A fátumok angyala

Albert Flórián (1941-2011)

Sport

Albert mélyen bent a magyar térfélen leszerelte Jairzinhót, kilőtt, mint a rakéta, négy-öt brazil játékost is faképnél hagyva végigszáguldott a pályán, a tizenhatoson belülre érve lőhetett volna, de ő inkább a mellette balról érkező Farkas Jancsit választotta, aki a legurítását bal külsővel védhetetlenül varrta a felső sarokba. Mielőtt bármit is gondolnának, tegyék el ezt a képet jól, mert ez volt Albert Flórián. Nem más.

Albert mélyen bent a magyar térfélen leszerelte Jairzinhót, kilőtt, mint a rakéta, négy-öt brazil játékost is faképnél hagyva végigszáguldott a pályán, a tizenhatoson belülre érve lőhetett volna, de ő inkább a mellette balról érkező Farkas Jancsit választotta, aki a legurítását bal külsővel védhetetlenül varrta a felső sarokba. Mielőtt bármit is gondolnának, tegyék el ezt a képet jól, mert ez volt Albert Flórián. Nem más.

 

Legfőképpen nem az az ostoba legenda, ami a kezdőkörben csípőre tett kézzel darvadozó Császárról szól, aki jó esetben akkor tett egy apró mozdulatot, ha felé szállt a labda. Ilyen akkor sem létezett, ha magam is láttam, mit mondjak, extra kiadásban: a mondott testtartásban szobrozott a nevezett helyen, szállt felé a labda, s az egyik játékostársa, hogy felhívja rá a figyelmét, rákiáltott: "Flóri!" Mire a megszólított - hagyván a balfenéken elsinkózni a pettyest - felé fordult, s így szólt: "Tessék." De higgyenek nekem, nem ez volt a valóság.

 

 


Fotó: MTI

 

A valóság az volt, amit 1966. június 15-én a liverpooli Goodison Park közönsége láthatott, s amit az imént idéztünk fel. Persze ehhez a valósághoz az is hozzátartozott, hogy Ken Dangall játékvezető nem adta meg azt a gólt, lesállás miatt. Mint ahogy a valóság szerves része az is, hogy ez a szituáció mennyire nem volt les (piszkosul, finoman szólva is), Farkas és a gólvonal között - a kapuson kívül - még legalább két brazil védő bámult földbe gyökerezett lábbal.

Mindazonáltal e meg nem adott csodagól Albert Flórián és kora magyar labdarúgásának leghívebb jelképe. Flóri az elszalasztott lehetőségek korának hőse volt a magyar labdarúgásban. S nem mellesleg az egyik egészen kivételes zsenije ennek a csodálatos játéknak.

 

Az is mélyen jellemző, hogy ugyanez a jelenet szinte egy az egyben megvolt azon a meccsen, abban a félidőben egy másik alkalommal is. Albert saját térfelén kapta Szepesi körömpasszát, hirtelen ritmust váltott, és végigszáguldott a fél brazil csapat lógó nyelvű asszisztenciájától kísérve a pályán, csak a tizenhatoson belül most nem balra, hanem jobbra gurított, ezúttal Benét hozva helyzetbe, akit a brazil védők csak buktatni bírtak. A megítélt büntetőt Mészöly pedig bevágta. Ez volt Albert Flórián: robbanékony, kiismerhetetlenül cselező, és önzetlen. Az egyik legnagyobb magyar labdarúgó, az Aranycsapat utáni korok legjobbja. Olyan világklasszisok közt a legjobb, mint akiket emlegettünk: Farkas, Bene, vagy éppenséggel Mészöly. Azóta sem futottak ki még csak hasonló játékosok sem a hazai pályákra. 'k voltak Puskásék után a legjobbak, és ők hagyták beváltatlanul közös álmainkat, miként a sajátjukét.

