A komoly kerékpárépítők jelentős része nettó hülyeségnek, múló trendnek tartja a bambuszvázak építését, néhány elvetemült fanatikus viszont egyenesen a kerékpárgyártás jelenlegi high-tech kategóriájába, a karbonvázak közé helyezi a "növényi" alapanyagot. Közéjük tartozik az amerikai Craig Calfee, aki a Calfee Design tulajdonosaként a kilencvenes években komoly szerepet játszott abban, hogy a karbonszálas vázépítési technológia elterjedjen, ma viszont már szinte kizárólag bambuszban utazik. Calfee szerint a pázsitfűfélék családjába tartozó növény bizonyos fajtái - jellemzően azok, amelyek vastagságban körülbelül megegyeznek a kerékpárváz alkotóelemeit adó csövekkel - jobb rezgéselnyelő képességűek, mint az egyéb, vázépítésre használt anyagok, ráadásul szilárdságban is felveszik velük a versenyt. Calfee komolyan gondolja, amit mond: hiszen az általa kisipari módszerekkel épített bambuszvázakat rendkívül borsos áron méri ugyan - 1600 dollártól egészen 2800 dollárig, ami megegyezik egy high end kerékpárváz árával -, viszont tíz év garanciát vállal.
Az amerikai nyomában sokan megpróbálkoztak hasonlóval. Például Brano Meres szlovák amatőr kerékpárversenyző és -építő 2004-ben készítette el saját tervei alapján azt a vázat, amellyel később több hegyi maratonon is részt vett. A gondosan válogatott bambuszrudakat szilárduló műanyag habbal töltötte ki, karbonszálas illesztéssel rakta össze. Az így megépített váz súlya nem haladta meg a két kilót, a teljes kerékpár súlya pedig alig volt több, mint tíz kiló. Meres öt évig használta a kerékpárt, később a második, bambuszból épített vázát az EHBE-n (European Handmande Bycicle Expo - a kézi munkával készített kerékpárok rangos kiállítása) is bemutatta.
Ideális súlypont
De Magyarországon is már négyen-öten foglalkoznak komolyabban bambuszvázas kerékpárok építésével, bár jellemzően egyikük sem hivatásos kerékpárépítő, inkább mérnöki vénával megáldott lelkes amatőr. A Mereshez hasonlóan hobbiversenyzőként is fel-felbukkanó, Kobike márkanéven alkotó Drávay Gábor az idei Bringaexpón mutatott be két, bambuszalapokra épített vázat: egy mountain bike-ot és egy örökhajtós kerékpárt, vagyis fixit. Törésteszteket nem végzett ugyan, de a fixiváz két év és cirka háromezer kilométer "éles teszt" után is tökéletes állapotban van, a hegyibicajjal pedig már gond nélkül megjárta a Bakonyt.
Szigetvári Zoltán SzBK néven négy kerékpárt épített eddig, saját bevallása szerint egy újságcikk hatására. Az első bambuszbringája 2009 novemberében készült el, azóta is használja, egy későbbi modelljével pedig megfordult az ECMC-n is (European Cycle Messenger Championship - kerékpáros futárok Európa-bajnoksága). Itt az évek óta futárkodó, Vírus becenévre hallgató Szirmay Frigyes indult vele a main race-en. A bambuszváz remekül "működött" Vírus alatt, aki később futármunka közben is tesztelte a vázat. Elmondása részben igazolta Calfee véleményét: a bambusz jóval rugalmasabb, mint a kimondottan merev alumíniumból épített vázak, kiválóan nyeli el az egyenetlen útvonal rezgéseit, méghozzá úgy, hogy a pedálozás energiájából jelentősen nem vesz el - így városban is kevésbé fárasztó vele tekerni. Az egyetlen hátránya a súlya: a szóban forgó váz körülbelül egy kilóval nehezebb, mint egy acélötvözetből készülté, viszont mivel a váz alapjait adó bambuszcsövek azonos súlyúak, a kerékpár súlypontja ideálisan helyezkedik el. A váz tartósságát még az is bizonyítja, hogy Vírus egy óriásit esett munka közben, és a kerékpár sérülés nélkül került ki az incidensből.
Szigetvári Meres módszerét követve szénszálas erősítést alkalmazott: ő a bútorszerűen összecsapolt csöveket először szénszálas szövettel tekerte körbe, majd faforgáccsal kevert epoxigyantával rögzítette. Drávay jóval egyszerűbb, ám nem kevéssé hatékony megoldást alkalmazott - az epoxigyantával kevert kenderkócot, amely betonkeményre megkötve kellő szilárdságot biztosít a vázaknak.
Minden jel arra utal, hogy a bambusz létező alternatíva a mai technológiákkal szemben a kerékpárépítés területén. A Calfee által jósolt bambuszforradalomnak mégis kevés az esélye. Egyrészt vannak olyan kerékpáros sportágak, ahol elengedhetetlen a "kőmerev" váz, másrészt a vázak nagyipari termelése még mindig nem megoldott, kisipari módszerekkel viszont az ár magas lesz. Szigetváriéknak több mint száz munkaórájába kerül egy-egy vázat megépíteni, és kérdés, vajon szükség van-e egy viszonylag drága, szokatlan anyagból készült kerékpárvázra. Úgyhogy hiába minden pozitív tulajdonsága, nem hinnénk, hogy bambuszvázas kerékpárokkal lesz tele a város néhány év múlva. Marad, ami volt: a különlegességre vágyók és az elvetemült fanatikusok luxusjárgánya.
