Első kerékpárját kiskamaszként egy férfi kerékpárból alakította át BMX bringává, még a nyolcvanas évek végén. Azóta ráállt a speciális kerékpárokra: tricikli, tandem, riksa, bringó és fekvő kerékpár is kikerült a keze alól. Színházi előadásokban és reklámokban is "felléptek" járművei, az Üvegtigris 3-ban őt kérték fel a Csuja Imre "ízirájder" járgányának megépítésére.
*
Magyar Narancs: Hogyan lettél kerékpárépítő?
Schlett Győző: Lakatosnak tanultam, a rendszerváltás idején végeztem el a szakmunkásképző iskolát. Akkoriban kezdett bejönni a BMX, de szinte kizárólag az orosz és a Csepel kerékpárok alkatrészeit árusították. Úgyhogy megfogtam egy darab vasat, és magam kezdtem fabrikálni különböző alkatrészeket, vázakat. A külföldi ismerősök jócskán elláttak BMX-videókkal - én meg a felvételek és a saját elképzeléseim alapján nekiálltam kerékpárt építeni. Tizenöt éves korom óta foglalkozom evvel, de hamar rájöttem, hogy képtelen vagyok a kerékpárgyártókkal és -szalonokkal felvenni a versenyt. Olyan okosságot kellett kitalálnom, ami még nem volt a magyar piacon. De csak most, 2010-ben sikerült, hogy a kerékpárgyártó tevékenységet is bejegyeztessem a vállalkozásomhoz.
MN: Milyen "okosságokat" találtál ki?
SGY: Például a tricikliket: megrendeléseim háromnegyede ma is a háromkerekű. Kilenc éve felkeresett egy hölgy, akinek a férje elvesztette a lábát. Arra kért, hogy építsek egy olyan járművet, amit egy lábbal vagy műlábbal is hajtani lehet. Sok álmatlan éjszakámba került, de végül sikerült elkészíteni a "prototípust", később pedig egyre több változatot.
MN: Ezt egy lábbal lehet hajtani?
SGY: Több variáció létezik - akinek egy lába van, annak háromfajta megoldást tudok kínálni. Az első, amikor műlábat használ, és a szokványos módon tekeri a kerékpárt, sőt találkoztam olyannal is, aki két műlábbal triciklizett. De megoldás lehet az is, hogy egy úgynevezett cipőrögzítő klipsszel, egy speciális lábkosárral szerelem fel a pedált, így akár egy lábbal is képes pedálozni. És persze lehetőségnek ott van az elektromos meghajtás is. Jelenleg 18-féle triciklit gyártok az egyedi igényeknek megfelelően. Egyes típusoknál például két kerék van elöl, egy pedig hátul, ezeket másképp kell vezetni, mint a delta jellegű, hátul kétkerekes tricikliket. Egy bicikli átalakítása körülbelül bruttó 35 ezer forint, ha újat építek, az ennek a duplája.
MN: Másképp kell hajtani a kerékpárt, és másképp a triciklit?
SGY: A biciklinek oldalirányú mozgása van. Elég egy rossz mozdulat és eldől a kerékpár. A tricikli viszont stabil, merev vázas szerkezet. Az első kerék adja a kormányzást, a hátsó kerekek pedig a meghajtást és a kitámasztást biztosítják, hogy ne boruljon fel. Tulajdonképpen nem a tricikli hajtását kell megtanulni, hanem a kormányzást.
MN: A tricikli voltaképpen gyógyászati segédeszköz, hiszen elsősorban sérült emberek veszik igénybe. Kapnak rá valamilyen támogatást?
SGY: Korábban fel lehetett íratni, a társadalombiztosítás támogatta. De két-három éve visszavonta az állam a finanszírozást, úgy látszik, az illetékesek szerint luxuscikk a tricikli.
MN: A tricikli közúti jármű?
SGY: Amennyiben a vezető betartja KRESZ-t, kivilágítja, városon kívül pedig fényvisszaverő mellényt visel, akkor ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a kerékpárra. Azt vettem észre, hogy az autósok és a rendőrök is nagyon előzékenyek és jóindulatúak a triciklisekkel.
MN: Foglalkozik-e rajtad kívül valaki az országban egyedi kerékpárok építésével?
SGY: Tudtommal körülbelül hárman-négyen. De az internetnek köszönhetően nem csupán Magyarországról, a környező országokból is érkeznek megrendelések. És nemcsak magánemberek keresnek meg, hanem olyan nagy cégek is, mint a Teva gyógyszergyár, a kisteleki kábelgyár vagy az esztergomi Suzuki-gyár.
MN: Ott például mire használják a triciklit?
SGY: A gyár akkora területen helyezkedik el, hogy gyalog órákba telik megtenni az utat. A céges triciklire speciális platót szerelek, hogy könnyebb alkatrészeket és különböző szerszámokat szállíthassanak.
MN: Nemcsak triciklit készítesz.
SGY: Egy 2010-es KRESZ-újításnak köszönhetően már a riksákat is lehet használni közúti forgalomban. Miután korábban mindegyiket külföldről hozták be, irgalmatlan összegért, egy budapesti megrendelőnek már én készítettem négyet: ha jól tudom, városnézésre és reklámfelületként is használják. Emellett rekumbens járműveket (bővebben: Lóerő nélkül, ötvennel, százzal, Magyar Narancs, 2010. május 15.) is gyártok - ezeknél egyfajta fekvő pozícióban hajtja a bringát a felhasználó. Számos előnye van: egyrészt teljesen más izmokat mozgat meg a hagyományos kerékpározáshoz képest, másrészt sokkal kisebb a légellenállás, a háttámasznak köszönhetően pedig nagyon kényelmes. A rekumbensekből gyártok kétkerekűeket is, de mivel a háromkerekű járgányokra szakosodtam, számomra ezek okozzák az igazi szépséget, kihívást: a felfüggesztés, a kormányzás és a meghajtásuk is sokkal bonyolultabb eljárású, mint kétkerekű társaiknál. Mindig újabb ötleteken jár az agyam, de az újabb típusokhoz rengeteg idő és pénz kell. Viszont mostanában a válság miatt örülök, ha egyáltalán fenn tudom tartani a műhelyemet. Valójában "egyszerű melósnak" tartom magam, a munkám egyúttal a hobbim, de sajnos nem vagyok jó kereskedő.
MN: Hogyan került a járgányod az Üvegtigrisbe?
SGY: Telefonon keresett meg a film berendezője, hogy elvállalok-e egy speciális triciklit, ami egy filmben szerepelne. Kisvártatva kibökte, hogy az Üvegtigris 3-ról van szó. Azonnal igent mondtam. Kiderült, hogy interneten látták a munkáimat, amik elnyerték a tetszésüket. Három napom volt, hogy elkészítsem a háromkerekűt, természetesen sörösrekesszel a hátán.
