„Az a legfontosabb, hogy a tojásaidat jól bedörzsöld” – mondja Gábor, miközben vesz egy kicsit a krémes dobozból, majd pontosan azt csinálja, amire felhívta a figyelmet. Verőce mellett, Magyarkúton vagyunk, nem sokkal reggel fél 8 után, körülöttünk tucatnyian melegítenek, nyújtanak, kólát vagy valami rövidet iszogatnak, eszik a zsíros kenyeret. Mindnyájan a Turista Kékszalag Maxi 110 nevű túrát szeretnék teljesíteni, a 110 a kilométerek számát jelöli. Van, aki biciklivel, van, aki futva, a legtöbben persze gyalogosan, amolyan erőltetett menetben.
A teljesítménytúrázást sportnak is mondhatnánk, bár inkább a természetjárás speciális fajtájáról van szó, a legfontosabb ugyanis a sikeres részvétel. Mindez valahol félúton van a kötetlen természetjárás és a valódi sportként számontartott tájfutás között. A legjobbak nem kapnak érmeket, pénzdíjat meg pláne nem, aki részt vesz, hobbiból teszi, elsősorban önmagával, pontosabban a szintidővel versenyez. Az indulóknak egy előre meghatározott útvonalon, illetve az ellenőrző pontokon keresztül kell haladniuk, s közben arra kell ügyelniük, hogy a távot bizonyos szintidőn belül teljesítsék. (Ha nem sikerül, akkor sincs nagy baj, bár ilyenkor „szintidőn kívül teljesített” bejegyzéssel ér véget a túra.) A szintidő változó, a legtöbbször úgy van, hogy 30 kilométert 8 óra, 50-et 12, 100 kilométert pedig 24 óra alatt kell teljesíteni. Mindezt nem befolyásolja az időjárás, az elszántak akkor is mennek, ha esik, ha villámlik, vagy éppen sártenger nehezíti útjukat. Előfordult már, hogy a Turista Kékszalag Maxi 110-et is esőben, viharban teljesítették a résztvevők, de ez a legkevésbé sem zavarta őket.
Kinizsivel kezdték
A hazai teljesítménytúra-mozgalom első megmozdulása harminchat éve volt. Az ötletet a Kinizsi Természetbarát Egyesület Encián Magashegyjáró Szakosztálya hozta, miután néhány tagjuk 1980-ban részt vett a szomszédban rendezett Nagyszombati Százason, hazatérve pedig úgy döntött, hogy itthon is érdemes valami hasonlót szervezni. Nem tartott sokáig az előkészítés, 1981. szeptember 5-én 191 lelkes túrázó sorakozott fel a csillaghegyi HÉV megállójában, és a 20 forintos nevezési díj befizetése után nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy 24 órán belül teljesítse a Kinizsi Százast, vagyis a 100 kilométer hosszú, a Pilist és a Gerecsét is átszelő távot. Ez akkor 80 embernek sikerült, de a túrát ezután már minden évben megrendezték, és az érdeklődés is folyamatosan nőtt. Az évtized végére 400–500-an, 1991-ben pedig már 1050-en indultak a Kinizsi Százason.
„A ma már szintén nagy múltúnak számító teljesítménytúrák – amilyen például a Gerecse 50 – azért jöttek létre a nyolcvanas években, hogy a Kinizsire felkészülhessenek az emberek” – idézi fel a mozgalom kialakulását Jakab Annamária, a Teljesítménytúrázók Társaságának (TTT) elnöke, de úgy véli, 10–15 éve volt az a robbanás, amitől a teljesítménytúrázás országosan is elterjedt, és a Budapesttől távolabbi, kisebb tájegységekbe is szervezni kezdték az efféle túrákat. Véleménye szerint mindez elsősorban az internet elterjedésének köszönhető, hiszen a szervezők és a közönség így sokkal könnyebben egymásra talált. „Én úgy mentem először teljesítménytúrázni, hogy az egyik barátnőm véletlenül megemlítette, hogy évek óta jár, én meg rákérdeztem, hogy mi is ez” – meséli a társaság elnöke, hozzátéve, hogy már nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki belebotlik egy ilyen esemény hirdetésébe valamelyik közösségi oldalon.
