A Hungarian Divide egy Magyarországot átszelő kerékpárverseny, amelynek mezőnye a Sátoraljaújhely melletti Rudabányácskáról indul, és a nyugati határszélen, Szentgotthárdon ér célba. Az extrém kihívás különlegességét az 1400 kilométeres táv és a 24 ezer méteres szintkülönbség mellett az adja, hogy a versenyzők nagyrészt terepen haladnak, és csak egészen minimális felszerelést visznek magukkal. A természetben alszanak, önellátóak – legalábbis a verseny úgynevezett SOLO kategóriájában; ebben 12 napon belül kell teljesíteni a távot a szervezők által kijelölt útvonalon. Az idén másodszorra rendezett kerékpáros kalandtúrán 14-en indultak e kategóriában, közülük 8-an értek célba, Sumánszki Csaba második helyezett lett.
magyarnarancs.hu: A Rudabányácska–Szentgotthárd távolságot 6 nap, 3 óra és 39 perc alatt tetted meg. Ebből mennyi volt, amit tisztán bringázással, a kerékpár nyergében töltöttél?
Sumánszki Csaba: Az említett idő több mint 80 százaléka. Az ilyen versenyeken úgy lehet helyezést elérni, hogy a nem tekeréssel töltött időt a minimálisra csökkentjük. Ebbe az időbe az alvás és az étkezés tartozik bele, bár enni és inni lehet bringázás közben is.
magyarnarancs.hu: Mennyit aludtál ez alatt a bő 6 nap alatt?
SCs: Talán 9-10 órát.
magyarnarancs.hu: Vagyis napi 2 óránál kevesebbet. Hogy lehet ezt bírni majdnem egy hétig egy ilyen versenyen?
SCs: Eléggé elkötelezettnek kell lenni. És szeretni kell az ilyen jellegű kihívásokat, meg a kerékpározást.
magyarnarancs.hu: Dolgozik az adrenalin is? Lefekszem ugyan, és alszok másfél órát, de alig várom, hogy indulhassak tovább?
SCs: Igen. Persze az ember úgy készül, hogy az alvás sem lesz igazán komfortos. Én például csak egy pehelykabátot és egy derékaljat vittem magammal.
magyarnarancs.hu: Elegendő volt ez az augusztus közepi éjszakákhoz?
SCs: Az időjárást picit elszámoltam. A második napon volt egy óriási zápor. Nagy lett a sár, ami miatt többen feladták a versenyt, illetve megnehezítette a haladást. Az éjszakák lehűltek, a harmadik-negyedik éjszakán 10 fok köré süllyedt a hőmérséklet, ezért, hogy úgy mondjam, stratégiát kellett váltani. Hajnalban már nem lehetett pihenni, mert annyira hideg lett, úgyhogy inkább felvettem az összes ruhámat és úgy tekertem. A Pilisben volt a leghidegebb, meg Zirc környékén a Bakonyban.
magyarnarancs.hu: Mitől függött, hogy hol és mikor alszol?
SCs: Az időjárástól és a terepviszonyoktól. Tisztásokon, völgyekben például nem lehetett aludni az én felszerelésemmel, mert nagyon lehűlt a levegő.
magyarnarancs.hu: Miből állt a versenyre összeállított csomagod, amit a bringán vittél magaddal?
SCs: Az ötven százaléka étel és víz volt, huszonöt százaléka a kerékpár javításához szükséges dolgok, illetve a pehelykabát és a derékalj, meg egy elsősegély hőszigetelő alufólia, ami az alvásnál segített. A bringán egy váz-, egy kormány- és egy nyeregtáska fér el, és maga a kerékpár is könnyű.
magyarnarancs.hu: Hogy oldja meg az ember a vécézést és a tisztálkodást egy ilyen versenyen?
SCs: Tisztálkodáshoz speciális, a súrlódást gátló zsíros, antibakteriális krémeket használtam. Ez a legfontosabb higiéniai szempontból.
magyarnarancs.hu: Mi a jó ebben az egészben? Egy átlagember számára valószínűleg őrültségnek és kínszenvedésnek tűnik.
SCs: A Hungarian Divide egyfajta kultikus esemény a bringás közösség számára, ami mindenkinek mást jelent.
Van, aki teljesíteni szeretné, van, aki helyezésre vágyik – számomra kikapcsolódás.
