A Kongresszusi Központ felé közeledve a szorongás és a reménység keveredik az emberben - egy órán belül kiderül, hogy ezúttal mindkét érzés oktalan és értelmetlen. Az átlagos szórakozóhelyi felhozatalt ismerve elõbb még azt találgatjuk, hogy vajon kik a guardok (lásd: metaszint) egy body building versenyen, de hát ez persze marhaság - kedves ifjú hölgyek szedik a jegyeket. A fõleg szakmabeliekbõl, edzõtársakból, azok fitnesz szakos párjaiból és családtagokból rekrutált nézõk között alapvetõen fegyelmezettség és nyugalom uralkodik, elvégre a célszerûen fejlesztett izom nem arra való, hogy oktalanul rongálják és pazarolják.
Az acélt megedzik
A verseny elõterében egyszerre nyilvánvalóvá lesz, hogy a testépítés drága és sok erõfeszítést igénylõ sportág: a felhalmozott futó- és edzõgépek még csak hagyján, de a minimum ötkilós kiszerelésben kapható táplálékkiegészítõk, fehérjekoncentrátumok láttán már elborzad az ember: például egy kisnyugdíjas (hogy egy kellõen demagóg példát alkalmazzunk) talán hónapokig is elélne ennyibõl - már ha csínyján bánna az L-karnitinnal és egyéb zsírégetõkkel. A nagy tégelyekben tárolt tejsavó- (és persze kõolaj-) bázisú cuccok dobozai, továbbá a mellékelt prospektusok olvastán gyorsan nyilvánvaló lesz, hogy a testépítés Kõmûves Kelemenjei leginkább zsírt égetnek, ha meg nem, akkor izomtömeget növelnek, s e kettõ mintegy dialektikus kapcsolatban áll egymással. A szpész küllemû és hangzatos nevû termékek között találunk "komplett ízület-karbantartó formulát", "energizáló pezsgõ kreatin szuper drinket", "ultra és mikroszûrt tejsavóprotein-koncenttrátumot", "azonnali anabolikus fehérjét" vagy "anti-katabolikus & sejttérfogat-növelõ pezsgõ glutamint". Az egészen brutális cuccok összetételükben leginkább egy jó adag erõs paprikás, fickósító Red Bullt idéznek: némelyikükben a már említett L-karnitin mellett yohimbin, Cayenne-bors-kivonat (!), koffein, éhségérzetet csökkentõ növényi szubsztrátum is található - azt azonban nagy megkönnyebbüléssel észleljük, hogy efedrint vagy Ma Huang-kivonatot egyik szer sem tartalmaz, mert az említett vegyület és növényi forrása is a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiltólistáján szerepel.
Feszítsd meg!
Ne felejtsük a lényeget: a body building önálló sportág, sajátos szabályokkal, nemzetközi szervezetekkel és versenyekkel - a hét végi budapesti Eb-n például vagy harminc ország másfél száz versenyzõje indult. A megnyitó után jön a bevonulás - a többség egyelõre natúrban, véreink azonban már szépen leolajozva, barnítókrémmel bekenve, ezáltal a mediterrán származású versenyzõk is fakult seggû finn favágónak tûnnek a magyarokhoz képest. Utóbb persze a többiek is pótolják az elmaradást, így azután csak a jól megmunkált izomzat s a megfelelõen kiválasztott koreográfia, no meg a kidolgozott mozgáskultúra dönt ember és ember között (továbbá, mint minden pontozásos sportágban, a zsûri). A kontestálók által bemutatott alapgyakorlatok során szabadon választott zenére kell megfeszíteniük minden fontosabb kar-, mell-, hát-, has-, comb- és lábizmot, mindezt lehetõség szerint a zene ritmusára, miközben annak hangulata öntudatlanul is befolyásolja a mozdulatok finomságát - már ha lehet ilyen szubtilis mozgásról beszélni egy alapvetõen robusztus környezetben. A várakozással szemben - legalábbis az elsõ három, általam is végigélvezett körben - csupán egy versenyzõ feszít kemény rockzenére, ehhez képest sokkal népszerûbb a lakossági techno és az érzelmes popzene - bár az elsõ (ciprusi) versenyzõ rögtön a Smack My Bitch Uppal indít.
Yes Sir, I can boogie
Külön piros pontot érdemel az egyik spanyol, akinek háromszor is rossz számot raknak fel, de negyedszer is újrakezdi (egy vidám easy/boogaloo szerzeménnyel), de a legjobb benyomást egy olasz kelti, aki gondosan összemixelt zenei kollázsra komplex koreográfiát mutat be, így többek között azt, milyen is, ha egy badibilder elektrik bugizni kezd.
Az egyéni bemutatók után csoportosan kell pózolni a zsûri elõtt, mely rendre más és más izmok befeszítését írja elõ - apróbb nyelvi problémák miatt a versenyzõk néha kicsit tanácstalanul sandítanak egymásra - vajon mi is következik most? -, de azután gyorsan rendezõdik a helyzet, elvégre a variációk száma viszonylag korlátos. A közönség nagy tetszéssel és feszült érdeklõdéssel fogadja a produkciókat: érezhetõ, hogy javarészt ínyencek ülnek a nézõtéren, akik azért nem titkolják a hazai versenyzõk iránti patrióta elfogultságukat sem. Némi konfliktust csak az okoz, hogy a sûrûn elhelyezett kivetítõkön a versenyzõk helyett egy ideig badiporreklámokat lehet látni, míg a színpadot takarják a hivatásos és önjelölt fotósok és egyéb semmirekellõk, ám a "Ki jött a tanyáról?" tárgyú szópárbaj után ismét oldottá válik a hangulat. Ehhez hozzájárulnak a gyermekkorú fitnesztanoncok is, akik - a korszellemre mintegy fittyet hányva - egy technóba tört kánkánverzióra mutogatják rózsaszín bugyijukat, továbbá némileg élemedettebb korú sporttársnõik, akik szintén. A zsûri eközben dönt élet és halál felett - az alsóbb súlycsoportokban érezhetõen a szlovákok dominálnak, feljebb majd meglátjuk, illetve meglátja az, aki végigüli az egészet. A magunk részérõl megfutamodunk, s inkább az izomtömeg-növeléssel kombinált zsírégetésre koncentrálunk. Tudjuk, nem a libatöpörtyû rejti a leghatásosabb zsírbontó formulát, ezért inkább vásárolunk egy vegyes erdei gyümölcs ízû, szamóca- és áfonyaesszenciát is tartalmazó cuccot, s nem is csalódunk. Az alapvetõen Bazooka Joe rágóra emlékeztetõ, rubinpiros színû anyag hajnalban, számos sör és jelentõs mennyiségû pizza elfogyasztása után is felébreszti az ember lányát és fiát, említett íze pedig rabul ejt, megigéz, s nem enged.
Barotányi Zoltán
