Háromkerekű utcazene - Pianínóodisszea

  • Korom Bori
  • 2010. szeptember 30.

Sport

Hétköznap délután öt óra, Móricz Zsigmond körtér. A szokásos forgatag. De a Szent Imre-szobor előtt fekete pianínó, s egy fiatal lány Gershwint játszik. Tíz-tizenöten hallgatják, pár méterre egy biciklivel keresztezett konténer várakozik.

Hétköznap délután öt óra, Móricz Zsigmond körtér. A szokásos forgatag. De a Szent Imre-szobor előtt fekete pianínó, s egy fiatal lány Gershwint játszik. Tíz-tizenöten hallgatják, pár méterre egy biciklivel keresztezett konténer várakozik.

Fesztiválidőszakban, pláne a belvárosban nem túl váratlan az aluljárókban, kereszteződésekben és forgalmasabb tereken játszó utcazenészek látványa. Egy kétszáz kilós pianínó viszont még a budapesti járókelő tekintetét is megakasztja. A legtöbben menet közben fordítják oda a fejüket, de egy kisebb csoport gyökeret ereszt a hangszer körül, és hallgatja az élő zenét. Néha játszik is rajta. A zongorista lány, Guillemette Dufouleur egyáltalán nem veszi zokon, ha idegenek érnek a billentyűkhöz. "Ott marad az érintésük nyoma" indokolja mosolyogva, mivel most épp két gyermek kis jóindulattal négykezest játszik. Van egy kis időnk beszélgetni, csatlakozik hozzánk a kétszemélyes projekt másik tagja, Christophe is.

Még februárban vágtak neki, azóta jártak Észak-Olaszországban, a Peloponnészosz félszigeten, Bulgáriában és Romániában. Nem válogatósak, igyekeznek minél szokatlanabb helyekre vinni a zenét, ipari parkokba éppúgy, mint például a Kelenföldi pályaudvar aluljárójába vagy a makói gyógyfürdőbe. A páros mutat pár képet a helyszínekről, egy narancsliget és kövér búzatábla között felismerem a Fővám teret, majd hozzáteszik, szeretnének részt venni a bringás felvonuláson is. Ha minden jól megy, nyitott konténerrel viszik körbe a pianínót, hogy Guillemette végigjátszhassa a Critical Masst.

A fiúk járműve afféle elektromos "tehertricikli", a plató tetején napelemekkel, Christophe megmutatja, belül hol az akkumulátor. Elsőre biztonsági berendezésnek gondolnám, de szerintük egy több száz kilós hangszert nemigen szükséges beriasztózni, előbb kél lába a kerékpárnak, mint a trélernek. A furcsa szerzetet külön erre a célra csináltatták egy angol specialistával, de a tetőre szerelt napelemes hajtás megalkotása már saját ötletből született. Múlt nyáron tesztelték a járgányt a francia utakon, Christophe viszi a pianínót, Guillemette hagyományos kétkerekűvel követi.

Eredetileg 6500 kilométert akartak kilenc hónap alatt megtenni 15 ország érintésével, de mivel ez a terv túl nagy falatnak bizonyult; Prága után Bécs következik, majd Genován keresztül Marokkó és végül Spanyolország, itt húzzák ki a telet, úgyhogy jövőre is marad az eredeti útiterv teljesítéséből. Szállást a fapados világtúrázók között népszerű CouchSurfing oldalról szereznek, ami ugye nem kerül pénzbe. "Persze ez csak a nagyvárosokban működik, így aztán, biztos, ami biztos, van egy sátrunk is" - mondja Christophe.

A huszonnégy éves srác civilben tervező- és faipari mérnök, de turnén afféle mindenes. A műsort Guillemette adja, aki hatévesen kezdett zenét tanulni, majd miután elvégezte a magyar szakot, és semmire sem ment vele, színész- meg mozgásszínházi kurzusokon képezte magát. A kérdésre, hogy honnan jött az ötlet, Christophe nevetve kocogtatja meg a fejét: "Innen." A páros kreativitása nem apadt el az ötleteléssel, a huszonegyedik század szellemének megfelelően külön blogot indítottak - pianotrip.com -, nyomon követhetők a Facebookon, és persze dokumentumfilm is készül az útról. A hírnévkeltés tudatos, a önnépszerűsítés nagyban hozzájárult, hogy sikerrel pályázzanak az francia kormány vagy az EU "fiatalok akcióban" jellegű programjaira.

Most egy magas férfi zenél, kötött, rózsaszín kardigános nyugdíjas asszony énekét kíséri, akit karonfogva vezettek a hangszer mellé. Guillemette-ék már fél órája indulni akartak, de nem szólnak semmit, egy tábla csokit majszolnak a fakorlátnak dőlve, és hallgatják. A pianínó népszerű az áthaladók körében, a Für Elise-t legalább három különböző előadásban is meghallgathatjuk. Lemegy a nap, s ahogy hidegebbre fordul az idő, és lecseng a délutáni csúcsidő, egyre kevesebben vannak, Guillemette és Christophe is kapva kapnak az alkalmon, hogy "elcsomagolhatják" a hangszert.

Eléfarolnak a trélertriciklivel, ráemelik a platóra az első két kerekét, aztán mehet rá a hám, Christophe hátulról egyengeti az útját, míg Guillemette elöl tekeri a kurblit. És másnap valóban ott vannak a Critical Mass 35 ezer bringása között.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.