"Két évvel ezelőtt elveszítettem a kapcsolatot a valósággal. Annyi pénz volt a bankszámlámon, hogy elég lett volna életem végéig. Ész nélkül költekeztem, aztán bejött néhány nagyobb bukta is, úgyhogy most újra kellett kezdenem a bankrollom építését" - mondja Johnny Lodden norvég játékos. A J-Lo becenevű skandináv alig negyedórája esett ki a döntőből. Láthatóan bosszús. "I feel tilted" - mondja, ami körülbelül annyit tesz: "Meggondolatlanul, a tudásom alatt játszottam." Nyolcadik helyezése 53 ezer euró pénzdíjat jelent, Johnny csalódott. "Profi játékos vagyok, a pókerből élek, mégsem a pénz motivál, hanem a győzelem."
Emberünk furcsa leosztásban esett ki. A közös kártyák (flop) előtt nagyobb tétet hívott, ezt szinte mindenki megadta. Az asztalra káró bubi, káró kettes, treff nyolcas került, ekkor Lodden újra hatalmas tétet hívott, mivel király pár volt a kezében. Ezt megadta a döntőbe került magyar játékos, Tóth Zoltán is, káró ász és király lapokkal. Martin Jacobsen svéd amatőr erre minden zsetonját az asztal közepére tolta. Ezt nevezik all innek. Lodden és Tóth vele tartottak, azt hitték, hogy a svéd blöfföl.
Nem blöffölt
Egy párral kiejtette Loddent, Tóth zsetonjait pedig csaknem lenullázta. A magyar játékos elegáns megoldást választott - a következő leosztásban ő is all int mondott. Ellenfele lapjai erősebbek voltak, így a hetedik helyen zárta a tornát.
"El kellett volna dobnod, hagyni, hogy egymás között meccseljenek" - veti oda egy kollégája Tóth Zoltánnak a kritikus leosztásra célozva. "Akkor nem lennék játékos - vág vissza a középkorú férfi, majd hozzáteszi: sok tanácsot kaptam, hogy milyen stratégiával játsszak. Egyikre sem hallgattam." Tóth is amatőrként indult a négynapos versenyen. A hódmezővásárhelyi használtruha-kereskedő kártyás karrierjét ultival kezdte, majd amikor mindenki elkezdett pókerezni, ő is váltott. Eddig kisebb versenyeken indult, nem ért el kimagasló eredményt. Teljesen ismeretlen figuraként jelent meg az EPT-versenyen, és az egyik sztárjává vált: magabiztosan nyerte a partikat, számos profit kiejtett. Gyakran mosolygott a bajsza alatt, amikor gyenge lapokkal méretes kasszákat vitt el, ellenfelei nem tudták kiismerni, mikor blöfföl, és mikor van jó lapja. A döntőbe vezető pozícióban "érkezett", neki volt a legtöbb zsetonja, ott azonban nem hozta a formát. "Akkor élvezem a játékot, ha jó a hangulat. A döntő előtti napon sokat beszélgettünk, senki nem volt feszült. Azt gondoltam, jó partit fogunk játszani. De a kamerák megzavarták a társaságot, fagyos volt az asztal - meséli Tóth, aki négy nap pókerezés után 78 ezer euróval, azaz majdnem 20 millió forinttal lett gazdagabb. "Ezt a pénzt elkártyázom, ebül szerzett jószág ebül vész el - viccelődik a nyereménnyel. - Eddig is jól éltünk, ezután is jól fogunk élni. Én nem a pénzért, hanem magáért a játékért játszom" - fordítja komolyra a dolgot.
Magyarországon még soha nem rendeztek olyan rangos pókerversenyt, mint az EPT. A főversenyen induló 532 játékos fejenként 4000 euró nevezési díjat fizetett be a kasszába. Az ebből összegyűlt nyereményalap meghaladta a 2 millió eurót, ezt osztották szét a nyertesek között. Budapest idén került be a sorozatba. A 2003-ban alapított EPT versenyeinek kezdetben London, Dublin, Barcelona és Koppenhága adott otthont. Kelet-Európa 2006-ban került fel a térképére, amikor "futamot" rendeztek Prágában és Varsóban, és mivel a magyar játékosok évek óta jeleskednek a világ pókerversenyein (az eddigi legjobb eredményt Kaló Dénes érte el monte-carlói második helyezésével), a szervezők úgy döntöttek, hazánkban terjeszkednek tovább. "Nagy kihívás volt megfelelni az elvárásoknak - mondja Kovács Jenő versenyigazgató. - A Sofitel Hotelben lévő Las Vegas Casino területét ideiglenesen ki kellett bővíteni. A pókertornát a szálló báltermében bonyolítottuk, itt fel kellett szerelni az összes olyan biztonsági berendezést, amit a szerencsejáték-törvény előír."
Nagyjából elégedett volt
a verseny lebonyolításával a nemzetközi pókersajtó, ám az osztókat kemény kritikával illették. A probléma oka, hogy itthon ilyen szakma nem létezik, most viszont egyszerre 20 asztalhoz kellett volna egy-egy profi. A fórumozók megjegyezték, hogy akadt olyan osztó, aki nem ismerte kellő alapossággal a játékot.