Kezdettől fogva tetszett; tele van kihívásokkal, a táv teljesítése nemcsak jó kondíciót igényel, hanem mentálisan is fel kell készülni a versenyre. Persze vannak nehéz pillanatok, amikor azon gondolkodik az ember, hogy feladja, és azt se felejtsük el, hogy a kerékpárt folyamatosan karban kell tartani.
magyarnarancs.hu: Akadt olyan pillanatod, amikor úgy voltál, hogy feladod?
SCs: Budapest után volt egy holtpont, amikor a defektek miatt sokat kellett szervizelni a biciklit. Előtte a Pilisben felfáztam. A negyedik-ötödik nap volt a legnehezebb, lassan is tudtam haladni, sok vizet veszítettem.
magyarnarancs.hu: A terepen történő éjszakai kerékpározás nem okoz nehézséget?
SCs: Nagyon jó lámpák kellenek hozzá, és akkor nem. Voltak nehéz szakaszok, ahol túraösvényeken kellett menni – na, az tényleg kihívás éjszaka, az erdőben.
magyarnarancs.hu: Nem féltél attól, hogy balesetet szenvedsz?
SCs: Nem. Odafigyel az ember. Jó, bárkivel történhet bármi, de nem fordult meg a fejemben. Úgy nem lehet haladni, hogy állandóan balesettől tartunk.
magyarnarancs.hu: A Hungarian Divide-on közös rajttal indulnak a versenyzők, de útközben is együtt mész másokkal?
SCs: SOLO kategóriában ún. bolyban, vagyis együtt menni nem szabad. A verseny győztesével viszont többször utolértük egymást, a Bánki-tónál együtt is ebédeltünk.
magyarnarancs.hu: Hogy követik a szervezők a versenyzők mozgását?
SCs: Mindannyian kaptunk egy nyomkövetőt. De mobilon is elérhetőnek kell lenni végig. Én powerbanket vittem magammal, amit az agydinamós biciklimmel töltöttem.
magyarnarancs.hu: Mi alapján tudod követni az útvonalat?
SCs: Egy navigációs eszközre letölthető .gpx fájl segítségével, amin jelölve van az útvonal. Persze el lehet tévedni, de vissza is tudunk térni a megadott útvonalra. Ellenőrzőpontok külön nincsenek. Az említett nyomkövetővel pedig végig érzékelni lehet a kerékpáros mozgását.
magyarnarancs.hu: Hogy kell elképzelni a 6 napnak egy „átlagos” napját?
SCs: Az volt a stratégiám, hogy akkor álltam meg aludni, amikor még viszonylag meleg volt. Éjfél-1 óra körül leterítettem a derékaljamat, elővettem egy instant ételt, amire vizet töltöttem, és pihentem másfél-két órát. Felkelés után megettem a kaját, összepakoltam a cuccaimat, felvettem a bringás ruhát és indultam. Sötét volt. Ahogy hajnalodott, egyre hidegebb lett, egyre több réteg ruhát kellett felvenni. Ha szerencsém volt, akkor áthaladtam egy olyan falun, ahol hajnali 4-5 körül kinyitott egy pékség. Vettem valami zsírosabb péksüteményt, vagy mondjuk kenyérlángost.
magyarnarancs.hu: Miként reagálnak az emberek, ha egy faluban hajnalok hajnalán meglátnak egy vadidegen kerékpárost?
SCs: Nagyot néznek, csodálkoznak. Ha valaki megkérdezte, hogy mit csinálok, annak elmondtam, de nyilván a legtöbben azt gondolták, hogy elment az eszem. Egy Zala megyei településen úgy voltam, hogy muszáj pihennem valamennyit. Megálltam egy buszmegállóban, ahol volt egy pad, de csak úgy tudtam feküdni rajta, hogy a lábamat kilógattam a megállóul szolgáló bódé ablakán. Arra ébredtem, hogy néhány munkás álldogált körülöttem, és azon morfondíroznak, hogy ki ez az ember és mi van vele. Valószínűleg azt hihették, hogy részeg vagyok. Egy másik alkalommal, valahol a Balaton-felvidéken, rendőrök állítottak meg egy mezőn, hogy mit keresek itt éjszaka. Azt válaszoltam, hogy egy Magyarországot átszelő versenyen veszek részt. Csodálkoztak, de tovább engedtek.
magyarnarancs.hu: Hogyan folytatódott az „átlagos” nap a pékség után?
