

A ma induló programsorozat vasárnapig tart: százhetvenhat pavilonban összesen száznyolcvankét kiadó kötetei közt böngészhetünk a Vörösmarty téren és a Duna-korzón. A négy nap alatt több mint hatvan könyvbemutató, mintegy ezer dedikálás (listájukat lásd ITT) , koncertek, játszóház és egyéb esemény szerepel a programban. A könyvhéten játszóház is nyílik, ahol külön programokkal és mesekönyvekkel várják az Ukrajnából menekült gyerekeket.

Hogy könnyebb legyen a sokszínű kínálatban tájékozódnunk, idén is kiadták a szervezők a szokásos könyvheti listájukat, amelyet itt lehet megtalálni. Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke korábban elmondta, hogy a lista több mint háromszáz címet tartalmaz. Mivel a papírhiány, a növekvő nyomdai árak és infláció, a gazdasági válság egyaránt nehezítik a kiadók helyzetét, ezért idén olyan kötetek is rákerülhetnek a könyvheti újdonságok jegyzékére, amelyeket már áprilisban kinyomtattak.

A részletes programkínálatot pedig ezen a linken érhető el. Mindemellett érdemes böngészni a könyvhét Facebook-oldalát, mert ott is folyamatosan hírt adnak az izgalmasabbnál izgalmasabb programokról, például arról, hogy pénteken délután még egy együtt olvasós flashmobot is tartanak.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.