 

Albert Flórián első válogatottsága rögtön egy szimbolikus mérkőzésre esett. Ha éltek is valamiféle remények az 1954-es berni döntő után, amiket nem cincált szét ötvenhat, azok holtbiztosan foszlottak semmivé a svédországi világbajnokságon. 1958. június 16-án Budapesten kivégezték Nagy Imrét, másnap, 17-én a solnai Rasunda stadionban - a csoportkör rájátszásában - kivégezték a magyar labdarúgó-válogatottat: az ítéletet Wales sehol sem jegyzett csapata hajtotta végre. A csoportunkból elsőként továbbjutó házigazdák aztán a döntőig meneteltek, ahol a brazilok állították meg őket. Ilyen előzményei voltak az egy évvel később Budapesten sorra kerülő Magyarország-Svédország barátságos meccsnek. A bebukott vébé ezüstérmesét fogadtuk, akitől kikaptunk tavaly nyáron. A világbajnokság csődje után Baróti Lajos némileg megfiatalította csapatát, s e fiatalság vezéralakja lett a 18. évét még be sem töltött debütáns, Albert Flórián. Később maga is úgy emlékezett vissza, hogy nagyon meg akarták mutatni. Sikerült is, úgy magyarosan, már három-nullra is mentünk, s három-kettő volt lefújáskor. Az élet pedig rendben lévőnek látszott, hiába a szétszaladt aranycsapat, hiába a levert forradalom, itt van Flóri, Göröcs meg a többi fiatal (Farkasék csak eztán jöttek), s a magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez.

 

Hát, lett is, meg nem is. Albert azt mondta, hogy az 1962-es chilei világbajnokságot meg kellett volna nyernünk. S alighanem igazat beszélt, de akkor is közbeszólt a magyar fátum, hiába volt Albert csodálatos gólja az angolok ellen a csoportkörben, ha már a negyeddöntőben elkalapáltak a Josef Masopust (az év aranylabdása) vezérletével fellépő csehszlovákok (róluk még hallunk). Albert és a kollektív emlékezet viszont Latisev elvtársnak, a szovjet játékvezetőnek tulajdonította az eredményt, mert nem adta meg Tichy teljesen szabályos gólját, a csehszlovákok lesállását viszont elengedte, így lett 1:0 a végeredmény.

 

A következő, 1966-os angliai vébén a fent említett körülmények között a földdel tettük egyenlővé Brazíliát. De a negyeddöntőben megint közbeszólt valami, s megint szovjet volt, ezúttal a válogatott, akiknek, mint az akkoriban köztudomású volt: "le kellett feküdni". Ez vagy igaz volt, vagy nem, de harmadik ismétlésre nem volt lehetőség: Albert már nem volt ott az 1970-es mexikói világbajnokság selejtezőjének rájátszásában, amikor ismét "jöttek a csehszlovákok" Marseille-ben. Budapesten még rúgott nekik egy gyönyörű gólt, aztán a dánok elleni selejtező mérkőzésen, 1969. június 15-én Koppenhágában "eltörte a lábát", és hosszú kihagyása után már csak régi önmaga árnyékaként tért vissza a pályára, na ja, csípőre tett kézzel. Ilyetén formájában is ott volt a magyar válogatott szintű labdarúgás utolsó értékelhető eredményét kivívó csapatban, az 1972-es belgiumi Eb-n. A döntőbe jutásért vívott szovjetek elleni mérkőzés 60. percében állt be, de vele is buktunk, le kellett ugye feküdni (Zámbó Sanyi kihagyta a 11-est). A belgák ellen pedig végigjátszotta a kisdöntőt, de ott is kikaptunk. Két év múlva már a Fradiban sem játszott, amikor a jugoszlávok elleni barátságos mérkőzésen elbúcsúzott. Közben a Fradival nyert négy bajnokságot, Vásárvárosok Kupáját (kis jóindulattal a mai Európa Liga egyik korai előzménye), és 1967-ben ő lett Európa legjobb futballistája, az aranylabdás. Sportvezetői pályafutásáról nyilvánvalóan nem most kell megemlékezni, elég az hozzá, hogy a Fradihoz a kezdetek kezdetétől haláláig hű maradt. Ilyen ma már nincs is. Ilyen nagyszerű focistánk pedig ki tudja, lesz-e még valaha.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.