rés a présen

„Mintha sétálnék”

  • rés a présen
  • 2022. április 27.

Könyv

Vajna Ádám költő

rés a présen: Az első, Oda című köteted Makói Medáliák nevezetű irodalmi díjat kapott. Nincs túl messze Makó?

Vajna Ádám: Budapesttől minden messze van, és éppen ezért szuper, hogy egy vidéki városban létezik ez a díj, amelyet minden évben a legjobbnak gondolt első verseskötet kap. Amikor megtudtam, hogy az én könyvemet választották, éppen egy egyetemi könyvtárban ültem Norvégiában. Kimentem az előtérbe telefonálni, visszaültem a szakdolgozatomhoz, vigyorogtam öt percet az asztalnál, aztán inkább összepakoltam. Akkor nagyon közel éreztem oda Makót. Aztán amikor este a dél-koreai, német és olasz lakótársaimnak próbáltam magyarázni, hogy mit ünnepelünk, már messze volt.

rap: Afféle költőhöz illő életet élsz?

VÁ: Egyrészt igen, teljesen belecsúsztam az irodalomba: fordítok, három kulturális folyóiratnál dolgozom (Hévíz, Észak, Versum), szerkesztek könyvet és doktorit írok a kortárs norvég és magyar politikai költészetről. De nem vagyok alkoholista, szifiliszes vagy halott, nem írok hattyútollal és nem vettem még részt forradalomban sem. Meg azért voltam én már zöldséges, pincér és hírszerkesztő tőzsdei lapnál is. Ha pedig újrakezdhetném, gazdaságtörténész szeretnék lenni. Másrészt tehát nem.

rap: A népdaloktól a tudományos értekezésekig sok helyről merítesz a munkáidban. Általában a verbális dolgok adnak ihletet?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.