Háromkerekű utcazene - Pianínóodisszea

  • Korom Bori
  • 2010. szeptember 30.

Sport

Hétköznap délután öt óra, Móricz Zsigmond körtér. A szokásos forgatag. De a Szent Imre-szobor előtt fekete pianínó, s egy fiatal lány Gershwint játszik. Tíz-tizenöten hallgatják, pár méterre egy biciklivel keresztezett konténer várakozik.

Hétköznap délután öt óra, Móricz Zsigmond körtér. A szokásos forgatag. De a Szent Imre-szobor előtt fekete pianínó, s egy fiatal lány Gershwint játszik. Tíz-tizenöten hallgatják, pár méterre egy biciklivel keresztezett konténer várakozik.

Fesztiválidőszakban, pláne a belvárosban nem túl váratlan az aluljárókban, kereszteződésekben és forgalmasabb tereken játszó utcazenészek látványa. Egy kétszáz kilós pianínó viszont még a budapesti járókelő tekintetét is megakasztja. A legtöbben menet közben fordítják oda a fejüket, de egy kisebb csoport gyökeret ereszt a hangszer körül, és hallgatja az élő zenét. Néha játszik is rajta. A zongorista lány, Guillemette Dufouleur egyáltalán nem veszi zokon, ha idegenek érnek a billentyűkhöz. "Ott marad az érintésük nyoma" indokolja mosolyogva, mivel most épp két gyermek kis jóindulattal négykezest játszik. Van egy kis időnk beszélgetni, csatlakozik hozzánk a kétszemélyes projekt másik tagja, Christophe is.

Még februárban vágtak neki, azóta jártak Észak-Olaszországban, a Peloponnészosz félszigeten, Bulgáriában és Romániában. Nem válogatósak, igyekeznek minél szokatlanabb helyekre vinni a zenét, ipari parkokba éppúgy, mint például a Kelenföldi pályaudvar aluljárójába vagy a makói gyógyfürdőbe. A páros mutat pár képet a helyszínekről, egy narancsliget és kövér búzatábla között felismerem a Fővám teret, majd hozzáteszik, szeretnének részt venni a bringás felvonuláson is. Ha minden jól megy, nyitott konténerrel viszik körbe a pianínót, hogy Guillemette végigjátszhassa a Critical Masst.

A fiúk járműve afféle elektromos "tehertricikli", a plató tetején napelemekkel, Christophe megmutatja, belül hol az akkumulátor. Elsőre biztonsági berendezésnek gondolnám, de szerintük egy több száz kilós hangszert nemigen szükséges beriasztózni, előbb kél lába a kerékpárnak, mint a trélernek. A furcsa szerzetet külön erre a célra csináltatták egy angol specialistával, de a tetőre szerelt napelemes hajtás megalkotása már saját ötletből született. Múlt nyáron tesztelték a járgányt a francia utakon, Christophe viszi a pianínót, Guillemette hagyományos kétkerekűvel követi.

Eredetileg 6500 kilométert akartak kilenc hónap alatt megtenni 15 ország érintésével, de mivel ez a terv túl nagy falatnak bizonyult; Prága után Bécs következik, majd Genován keresztül Marokkó és végül Spanyolország, itt húzzák ki a telet, úgyhogy jövőre is marad az eredeti útiterv teljesítéséből. Szállást a fapados világtúrázók között népszerű CouchSurfing oldalról szereznek, ami ugye nem kerül pénzbe. "Persze ez csak a nagyvárosokban működik, így aztán, biztos, ami biztos, van egy sátrunk is" - mondja Christophe.

A huszonnégy éves srác civilben tervező- és faipari mérnök, de turnén afféle mindenes. A műsort Guillemette adja, aki hatévesen kezdett zenét tanulni, majd miután elvégezte a magyar szakot, és semmire sem ment vele, színész- meg mozgásszínházi kurzusokon képezte magát. A kérdésre, hogy honnan jött az ötlet, Christophe nevetve kocogtatja meg a fejét: "Innen." A páros kreativitása nem apadt el az ötleteléssel, a huszonegyedik század szellemének megfelelően külön blogot indítottak - pianotrip.com -, nyomon követhetők a Facebookon, és persze dokumentumfilm is készül az útról. A hírnévkeltés tudatos, a önnépszerűsítés nagyban hozzájárult, hogy sikerrel pályázzanak az francia kormány vagy az EU "fiatalok akcióban" jellegű programjaira.

Most egy magas férfi zenél, kötött, rózsaszín kardigános nyugdíjas asszony énekét kíséri, akit karonfogva vezettek a hangszer mellé. Guillemette-ék már fél órája indulni akartak, de nem szólnak semmit, egy tábla csokit majszolnak a fakorlátnak dőlve, és hallgatják. A pianínó népszerű az áthaladók körében, a Für Elise-t legalább három különböző előadásban is meghallgathatjuk. Lemegy a nap, s ahogy hidegebbre fordul az idő, és lecseng a délutáni csúcsidő, egyre kevesebben vannak, Guillemette és Christophe is kapva kapnak az alkalmon, hogy "elcsomagolhatják" a hangszert.

Eléfarolnak a trélertriciklivel, ráemelik a platóra az első két kerekét, aztán mehet rá a hám, Christophe hátulról egyengeti az útját, míg Guillemette elöl tekeri a kurblit. És másnap valóban ott vannak a Critical Mass 35 ezer bringása között.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.