Háromkerekű utcazene - Pianínóodisszea

  • Korom Bori
  • 2010. szeptember 30.

Sport

Hétköznap délután öt óra, Móricz Zsigmond körtér. A szokásos forgatag. De a Szent Imre-szobor előtt fekete pianínó, s egy fiatal lány Gershwint játszik. Tíz-tizenöten hallgatják, pár méterre egy biciklivel keresztezett konténer várakozik.

Hétköznap délután öt óra, Móricz Zsigmond körtér. A szokásos forgatag. De a Szent Imre-szobor előtt fekete pianínó, s egy fiatal lány Gershwint játszik. Tíz-tizenöten hallgatják, pár méterre egy biciklivel keresztezett konténer várakozik.

Fesztiválidőszakban, pláne a belvárosban nem túl váratlan az aluljárókban, kereszteződésekben és forgalmasabb tereken játszó utcazenészek látványa. Egy kétszáz kilós pianínó viszont még a budapesti járókelő tekintetét is megakasztja. A legtöbben menet közben fordítják oda a fejüket, de egy kisebb csoport gyökeret ereszt a hangszer körül, és hallgatja az élő zenét. Néha játszik is rajta. A zongorista lány, Guillemette Dufouleur egyáltalán nem veszi zokon, ha idegenek érnek a billentyűkhöz. "Ott marad az érintésük nyoma" indokolja mosolyogva, mivel most épp két gyermek kis jóindulattal négykezest játszik. Van egy kis időnk beszélgetni, csatlakozik hozzánk a kétszemélyes projekt másik tagja, Christophe is.

Még februárban vágtak neki, azóta jártak Észak-Olaszországban, a Peloponnészosz félszigeten, Bulgáriában és Romániában. Nem válogatósak, igyekeznek minél szokatlanabb helyekre vinni a zenét, ipari parkokba éppúgy, mint például a Kelenföldi pályaudvar aluljárójába vagy a makói gyógyfürdőbe. A páros mutat pár képet a helyszínekről, egy narancsliget és kövér búzatábla között felismerem a Fővám teret, majd hozzáteszik, szeretnének részt venni a bringás felvonuláson is. Ha minden jól megy, nyitott konténerrel viszik körbe a pianínót, hogy Guillemette végigjátszhassa a Critical Masst.

A fiúk járműve afféle elektromos "tehertricikli", a plató tetején napelemekkel, Christophe megmutatja, belül hol az akkumulátor. Elsőre biztonsági berendezésnek gondolnám, de szerintük egy több száz kilós hangszert nemigen szükséges beriasztózni, előbb kél lába a kerékpárnak, mint a trélernek. A furcsa szerzetet külön erre a célra csináltatták egy angol specialistával, de a tetőre szerelt napelemes hajtás megalkotása már saját ötletből született. Múlt nyáron tesztelték a járgányt a francia utakon, Christophe viszi a pianínót, Guillemette hagyományos kétkerekűvel követi.

Eredetileg 6500 kilométert akartak kilenc hónap alatt megtenni 15 ország érintésével, de mivel ez a terv túl nagy falatnak bizonyult; Prága után Bécs következik, majd Genován keresztül Marokkó és végül Spanyolország, itt húzzák ki a telet, úgyhogy jövőre is marad az eredeti útiterv teljesítéséből. Szállást a fapados világtúrázók között népszerű CouchSurfing oldalról szereznek, ami ugye nem kerül pénzbe. "Persze ez csak a nagyvárosokban működik, így aztán, biztos, ami biztos, van egy sátrunk is" - mondja Christophe.

A huszonnégy éves srác civilben tervező- és faipari mérnök, de turnén afféle mindenes. A műsort Guillemette adja, aki hatévesen kezdett zenét tanulni, majd miután elvégezte a magyar szakot, és semmire sem ment vele, színész- meg mozgásszínházi kurzusokon képezte magát. A kérdésre, hogy honnan jött az ötlet, Christophe nevetve kocogtatja meg a fejét: "Innen." A páros kreativitása nem apadt el az ötleteléssel, a huszonegyedik század szellemének megfelelően külön blogot indítottak - pianotrip.com -, nyomon követhetők a Facebookon, és persze dokumentumfilm is készül az útról. A hírnévkeltés tudatos, a önnépszerűsítés nagyban hozzájárult, hogy sikerrel pályázzanak az francia kormány vagy az EU "fiatalok akcióban" jellegű programjaira.

Most egy magas férfi zenél, kötött, rózsaszín kardigános nyugdíjas asszony énekét kíséri, akit karonfogva vezettek a hangszer mellé. Guillemette-ék már fél órája indulni akartak, de nem szólnak semmit, egy tábla csokit majszolnak a fakorlátnak dőlve, és hallgatják. A pianínó népszerű az áthaladók körében, a Für Elise-t legalább három különböző előadásban is meghallgathatjuk. Lemegy a nap, s ahogy hidegebbre fordul az idő, és lecseng a délutáni csúcsidő, egyre kevesebben vannak, Guillemette és Christophe is kapva kapnak az alkalmon, hogy "elcsomagolhatják" a hangszert.

Eléfarolnak a trélertriciklivel, ráemelik a platóra az első két kerekét, aztán mehet rá a hám, Christophe hátulról egyengeti az útját, míg Guillemette elöl tekeri a kurblit. És másnap valóban ott vannak a Critical Mass 35 ezer bringása között.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.