Könyv

Átutazóban

Vonnák Diána: Látlak

  • Radics Viktória
  • 2022. január 5.

Kritika

Vonnák Diána novelláskötetét olvasva többször az a csalóka érzésem támadt, hogy én már jártam itt, láttam ezt a helyet. A novellák helyszíne vagy nincs megjelölve, vagy fiktív névvel jelölt – ezt a fajta irodalmi ráismerést a kurta és szétdobált leírások keltik.

A szegénység világa határtalan és globális. Ukrajnai és grúziai, montenegrói és vajdasági, szlavóniai útjaim elhomályosult emlékképei élesedtek ki egy-egy pillanatra a novellák olvastán, a perifériák leszakadt világa, amely gyakran világtalan, és a helyi színek ellenére úgyszólván egyforma mindenütt. Nagy téma! A fiatal írónő türelmesebb is lehetett volna a leírásokkal, több mondatot és bekezdést megérdemeltek volna a félreeső, roncsolt helyek, amelyek a köztudatból is kiszóródnak. Véleményem szerint ennek az első kötetnek a novellái el vannak sietve, írói kapkodást érzékelek, a tájakkal, alakokkal való együttrezgés mindig csak futtában jön létre. Figyelmemet követeli – ez az első blokk címe, mintha az írónő is megérezte volna, hogy az érintőleges megfigyeléseknél többre lenne szükség.

Nagyon jó kötetcím a Látlak, azonban ez nem válik esztétikai valósággá, igazi meglátottsággá. Nem elég markánsak a színek, a körvonalak. Találomra kiemelt képekkel is illusztrálható az a szánalmasan szegény világ, amely ebben a kötetben nincs eléggé kidolgozva, pedig mintha várná, hogy egy író valóban meglássa. Például ezzel: „Fél napig ültünk egy pihenő mellett, amit nyitva találtunk, öregasszony viszi, kannás benzint árul, teát és Maggi levest. Évekkel ezelőtt lejárt szavatosságú, megfakult csomagolású gyümölcsös rágót. Délután kettőkor elcsomagol mindent, és batyunként visszaviszi a hegyoldalban álló házába.” És megy tovább az elbeszélés. Ilyen árust láttam százat is ezeken a mi vidéki tájainkon, de részemről sem jutott nekik több figyelem.

A legjobban sikerült novella A tajgáig gyaloglok, amelyben az elbeszélő elidőz a pincében, ahol egy szerencsétlen kislány húzódik meg az altatófüggő, alkoholista anyjától menekülve. „A világtérképet bámulja a falon, kivirágzott rajta a penész, átüt a kontinensek hatá­rain.” Ez is olyan tér, amely sokat elmond a szegénység, a kiszolgáltatottság és a fáradtság régiójáról, ahol élünk, ez is olyan téma, amely kidolgozás után kiált. Vonnák Diánát a fogékonysága és a képzettsége (kulturális antropológus), a terepmunkája és az érdeklődése a lepukkant terek és a roncsegzisztenciák írójává teheti; olyan zugokat, kültelkeket, telepeket és terepeket fedez fel ugyanis, amelyek irodalmi láthatóvá tétele nem valamiféle koszos egzotikumot segít megismerni, hanem önmagunkat. Akárhol barangol az írónő, mégis itt van, a közvetlen közelünkben – az idegen helyek valahol Ukrajnában, Kelet-Európában, Skóciában vagy akár a Himaláján mind a mi kelet-közép-európai mizériánkról is árulkodnak. Az idegenség, amit megír, a sajátunk. Kiváló minősége ennek a kötetnek az idegenség megforgatása, meglengetése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).