Komoly elszántság kellett ahhoz, hogy a hétvégi, nulla fok körüli időjárásban kitekerjen az ember az Albertirsai útra. Noha szinte kizárólag a keményvonalas, telet is végigtekerő bringások érkeztek kerékpárral,
érdemes volt
figyelni a Hungexpo bejáratánál felállított biciklitárolót - regisztrációval, ingyenesen, folyamatosan őrizve: óriási piros pont -, hiszen ott is megfordult legalább annyi különleges járgány, mint a kiállítótermekben. Ráadásul épp az oly divatos retróvonalon, amely az expón kissé elsikkadt. A sok high-tech versenygép mellett csak néhány beach cruiser és chopperbringa szerénykedett: az előbbivel még csak-csak lehet városban közlekedni, bár ezt is igazából a kertvárosi élménybringázásra találták ki, az utóbbi viszont, amely nevéhez méltóan olyan, mintha egy Harley-Davidson és egy kerékpár szerelemgyereke lenne, erre tökéletesen alkalmatlan. Az egyik különösen szépre sikerült darab színre és formára teljesen olyan volt, mint egy öreg, 125 köbcentis Csepel motorkerékpár, még a felső cső is pontosan ugyanabban a szögben hajlott, mint amannak csepp alakú benzintankja.
Az utóbbi néhány évben divatba jött az örökhajtós kerékpár - a "fixi" -, amelynek lényege az, hogy szabadonfutó nincs: a kerékpáros lába folyamatosan pörög, ugyanakkor egy átgondoltan választott áttétellel kimondottan hatékonyan bringázhatunk Budapest nagy részén. A fixinek megvannak az előnyei és a hátrányai is: a Naphegy térre például egy kis áttétellel is fájdalmas élmény feltekerni, ugyanakkor egyszerűsége miatt sokkal kevesebb törődést igényel: nincs váltószerkezet, és sokszor a fékek is hiányoznak. A Gepida S-szériás, flip-flop agyas kerékpárja - amit két villáskulcs és két mozdulat segítségével átszerelhetünk fixiből egysebességesre és fordítva - retródizájnt kapott, ízlésesen harmonizáló színekkel, de az alapmodell százezer forint fölötti árához képest kimondottan olcsó alkatrészekkel van szerelve. Ugyanakkor jó pont, hogy már ebben a kategóriában sem sajnálták a pénzt a króm-molibdén - közkeletűen "Cro-Mo" - ötvözetből készült acélvázra, amely könnyebb és rugalmasabb, mint az alsó kategóriás kerékpárvázaknál alkalmazott Hi-Ten acél. A Create kiállított flip-flop agyas fixijei például Hi-Ten acélból készülnek - a százezer forintos bicikli ennek megfelelően sárnehéz -, és deklaráltan az alsó kategóriát képviselik.
A Csepel szintén flip-flop agyas fixijei tavaly jelentek meg a hazai piacon, és versenyképes áruk miatt hamar közkedveltté lettek, még akkor is, ha a debütáló modellsorozat legalsó kategóriás tagja komoly hiányosságokat mutatott, főleg a hátsó vízszintes papucs - ahova az ember beilleszti a hátsó kereket - teherbírását illetően. Az új Csepelekbe indokolatlanul túlméretezett papucs került, viszont a legolcsóbb kategóriában megmaradt a tavalyról ismert és rettegett három vállalhatatlan szín - babarózsaszín, bilikék és libafoszöld.
Az országúti kerékpárok karbon- és titánfetisiszta vonalát a Cervélo és a Look képviselte a legkomolyabb jelenléttel. A Look standján ugyan lehetett látni egy egyenes kormányos fitneszkerékpárt, a hatszázezres árához képest teljesen megmagyarázhatatlanul állítható stucnival szerelve, mintha az, aki ilyen árkategóriában vásárol, még mindig nem tudná eldönteni, hogy kényelmesen hátradőlve akar-e kerékpározni, vagy a vázra hajolva. A nemtörődömség legszebb példáját viszont - a fordított, ég felé meredő, beállítatlan koskormányokkal kitett Bianchi országútik mellett - szintén a Look standján láthattuk: pályavázukba - ugye, a pályán is fix hajtással tépnek a versenyzők - képesek voltak beletenni egy kazettás agyas, szabadon futós időfutam-kereket, mégpedig fogaskoszorú nélkül, és így kiállítani. Nem szakértőknek: ez körülbelül olyan, mintha a Forma-1-ben a Trabant kerekeit gányolnák fel a szerelők a versenyautóra.
A különlegességekre
vágyóknak kevés látnivaló termett, de azért akadt néhány: a Recikli műhely által kihozott, limitált szériás Colnago országúti a kilencvenes évek high-endjét képviselte a kerékpárgyártásban, és még a mostani csodagépek fényében is pehelykönnyű, klasszikus darab. A Bikemag standján a két bambuszból készült kerékpár - egy mountain bike-váz és egy összeszerelt fixi - hazai készítés, és kimondottan tetszetős: kíváncsi volnék, hogy viselkednek a budapesti utakon. A hazai vázépítők egyik legendás manufaktúrája, a Yasec egy olyan high-end országútit hozott, amely még a Cervélo-Look ligával összehasonlítva is gyönyörűre sikerült, az Expo kerékpárja viszont mégsem ez lett, hanem az itt először bemutatott Merényi-prototípus. Ezt az a Merényi Dániel készítette, aki az interneten Grafitember néven publikálja szatirikus karikatúráit (interjúnk a Magyar Narancs 2009. január 15-i számában), és éveket tanult a legmagasabb minőségi osztályt képviselő, teljesen manufaktúraként működő olasz Pegoretti műhelyben. Az első Merényi-kerékpár egy már-már retrónak tűnő országúti, menetes stucnival, Campagnolo szettel, és olyan diszkrét, karamell-fehér szín-összeállítású dizájnnal, hogy az önmagában szemet gyönyörködtető. Ha másért nem is, ezért érdemes volt megnézni a Bringaexpót.
