A fátumok angyala

Albert Flórián (1941-2011)

Sport

Albert mélyen bent a magyar térfélen leszerelte Jairzinhót, kilőtt, mint a rakéta, négy-öt brazil játékost is faképnél hagyva végigszáguldott a pályán, a tizenhatoson belülre érve lőhetett volna, de ő inkább a mellette balról érkező Farkas Jancsit választotta, aki a legurítását bal külsővel védhetetlenül varrta a felső sarokba. Mielőtt bármit is gondolnának, tegyék el ezt a képet jól, mert ez volt Albert Flórián. Nem más.

Albert mélyen bent a magyar térfélen leszerelte Jairzinhót, kilőtt, mint a rakéta, négy-öt brazil játékost is faképnél hagyva végigszáguldott a pályán, a tizenhatoson belülre érve lőhetett volna, de ő inkább a mellette balról érkező Farkas Jancsit választotta, aki a legurítását bal külsővel védhetetlenül varrta a felső sarokba. Mielőtt bármit is gondolnának, tegyék el ezt a képet jól, mert ez volt Albert Flórián. Nem más.

 

Legfőképpen nem az az ostoba legenda, ami a kezdőkörben csípőre tett kézzel darvadozó Császárról szól, aki jó esetben akkor tett egy apró mozdulatot, ha felé szállt a labda. Ilyen akkor sem létezett, ha magam is láttam, mit mondjak, extra kiadásban: a mondott testtartásban szobrozott a nevezett helyen, szállt felé a labda, s az egyik játékostársa, hogy felhívja rá a figyelmét, rákiáltott: "Flóri!" Mire a megszólított - hagyván a balfenéken elsinkózni a pettyest - felé fordult, s így szólt: "Tessék." De higgyenek nekem, nem ez volt a valóság.

 

 


Fotó: MTI

 

A valóság az volt, amit 1966. június 15-én a liverpooli Goodison Park közönsége láthatott, s amit az imént idéztünk fel. Persze ehhez a valósághoz az is hozzátartozott, hogy Ken Dangall játékvezető nem adta meg azt a gólt, lesállás miatt. Mint ahogy a valóság szerves része az is, hogy ez a szituáció mennyire nem volt les (piszkosul, finoman szólva is), Farkas és a gólvonal között - a kapuson kívül - még legalább két brazil védő bámult földbe gyökerezett lábbal.

Mindazonáltal e meg nem adott csodagól Albert Flórián és kora magyar labdarúgásának leghívebb jelképe. Flóri az elszalasztott lehetőségek korának hőse volt a magyar labdarúgásban. S nem mellesleg az egyik egészen kivételes zsenije ennek a csodálatos játéknak.

 

Az is mélyen jellemző, hogy ugyanez a jelenet szinte egy az egyben megvolt azon a meccsen, abban a félidőben egy másik alkalommal is. Albert saját térfelén kapta Szepesi körömpasszát, hirtelen ritmust váltott, és végigszáguldott a fél brazil csapat lógó nyelvű asszisztenciájától kísérve a pályán, csak a tizenhatoson belül most nem balra, hanem jobbra gurított, ezúttal Benét hozva helyzetbe, akit a brazil védők csak buktatni bírtak. A megítélt büntetőt Mészöly pedig bevágta. Ez volt Albert Flórián: robbanékony, kiismerhetetlenül cselező, és önzetlen. Az egyik legnagyobb magyar labdarúgó, az Aranycsapat utáni korok legjobbja. Olyan világklasszisok közt a legjobb, mint akiket emlegettünk: Farkas, Bene, vagy éppenséggel Mészöly. Azóta sem futottak ki még csak hasonló játékosok sem a hazai pályákra. 'k voltak Puskásék után a legjobbak, és ők hagyták beváltatlanul közös álmainkat, miként a sajátjukét.

