Milyen futballvilág engedheti meg magának, hogy egy európai középcsapattól cirka 14 millió euróért nyáron vásárolt európai szintű, de „tucatjátékost” fél év után mintegy 19 millió euróért egy országon belüli konkurens csapatnak továbbadjon?
Orosz. Esetleg arab. Mindenesetre olaj van benne. Meg egy kis politika.
Az év tizedik napjának szenzációja, hogy Dzsudzsák Balázs az orosz Anzsi Mahacskalától a Dinamo Moszkvához igazol. A magyar sportközvélemény izgatottan kutatja az okokat: miért?
Állami pénzek a Premjer Ligában
Az orosz futballpiac értékét 947 millió amerikai dollárra becsülte a 2010–2011-es szezon alapján a sport.ru és Finans Magazine szakértői által 2011 áprilisában közzétett összeállítás. (Ebben nincsenek benne a stadionfejlesztésre költött rubelek.)
Az 50 millió dollár feletti költségvetésű csapatok:
Az orosz futballpiac 8-10-szeresére nőtt az elmúlt tíz évben. Az első osztályú csapatok összköltségvetése jóval nagyobb, mint a Barcelona és Real Madrid nélküli spanyol, vagy akár az Inter, Milan és Juventus nélküli olasz első osztályú csapatok teljes költségvetése. Ez a hatalmas költekezés azonban nem elsősorban a futballüzlet klasszikus bevételeiből tevődik össze – noha az orosz piac mérete elvileg ezt lehetővé tenné.
Ugyanakkor a csapatok feltőkésítését nem követte a nézőszámok növekedése, a majd tízszeresére nőtt költségvetések mellett a mérkőzések nézőszáma nem haladja meg a tíz évvel ezelőttit. (Mindez akár ismerős is lehet a magyar sportszeretőknek.) A televíziós jogdíjak nem játszanak meghatározó szerepet, a büdzsék jelentős részét a szponzoráció adja, utóbbiak azonban nem kis mértékben a tulajdonosi kör veszteségfinanszírozását hivatottak elfedni. Egyes hírek szerint például a Zenit költségvetésének 80 százalékát a Gazprom csoport adja össze, és mindössze 20 százalék az üzleti bevétel, de például a Lokomotívnál a költségvetés felét éri el a tulajdonos Orosz Vasutak tulajdonosszponzorálása.
A költségvetések meghatározó része persze a játékosokhoz jut, emiatt ne is csodálkozzunk azon, hogy az utóbbi években Oroszország vonzó célponttá vált a labdarúgók körében.
| A tíz legjobban kereső, Oroszországban játszó labdarúgó a 2010–2011-es szezonban (éves fizetés millió euróban): 1. Kevin Kuranyi (Dinamo) 5,7 2. Miguel Danny (Zenit) 3,4 3. Andrej Voronyin (Dinamo) 3,0 4. Carlos Eduardo (Rubin) 2,6 5. Mbark Boussoufa (Anzsi) 2,4 6. Bruno Alves (Zenit) 2,3 7–9. Alekszander Buharov (Zenit) 2,2 7–9. Vagner Love (CSZKA) 2,2 7–9. Fernando Meira (Zenit) 2,2 10–12. Alekszander Kerzakov (Zenit) 2,1 10–12. Salvatore Bocchetti (Rubin) 2,1 10–12. Gokdeniz Karadeniz (Rubin) 2,1 Forrás: http://www.sports.ru |
Az 50 legjobban kereső labdarúgó között 22 volt orosz állampolgárságú. A Zenit a top 50-es listán is első 14 játékossal, de a Rubin Kazannyal holtversenyben Dzsudzsák új munkáltatója, a Dinamo Moszkva adta a második legtöbb magas keresetű játékost, összesen kilencet. Edzői keresetek tekintetében sem állt rosszul a Dinamo, a korábbi vezető edző harmadik volt a listán: Dick Advocaat (szövetségi kapitány) 7 millió euró, Luciano Spaletti (Zenit) 4 millió euró, Miodrag Bozovic (Dinamo) 2 millió euró, Ruud Gullit (Terek) 1,5 millió euró, Leonid Slutski (CSZKA) 1,2 millió euró.
A tulajdonosi-szponzori kör összetétele elég beszédes: oligarchák, állami vállalatok, kormányzóságok. Az orosz futball feltőkésítésébe nem nehéz belelátni a politikai akaratot: Putyin és Nagy-Oroszország kísértete járja be az orosz futballt.
Dzsudzsák képbe kerül
Pénz tehát van igazolásokra, de miért pont Dzsudzsákra? A magyar szélső csupán fél éve érkezett orosz földre, sokat volt sérült, keveset játszott. És mégis pont „rá van szüksége a Dinamónak” – sugallják a klub illetékesei és a játékos menedzsere. Ez az érv sport-közgazdaságilag is értelmezhető, hiszen egy játékos értékét az általa elért többletbevétel, abszolút ortodox (!) modellben a neki tulajdonítható többletgyőzelmek száma és az ezáltal generált többletbevétel határozza meg. Ha minden egyéb feltétel esetén Dzsudzsák szerződésének ideje alatt 19 millió euró plusz a fizetésének megfelelő többletbevételhez juttatja a Dinamót, akkor pénz az ablakban.
Fotó: MTI
A probléma csak az, hogy az orosz futball korlátozottan tekinti magáénak a szabadpiaci mechanizmusokat. Ha csak Dzsudzsák neve hallatán nem kezdenek a stadionba tódulni és ezerszámra dzsudzsákos csecsebecséket vásárolni a szurkolók, sokat fizetni a televíziók és a valódi reklámozók, akkor csak egyféleképpen teljesítheti küldetését: bajnoksághoz és a Bajnokok Ligája főtáblájára segíti a csapatát.
De ha nem lesz így, akkor sincs nagy baj.
A klubcserén az Anzsi Mahacskala fél év alatt közel ötmillió eurót keresett, Dzsudzsák is eltesz a magyar átlagembernek felfoghatatlan mennyiségű pénzt, az ügynöke is lecserélheti az autóját a jutalékból, akár százszor is. Moszkvában pedig a pénz nem számít. Előbb vagy utóbb, úgyis az orosz adófizetők fizetik ki a számlát – Dzsudzsákét is.