Hosszú és rövid
Jakab Annamária azt mondja, ma már annyiféle túra jut egy hétvégére, hogy mindenki találhat kedvére valót a 2–3 kilométeres családi túráktól kezdve a 20, 30 és 50 vagy éppen 100 kilométeresekig, ráadásul egyre többet! A TTT statisztikája szerint 2009-ben 363, 2011-ben 407, idén pedig már 500-nál több túrát szerveztek. Az elnök szerint az is segít, hogy az utóbbi években olykor a nemzeti parkok is beszállnak társrendezőként az egyesületek vagy a lelkes természetbarátok mellé, így még több emberhez juthat el a túra híre, bár a résztvevők száma elsősorban attól függ, hogy mennyire könnyű elérni azt a tájegységet, ahonnan a túra indul. Jakab Annamária megjegyzi, hogy a legrégebbi túrák (a Kinizsi Százas és a Gerecse 50 mellett például a Mátrabérc) minden évben nagy létszámmal mennek, több százan, olykor ezren is elindulnak. Emellett a Budai-hegységbe szervezett túrák a legnépszerűbbek, ezeken általában 200–300-an indulnak, ami azt mutatja, hogy a műfaj rajongói elsősorban fővárosiak.
Mészáros János, a Téry Ödön Túra Club vezetője három évtizede szervez teljesítménytúrákat, a Turista Kékszalag Maxi 110-et is ő találta ki, 1988-ban volt az első. Eddig több mint száz teljesítménytúrát szervezett, és még úgy 200 előkészületeinél is besegített. A Turista Kékszalag Maxi 110-en most majdnem 300-an indultak, ami átlagosnak számít, mivel egy viszonylag nehéz túra. Amúgy ma máshol is rendeznek teljesítménytúrákat, és sokan inkább egy könnyebbet választottak” – mondja, miután elstartolt a „mezőny” Magyarkútról.
A teljesítménytúrázás iránt leginkább kora tavasszal és kora ősszel nagy az érdeklődés, de szó sincs téli szünetről! Decemberben már most 30 túra közül lehet választani (ez biztosan bővül), sőt ma már azoknak sem kell búslakodniuk, akik inkább szólóban indulnának, méghozzá akkor, ha éppen kedvük van hozzá, ugyanis nemrégiben megjelentek a bennfentesek körében csak „instantnak” nevezett túrák. Ezeken bármikor el lehet indulni, nincsenek ellenőrző kapuk, az útvonal egyes pontjain QR-kódokat helyeztek el, amelyek egy okostelefonos alkalmazás segítségével beolvashatók, így igazolva a táv teljesítését.
A szakértők szerint háromféle teljesítménytúrázó létezik: aki a természet felfedezésén túl többre vágyna; aki megunta a futást; és aki korábban sohasem mozgott, de kipróbálta ezt, és itt ragadt. A magyarkúti fogadó mellett készülődő Dani például elmondja, hogy egy pénteki napon elege lett a munkából, és mivel egy ismerőse szólt, hogy lenne itt egy teljesítménytúra, elment vele. „Csodálatos volt kiszakadni a hétköznapokból” – meséli lelkesen. Egy másik induló, Márk története ennél hétköznapibb: „Az iskolában ki volt plakátolva egy mátrai teljesítménytúra, és megtetszett, hogy van itt valami, amiért küzdeni kell, amiben fejlődni lehet. Ráadásul közben gyönyörködhetsz is a természetben, mivel itt maga az út a cél” – mondja csillogó szemmel.
Noha a teljesítménytúra nem futóverseny, vannak, akik a teljes távot lefutják. Mások kerékpárral, esetleg kutyával vágnak neki, bár az utóbbit – a nagy létszám miatt – nem mindig szokták engedélyezni. Sokan az egész családot magukkal hozzák – legalábbis a rövidebb túrákra. A lassan 25 éve állandó résztvevőnek számító András szerint viszont a nagyobb távokra általában ugyanazok jönnek: „Egy-két év után a 100 kilométereseken majdnem mindenkit ismerősként köszönthetsz.”
