Bringaexpo, 2011 - Fixi és bambusz

  • V. Á.
  • 2011. március 10.

Sport

A tavasz első hétvégéjére - és ezzel együtt a kerékpárosszezon beköszöntésére - pozicionált Bringaexpo lassan hagyományt teremt Magyarországon is. A háromnapos rendezvény valódi vizuális orgia a kerékpár-fetisisztáknak, bár komoly újdonságot, igazán meggyőző darabokat csak elvétve láthattunk.
A tavasz első hétvégéjére - és ezzel együtt a kerékpárosszezon beköszöntésére - pozicionált Bringaexpo lassan hagyományt teremt Magyarországon is. A háromnapos rendezvény valódi vizuális orgia a kerékpár-fetisisztáknak, bár komoly újdonságot, igazán meggyőző darabokat csak elvétve láthattunk.

Komoly elszántság kellett ahhoz, hogy a hétvégi, nulla fok körüli időjárásban kitekerjen az ember az Albertirsai útra. Noha szinte kizárólag a keményvonalas, telet is végigtekerő bringások érkeztek kerékpárral,

érdemes volt

figyelni a Hungexpo bejáratánál felállított biciklitárolót - regisztrációval, ingyenesen, folyamatosan őrizve: óriási piros pont -, hiszen ott is megfordult legalább annyi különleges járgány, mint a kiállítótermekben. Ráadásul épp az oly divatos retróvonalon, amely az expón kissé elsikkadt. A sok high-tech versenygép mellett csak néhány beach cruiser és chopperbringa szerénykedett: az előbbivel még csak-csak lehet városban közlekedni, bár ezt is igazából a kertvárosi élménybringázásra találták ki, az utóbbi viszont, amely nevéhez méltóan olyan, mintha egy Harley-Davidson és egy kerékpár szerelemgyereke lenne, erre tökéletesen alkalmatlan. Az egyik különösen szépre sikerült darab színre és formára teljesen olyan volt, mint egy öreg, 125 köbcentis Csepel motorkerékpár, még a felső cső is pontosan ugyanabban a szögben hajlott, mint amannak csepp alakú benzintankja.

Az utóbbi néhány évben divatba jött az örökhajtós kerékpár - a "fixi" -, amelynek lényege az, hogy szabadonfutó nincs: a kerékpáros lába folyamatosan pörög, ugyanakkor egy átgondoltan választott áttétellel kimondottan hatékonyan bringázhatunk Budapest nagy részén. A fixinek megvannak az előnyei és a hátrányai is: a Naphegy térre például egy kis áttétellel is fájdalmas élmény feltekerni, ugyanakkor egyszerűsége miatt sokkal kevesebb törődést igényel: nincs váltószerkezet, és sokszor a fékek is hiányoznak. A Gepida S-szériás, flip-flop agyas kerékpárja - amit két villáskulcs és két mozdulat segítségével átszerelhetünk fixiből egysebességesre és fordítva - retródizájnt kapott, ízlésesen harmonizáló színekkel, de az alapmodell százezer forint fölötti árához képest kimondottan olcsó alkatrészekkel van szerelve. Ugyanakkor jó pont, hogy már ebben a kategóriában sem sajnálták a pénzt a króm-molibdén - közkeletűen "Cro-Mo" - ötvözetből készült acélvázra, amely könnyebb és rugalmasabb, mint az alsó kategóriás kerékpárvázaknál alkalmazott Hi-Ten acél. A Create kiállított flip-flop agyas fixijei például Hi-Ten acélból készülnek - a százezer forintos bicikli ennek megfelelően sárnehéz -, és deklaráltan az alsó kategóriát képviselik.

A Csepel szintén flip-flop agyas fixijei tavaly jelentek meg a hazai piacon, és versenyképes áruk miatt hamar közkedveltté lettek, még akkor is, ha a debütáló modellsorozat legalsó kategóriás tagja komoly hiányosságokat mutatott, főleg a hátsó vízszintes papucs - ahova az ember beilleszti a hátsó kereket - teherbírását illetően. Az új Csepelekbe indokolatlanul túlméretezett papucs került, viszont a legolcsóbb kategóriában megmaradt a tavalyról ismert és rettegett három vállalhatatlan szín - babarózsaszín, bilikék és libafoszöld.

Az országúti kerékpárok karbon- és titánfetisiszta vonalát a Cervélo és a Look képviselte a legkomolyabb jelenléttel. A Look standján ugyan lehetett látni egy egyenes kormányos fitneszkerékpárt, a hatszázezres árához képest teljesen megmagyarázhatatlanul állítható stucnival szerelve, mintha az, aki ilyen árkategóriában vásárol, még mindig nem tudná eldönteni, hogy kényelmesen hátradőlve akar-e kerékpározni, vagy a vázra hajolva. A nemtörődömség legszebb példáját viszont - a fordított, ég felé meredő, beállítatlan koskormányokkal kitett Bianchi országútik mellett - szintén a Look standján láthattuk: pályavázukba - ugye, a pályán is fix hajtással tépnek a versenyzők - képesek voltak beletenni egy kazettás agyas, szabadon futós időfutam-kereket, mégpedig fogaskoszorú nélkül, és így kiállítani. Nem szakértőknek: ez körülbelül olyan, mintha a Forma-1-ben a Trabant kerekeit gányolnák fel a szerelők a versenyautóra.

A különlegességekre

vágyóknak kevés látnivaló termett, de azért akadt néhány: a Recikli műhely által kihozott, limitált szériás Colnago országúti a kilencvenes évek high-endjét képviselte a kerékpárgyártásban, és még a mostani csodagépek fényében is pehelykönnyű, klasszikus darab. A Bikemag standján a két bambuszból készült kerékpár - egy mountain bike-váz és egy összeszerelt fixi - hazai készítés, és kimondottan tetszetős: kíváncsi volnék, hogy viselkednek a budapesti utakon. A hazai vázépítők egyik legendás manufaktúrája, a Yasec egy olyan high-end országútit hozott, amely még a Cervélo-Look ligával összehasonlítva is gyönyörűre sikerült, az Expo kerékpárja viszont mégsem ez lett, hanem az itt először bemutatott Merényi-prototípus. Ezt az a Merényi Dániel készítette, aki az interneten Grafitember néven publikálja szatirikus karikatúráit (interjúnk a Magyar Narancs 2009. január 15-i számában), és éveket tanult a legmagasabb minőségi osztályt képviselő, teljesen manufaktúraként működő olasz Pegoretti műhelyben. Az első Merényi-kerékpár egy már-már retrónak tűnő országúti, menetes stucnival, Campagnolo szettel, és olyan diszkrét, karamell-fehér szín-összeállítású dizájnnal, hogy az önmagában szemet gyönyörködtető. Ha másért nem is, ezért érdemes volt megnézni a Bringaexpót.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.