 

Albert Flórián első válogatottsága rögtön egy szimbolikus mérkőzésre esett. Ha éltek is valamiféle remények az 1954-es berni döntő után, amiket nem cincált szét ötvenhat, azok holtbiztosan foszlottak semmivé a svédországi világbajnokságon. 1958. június 16-án Budapesten kivégezték Nagy Imrét, másnap, 17-én a solnai Rasunda stadionban - a csoportkör rájátszásában - kivégezték a magyar labdarúgó-válogatottat: az ítéletet Wales sehol sem jegyzett csapata hajtotta végre. A csoportunkból elsőként továbbjutó házigazdák aztán a döntőig meneteltek, ahol a brazilok állították meg őket. Ilyen előzményei voltak az egy évvel később Budapesten sorra kerülő Magyarország-Svédország barátságos meccsnek. A bebukott vébé ezüstérmesét fogadtuk, akitől kikaptunk tavaly nyáron. A világbajnokság csődje után Baróti Lajos némileg megfiatalította csapatát, s e fiatalság vezéralakja lett a 18. évét még be sem töltött debütáns, Albert Flórián. Később maga is úgy emlékezett vissza, hogy nagyon meg akarták mutatni. Sikerült is, úgy magyarosan, már három-nullra is mentünk, s három-kettő volt lefújáskor. Az élet pedig rendben lévőnek látszott, hiába a szétszaladt aranycsapat, hiába a levert forradalom, itt van Flóri, Göröcs meg a többi fiatal (Farkasék csak eztán jöttek), s a magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez.

 

Hát, lett is, meg nem is. Albert azt mondta, hogy az 1962-es chilei világbajnokságot meg kellett volna nyernünk. S alighanem igazat beszélt, de akkor is közbeszólt a magyar fátum, hiába volt Albert csodálatos gólja az angolok ellen a csoportkörben, ha már a negyeddöntőben elkalapáltak a Josef Masopust (az év aranylabdása) vezérletével fellépő csehszlovákok (róluk még hallunk). Albert és a kollektív emlékezet viszont Latisev elvtársnak, a szovjet játékvezetőnek tulajdonította az eredményt, mert nem adta meg Tichy teljesen szabályos gólját, a csehszlovákok lesállását viszont elengedte, így lett 1:0 a végeredmény.

 

A következő, 1966-os angliai vébén a fent említett körülmények között a földdel tettük egyenlővé Brazíliát. De a negyeddöntőben megint közbeszólt valami, s megint szovjet volt, ezúttal a válogatott, akiknek, mint az akkoriban köztudomású volt: "le kellett feküdni". Ez vagy igaz volt, vagy nem, de harmadik ismétlésre nem volt lehetőség: Albert már nem volt ott az 1970-es mexikói világbajnokság selejtezőjének rájátszásában, amikor ismét "jöttek a csehszlovákok" Marseille-ben. Budapesten még rúgott nekik egy gyönyörű gólt, aztán a dánok elleni selejtező mérkőzésen, 1969. június 15-én Koppenhágában "eltörte a lábát", és hosszú kihagyása után már csak régi önmaga árnyékaként tért vissza a pályára, na ja, csípőre tett kézzel. Ilyetén formájában is ott volt a magyar válogatott szintű labdarúgás utolsó értékelhető eredményét kivívó csapatban, az 1972-es belgiumi Eb-n. A döntőbe jutásért vívott szovjetek elleni mérkőzés 60. percében állt be, de vele is buktunk, le kellett ugye feküdni (Zámbó Sanyi kihagyta a 11-est). A belgák ellen pedig végigjátszotta a kisdöntőt, de ott is kikaptunk. Két év múlva már a Fradiban sem játszott, amikor a jugoszlávok elleni barátságos mérkőzésen elbúcsúzott. Közben a Fradival nyert négy bajnokságot, Vásárvárosok Kupáját (kis jóindulattal a mai Európa Liga egyik korai előzménye), és 1967-ben ő lett Európa legjobb futballistája, az aranylabdás. Sportvezetői pályafutásáról nyilvánvalóan nem most kell megemlékezni, elég az hozzá, hogy a Fradihoz a kezdetek kezdetétől haláláig hű maradt. Ilyen ma már nincs is. Ilyen nagyszerű focistánk pedig ki tudja, lesz-e még valaha.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.