Bárki lehet szervező
A teljesítménytúrák növekvő népszerűségét az is elősegíti, hogy túrát bárki szervezhet, egyetlen hatósági engedélyen kívül nem szükséges hozzá semmi, nem csoda, hogy gombamód szaporodnak az újabbnál újabb, olykor egészen furcsa elnevezésű menetek (lásd Jó sok van című keretes írásunkat), amelyeket a teljesítménytúrázók hivatalos honlapján vagy a közel 10 ezer fős, teljesítménytúrázók számára létrehozott Facebook-csoportban szoktak meghirdetni.
De a legtöbb teljesítménytúrát a természetjáró egyesületek szervezik, már csak azért is, mert ők tudják a legegyszerűbben kiállítani a lebonyolításhoz szükséges segítőket. A Turista Kékszalag Maxi 110-et például hetvenen biztosították, de már egy kisebb, 20–30 kilométeres túra biztosításához is elég sok emberre van szükség: akik az indítási helyszínen segítik a versenyzőket, akik azután az egyes ellenőrző pontoknál az igazolófüzetek lepecsételésével ellátják a pontőr szerepét, és akik a célba érőket támogatják. Szolgáltatástól függően egy-egy túrára 1000–4000 forint közötti nevezési díjat kell befizetni; a szintidőt teljesítők oklevelet és kitűzőt kapnak, a rendezők gondoskodnak frissítőkről is, sőt van, ahol „szívmelengető, lélekerősítő védőitallal” is segítenek, máskor virslit, forró húslevest osztanak a célban.
A szervezők szerint a növekvő népszerűség ellenére a teljesítménytúrázás nem nőtte ki magát annyira, hogy valamiféle idegenforgalmi vállalkozást lehessen építeni rá, és úgy tűnik, egyelőre nem is válik nyereséges üzletté. Egy-egy esemény után a nullszaldó már sikernek számít. Mészáros János elmondta, hogy vannak ugyan támogatóik, de az egyesület tagjai továbbra is ingyen dolgoznak, másképpen nem is lehetne. „Van, aki még a zsebébe is nyúl, 100 kilométert autózik emiatt, és nem kéri a benzinpénzt” – sorolja a túraszervező. És persze a támogatók sem a nagy cégek, inkább olyan magánszemélyek, akik szeretnek túrázni, és megtehetik, hogy például pár száz liter ásványvíz megvásárlásával segítenek egy-egy ilyen eseményt.
| Néhány tipp Aki először indul teljesítménytúrázni, 20–30 kilométernél nem érdemes többre vállalkoznia, mert nagy valószínűséggel végleg elmegy a kedve az egésztől. Arra is figyelni kell, hogy az első túra ne a legnehezebb terepet célozza meg; nem mindegy például, hogy valaki rögtön a Mátrának vagy esetleg „csak” a Budai-hegységnek vág neki. Kezdetben célszerű hagyományosabb kirándulást választani, ahol akad valaki, aki segíteni tud, ha valamilyen gond adódik. Noha egyes túrákon a nevezés mellé térképet is adnak, jó, ha a résztvevőnek van saját térképe és GPS-es okostelefonja, hiszen két ellenőrző pont között is el lehet tévedni. Bár a teljesítménytúrázás nem túlzottan költséges hobbi, mindenképpen szükséges egy kényelmes cipő. Az viszont vita tárgya, milyen a legideálisabb lábbeli: vannak, akik a túrabakancsra esküsznek, mások szerint egy edző- vagy futócipőnél nincs jobb. |
| Jó sok van Farkas-erdő kívül-belül, Bakonyi Barangolás, Hatos-tölgy, Mozdulj a sínekért!, Palóc Expedíció, Libanoni Cédrus, Lókúti Mikulás – csupán néhány elnevezés abból a több száz túrából, amelyeket évről évre teljesíteni lehet. Elsőre meglepőnek tűnnek, pedig a névadók nemcsak viccelődni akarnak, gyakran az adott tájegység valamilyen jellemzőjére reflektálnak (Börzsöny Vulkántúra), de lehet egy teljesen elvont fantázianév is (Iszkiri). Ma már a Teljesítménytúrázók Társaságának honlapján (www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu) részletes információ található szinte az összes eseményről, általában letölthetők a kapcsolódó térképek is, és lehetséges online nevezés is. |
