Könyv

Átutazóban

Vonnák Diána: Látlak

  • Radics Viktória
  • 2022. január 5.

Kritika

Vonnák Diána novelláskötetét olvasva többször az a csalóka érzésem támadt, hogy én már jártam itt, láttam ezt a helyet. A novellák helyszíne vagy nincs megjelölve, vagy fiktív névvel jelölt – ezt a fajta irodalmi ráismerést a kurta és szétdobált leírások keltik.

A szegénység világa határtalan és globális. Ukrajnai és grúziai, montenegrói és vajdasági, szlavóniai útjaim elhomályosult emlékképei élesedtek ki egy-egy pillanatra a novellák olvastán, a perifériák leszakadt világa, amely gyakran világtalan, és a helyi színek ellenére úgyszólván egyforma mindenütt. Nagy téma! A fiatal írónő türelmesebb is lehetett volna a leírásokkal, több mondatot és bekezdést megérdemeltek volna a félreeső, roncsolt helyek, amelyek a köztudatból is kiszóródnak. Véleményem szerint ennek az első kötetnek a novellái el vannak sietve, írói kapkodást érzékelek, a tájakkal, alakokkal való együttrezgés mindig csak futtában jön létre. Figyelmemet követeli – ez az első blokk címe, mintha az írónő is megérezte volna, hogy az érintőleges megfigyeléseknél többre lenne szükség.

Nagyon jó kötetcím a Látlak, azonban ez nem válik esztétikai valósággá, igazi meglátottsággá. Nem elég markánsak a színek, a körvonalak. Találomra kiemelt képekkel is illusztrálható az a szánalmasan szegény világ, amely ebben a kötetben nincs eléggé kidolgozva, pedig mintha várná, hogy egy író valóban meglássa. Például ezzel: „Fél napig ültünk egy pihenő mellett, amit nyitva találtunk, öregasszony viszi, kannás benzint árul, teát és Maggi levest. Évekkel ezelőtt lejárt szavatosságú, megfakult csomagolású gyümölcsös rágót. Délután kettőkor elcsomagol mindent, és batyunként visszaviszi a hegyoldalban álló házába.” És megy tovább az elbeszélés. Ilyen árust láttam százat is ezeken a mi vidéki tájainkon, de részemről sem jutott nekik több figyelem.

A legjobban sikerült novella A tajgáig gyaloglok, amelyben az elbeszélő elidőz a pincében, ahol egy szerencsétlen kislány húzódik meg az altatófüggő, alkoholista anyjától menekülve. „A világtérképet bámulja a falon, kivirágzott rajta a penész, átüt a kontinensek hatá­rain.” Ez is olyan tér, amely sokat elmond a szegénység, a kiszolgáltatottság és a fáradtság régiójáról, ahol élünk, ez is olyan téma, amely kidolgozás után kiált. Vonnák Diánát a fogékonysága és a képzettsége (kulturális antropológus), a terepmunkája és az érdeklődése a lepukkant terek és a roncsegzisztenciák írójává teheti; olyan zugokat, kültelkeket, telepeket és terepeket fedez fel ugyanis, amelyek irodalmi láthatóvá tétele nem valamiféle koszos egzotikumot segít megismerni, hanem önmagunkat. Akárhol barangol az írónő, mégis itt van, a közvetlen közelünkben – az idegen helyek valahol Ukrajnában, Kelet-Európában, Skóciában vagy akár a Himaláján mind a mi kelet-közép-európai mizériánkról is árulkodnak. Az idegenség, amit megír, a sajátunk. Kiváló minősége ennek a kötetnek az idegenség megforgatása, meglengetése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.