"Kis befektetéssel a természetvédelem szempontjait is figyelembe vevő síközponttá lehetne fejleszteni a százéves múltra visszatekintő nagy-hideg-hegyi pályákat" - állítja Jeszenszky Géza, a Magyar Kárpát Egyesület elnöke. A volt külügyminiszter és washingtoni nagykövet - aki 1990 óta a Magyar Síszövetség tiszteletbeli elnöke - ötletének megvalósítását azonban a Duna-Ipoly Nemzeti Park (DINP) kategorikusan megtiltotta.Mivel itthon csak néhány hegyen lehet évente szerény körülmények között síelni, nagy becsben állnak a magyar viszonyok között különleges adottságúnak mondható és valamelyest már kiépített Nagy-Hideg-hegy sípályái.
Nem véletlen, hogy 1910-ben az úri közönség itt biztatta az ország első síversenyének fatalpú indulóit, és hogy felvonó már az 50-es évek elején működött: a sajátos mikroklímának köszönhetően itt viszonylag sokáig megmarad a hó, ráadásul a lejtők is vérforralóbbak, mint a modernizáción már átesett Bánkúton. Nagy-Hideg-hegyen az öt pálya és a több kilométernyi sífutó ösvény kiszolgálásán 1975 óta két, kis teljesítményű felvonó fáradozott, amíg néhány éve az egyiket - a mintegy három évtizede megbízhatóan működő bolgár masinát - el nem lopták. Egy hét végi délelőttön így is három-négyszáz elszánt ember vált jegyet Királyréten az egyetlen megmaradt lifthez feldöcögő síbuszra. "Miniszterként is ide jártam mozogni" - jellemzi a terep adottságait Jeszenszky Géza, aki a síutakat önkéntes munkában rendszeresen karban tartó társadalmi szervezet, a Magyarországi Kárpát Egyesület vezetőjeként már egy környezetbarát sportközpont tervét is papírra vetette. Becslése szerint néhány tíz millió forintos beruházással Budapesttől egy jó órányira takaros kis síközpont születhetne, ahol a hegy páratlan természeti értékeinek megőrzése érdekében limitálnák a napi látogatók számát. Évekkel ezelőtt egy sikeres üzletember, Láng Róbert inkább lelkesedésből, mint számításból vásárolni, bérelni és fejleszteni kezdett, de mivel több kérdésben sem tudott a nemzeti parkkal zöld ágra vergődni, ma már nincs sok kedve újabb pénzeket ide temetni.
A 40-es évek lelkes turistamozgalma egy a sítereptől Királyrétig futó, 10 km hosszú, 4 méter széles, egyenletes lejtésű erdei síutat is kialakított, ami a nap végén olyan "bónusz", amilyet csak magashegységi síparadicsomokban "adnak". A térképen turistaútként is feltüntetett pályát a 80-as években épített erdészeti út több helyen kettészelte és kikezdte, egyes szakaszokon használhatatlan és balesetveszélyes lett, így most sokan lefelé is busszal közlekednek. A környék síútjait kalákában ápoló társadalmi szervezetek nyáron elhatározták, hogy használhatóvá varázsolják a térképen piros + jelzéssel feltüntetett szakaszt - találtak is egy céget, amely pár nap alatt olcsón végezne a gépi földmunkával. Amikor a tervezett rekonstrukcióra pályázati pénzt nyertek, és a nemzeti park, valamint az erdészet szakembereivel közös terepszemle alkalmával nagy egyetértésben az elvégzendő munkák helyét is kijelölték, úgy tűnt, az idei szezonban már síelhető lesz az erdő.
A DINP igazgatója azonban novemberi határozatában megtagadta az engedély kiadását. Füri András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatóhelyettese csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy a fokozottan védett fajok megóvása érde-kében döntöttek úgy, nem engedélyezik a civilek szerint - igaz, csak szóban - már jóváhagyott rekonstrukciót. Úgy tudjuk, az elutasítás fő indoka az volt, hogy a síút egy olyan egykori kőbánya mellett is kanyarog, ahová pár évtizede fokozottan védett kerecsensólymok vették be magukat, a nemzeti park igazgatósága szerint pedig az állatokat zavarná, ha családi fészkük szomszédságában lecsúszott emberekkel szembesülnének.
"Ez egyszerűen betartás. Legrosszabb álmomban sem gondoltam, hogy egy térképen szereplő, turisták által is használt út - lényegében egy sportpálya - helyreállítását, amit az emberi beavatkozás tett tönkre, megakadályozzák. Hiába magyaráztuk, hogy ettől még nem özönlenek majd az emberek a Börzsönybe. A madarak néhány évtizede már ott fészkelnek, és ha a fakitermelés, az erdőjárók, valamint a korábban ott közlekedő erdészeti járművek nem űzték el őket, akkor a hangtalanul lefelé síelő emberek miatt sem fognak szedelődzködni. A Börzsöny nemzeti kincs, de ezt a társadalom számára kell megóvni, és bűn lenne teljesen elzárni az emberektől" - foglalta össze a döntéssel kapcsolatos ellenérzéseit Jeszenszky Géza. A csalódott szervezetek másfél hónapja a helyi környezetvédelmi felügyelőségnél óvást jelentettek be, Jeszenszky pedig elérte, hogy egy parlamenti képviselő beadványában magától a minisztertől kérje a döntés felülvizsgálatát. Egyelőre visszhangtalanul.
Kovács Tamás Attila egyetemi oktató, a természetvédelem és a sport érdekeinek összeegyeztetésén fáradozó Természetbarát Sízők Egyesületének elnöke sem ért egyet a döntéssel, leginkább zsigeri ellenérzést lát mögötte. "Nem látom be, miért zavarnák a hangtalanul lecsúszó emberek a madarakat, ráadásul télen nincs is költési időszak. Szerintem a sízőknek is ott a helye az erdőben, hiszen a természet értünk is van. Az Egyesült Államokban és a világ számos országában a legértékesebb és messzemenően védett természeti környezetben, ahol szigorúan tilos építkezni, a természetvédelmi hatóságok korlátozott mértékben engedélyezik a hegymászást, a túrázást, a sítúrázást, síelést, az evezést és a táborozást. Nem hiszem, hogy nem lehet rekreáció és természet igényeit közös nevezőre hozni."
Linder Bálint