SCs: Jött a legnehezebb időszak, a napfelkelte. A szervezetem realizálta, hogy nem pihentem szinte semmit.
magyarnarancs.hu: Hogy reagál ilyenkor a szervezet? Álmosságot érzel, bemerevednek az izmok, lecsuklik a fejed?
SCs: Az álmosság nem feltétlenül baj, a fáradtság inkább.
Nagyon sokat „segített”, ha épp a semmi közepén tekertem, mert ott nem lehetett megállni, csak továbbmenni. Ekkor lendültem át a holtponton.
Aztán egyre melegebb lett, néha szabályos kánikula volt. Gyorsabban haladtam mint este, de többször kellett megállni vízért. A táj közben lekötötte a figyelmemet. Próbáltam minél többször enni a nyeregben ülve. Estefelé az hajtott, hogy minél többet akartam tekerni, mielőtt lement a Nap. Ha besötétedett, megint lassabban tudtam csak haladni a terepen.
magyarnarancs.hu: Melyik volt az 1400 kilométeres táv legnehezebb része?
SCs: A Nagy-Hideg-hegy kegyetlen mászás volt. Gyakorlatilag fel kellett tolni a bringát, olyan ösvény vitt csak fel. De a Bükk, a Mátra és a Cserhát is nagyon nehéz volt. Utóbbi hegységben óriási mennyiségű csapadék zúdult le, ezért hatalmas sárban kellett tolni a biciklit. Egy idő után mindig meg kellett állni kipiszkálni a sarat, hogy forogjon a kerék. Ezen a szakaszon emiatt egy kilométert tettem meg egy óra alatt.
magyarnarancs.hu: Milyen emlékeid vannak a célba érkezésről?
SCs: Azt mondtam utólag az egyik szervezőnek, hogy gyakorlatilag bekúsztam a célba. Előtte az Őrségben a tűző napon tekertem. Augusztus 20-a volt, minden zárva, elfogyott a kajám – nagyon nehéz volt az utolsó etap. Arról nem beszélve, hogy a zalai pokolnak nevezett szakasz után voltam. Zalában nagyon szép a táj, csak éppen 15 százalékos emelkedők követik egymást, az ember azt érzi, hogy sosem érnek véget. Kegyetlenek az ilyen meredek dombok, ezért is nevezték el a bringások zalai pokolnak.
A vége tehát roppant nehéz volt, a kerékpárom is kezdte feladni. A célba érkezés viszont hihetetlenül jó érzéssel töltött el, de annyira fáradt voltam, hogy rögtön nem is fogtam fel, mit teljesítettem.
magyarnarancs.hu: Volt valami fizikai jele a fáradtságnak?
SCs: Elzsibbadt a kezem, olyannyira, hogy egy izom pár hónap alatt el is sorvadt. Azóta viszont rendbejött.
magyarnarancs.hu: Hogy készültél a Hungarian Divide-ra?
SCs: Bringával jártam a munkahelyemre, meg a kijárási tilalom alatt görgővel tekertem otthon. Tavasztól havonta 1500 kilométert mentem, és hogy szint is legyen a felkészülésben, Visegrádon a Nagy-Villámra tekertem fel, majd le az Everesting nevű kihívás keretében.
Az Everestingnek az a lényege, hogy a bringások fel- és letekernek egy hegy- vagy domboldalon, hogy összesítve elérjék a 8848 méteres szintkülönbséget.
Ezenkívül 300-350 kilométert mentem egyhuzamban, minél kevesebb megállással. Többször megtettem így a Budapest–Sopron távot. A Hungarian Divide szervezői egy Balaton körüli versenyt is rendeznek, a Balaton Bike Derbyt. Nemcsak indultam rajta, hanem meg is nyertem, ráadásul úgy, hogy a 350 kilométeres távon – amelyen 2800 méter a szint – összesen 28 percet álltam. A felsoroltakon kívül a futás és a túrázás is segít a felkészülésben.
magyarnarancs.hu: Tervezel indulni a Hungarian Divide-hoz hasonló versenyen a jövőben?
SCs: Igen. Az egyik ilyen legnagyobb esemény Marokkóban van az Atlaszban. Beneveztem rá. 1200 kilométer a táv, 23 ezer méter a szintkülönbség.
magyarnarancs.hu: Ott azért hidegebb lesz éjszakánként, mint az Északi-középhegységben augusztus második felében…
SCs: Igen, a derékalj nem lesz elég. Komolyabb hálózsákkal készülök.
(Címlapképünk forrása: Apjok Róbert/KLND)
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