Egy pókerverseny mezőnye olyan színes, mintha a világ egyik nemzetközi repülőterén találomra összeterelnénk a folyosón sétáló embereket. Találunk itt hetvenes éveiket taposó urakat, távol-keleti fiatalembert, aki civilben valószínűleg szumóbajnok, van középiskolás gyerek, de elegáns öltönyös urak is pörgetik a zsetont. A társaság azonban két meghatározó csoportra osztható: vannak a napszemüveges-fejhallgatós-kapucnis pulóveresek, illetve azok, akik nem használnak segédeszközöket. "A napszemüveg egyfajta álca. A pókerasztalnál mindenki a másik reakcióit figyeli, egy szemkontaktus olyasmiről árulkodhat, amit jobb, ha nem tudnak meg a többiek - világosít fel egy német játékos. - Az mp3-as lejátszó pedig oldja a feszültséget vagy felspannolja az embert, ha kell. Én akkor használom, ha csak dobálom el a lapokat, mert pusztán az a célom, hogy tartsam a pozícióm. Ez néha hoszszú órákig megy, zene nélkül nagyon unatkoznék."
A verseny "táncrendje" a következő: selejtezőnapokon mindenki azonos mennyiségű zsetonnal ül asztalhoz. A kötelező tét, a vakszint szabályos időközönként emelkedik. Akik túlélik a selejtezőt, a 32-be jutásért játszanak, majd jön a döntőasztalért folytatott harc. A budapesti torna részvevői mindennap délután egykor kezdtek, s a játék este 10-kor ért véget. Külső vagy avatatlan szemlélőnek mindez roppant unalmas lehet. A résztvevők dobnak, megadnak, emelnek vagy tartanak. A jó pókerjátékost az különbözteti meg az átlagostól, hogy félinformációk alapján képes kalkulálni annak a valószínűségét, hogy valóban olyan lap kerül-e az asztalra, ami neki kedvez. Ha esélye van, megjátssza, ha nincs esélye, blöfföl. A gyakorlott játékosok az apró fizikai jeleket figyelik,
az orrpiszkálás,
a lábrázás legalább olyan fontos információ, mint az ellenfél stratégiája. "Régebben remegett a kezem egy-egy nagyobb hívás előtt, de ma már tökéletesen nyugodt maradok akkor is, ha történetesen egymillió dollárt hívok" - mondja Johnny Lodden.
A budapesti versenyen egyébként a nemzetközi élvonal színe-java megjelent, ám a nagyok sorra elvéreztek, miként a hetven magyar nevező többsége is. A legnagyobb hazai tehetségnek tartott Andrejkovics Milán a 39. helyen végzett, Tolnai Tibor nagymester pedig 22. lett. Ennek ellenére komoly pénzt vihettek haza, ugyanis az 56. pozíciótól felfelé díjazták a részvevőket.
A döntőben, Johnny Lodden és Tóth Zoltán kiesése után, állóháború alakul ki, egy órán keresztül nem mozdulnak a pozíciók. A résztvevők nem beszélnek, a teremben mégis akkora a ricsaj, mint amikor egy középsős óvodáscsoport ebédel. A játékosok megállás nélkül zsonglőrködnek az előttük heverő zsetonokkal. Egy tornyot kettéválasztanak, majd összetolják úgy, hogy mindehhez csupán egyik kezüket használják. Ennek a tudás- és pozíciófitogtatásnak pont olyan hangja van, mint a csámcsogásnak. Két óra telik el, míg ketten maradnak, a román Ciprian Hrisca és brit William Fry. Előbbi amatőr, ingatlancéget vezet Bukarestben, utóbbi hivatásos játékos. Ciprianon nem látszik, hogy életében először indult pókerversenyen. Nem húzzák sokáig, kivette erejüket a négy napja tartó kártyázás. William Fry ász és ötös lapokkal all inre megy. Ciprian ugyanígy tesz ásszal és hatossal. Lapjaikat mindenki láthatja, mert az ilyen szituációban a szabályok szerint fel kell fordítani a kártyát. A közös lapok nem hoznak eredményt, a két versenyző osztozik a kasszán. Öt perc múlva a román játékos mond all int, Fry megadja. A román előtt ismét ász-hatos kombináció fekszik, az angolnak osztott bubi párja van, Fry ezzel viszi el az 595 ezer eurós fődíjat. "Előbb kifizetem a jelzálogot, majd a barátaimon és a családomon segítek" - kommentálja a sikert.
Nem túlzás azt állítani, hogy a póker leginkább az internetnek köszönheti hallatlan népszerűségét. Az EPT-t szervező cég, a Pokerstars virtuális termeiben napi átlagban több mint 100 ezer ember játszik, és ez csak az egyike a jelenleg működő több száz pókeroldalnak. Az interneten korlátlan a partnerek száma, és mindenki annyit gyakorol, amennyit csak akar. Ma már a profik is elsősorban itt építik karrierjüket. Pláne, hogy kitartó munkával és fegyelemmel az online pókerből is meg lehet élni.
