Kemény Dénes: "el kell rugaszkodni a stadionépítés, a stadionstop kérdésétől"

  • narancs.hu
  • 2019. november 28.

Sport

A volt szövetségi kapitány pártolja a budapesti atlétikai vébét.

A 24.hu készített interjút a a vízilabda szövetség volt elnökével, akit sok más mellett arról is megkérdeztek, egyetért-e, hogy Budapest 2023-ban atlétikai vébét rendezzen, illetve mit szól  a kormány átpolitizált sportberuházásaihoz.

Az utóbbiakkal kapcsolatban Kemény többek közt azt mondja:

„az átpolitizált sportberuházásokkal” szemben a sportoldalhoz jobban értek"

Az atlétikai vb híveként pedig ezt:

"Akinek az atlétikai vébéhez kapcsolódó beruházás, terület-rehabilitáció nem tetszik sportkérdésként, nyugodtan nézzen rá közegészségügyiként."

false

Arra a felvetésre, hogy nem populista megközelítés-e  ez azokkal szemben, akik „kórházat és defibrillátort a stadionok helyett” felkiáltással kampányolnak, Kemény így válaszol:

"Meglehet, de az biztos, hogy nem csak futballstadionok épültek az elmúlt években. Számos kórház is megújult, ahogy például uszodák is kinőttek a földből. Így vagy úgy, de mindegyik központi forrásból. Utóbbiakban vízilabdáznak, kajakosok, triatlonosok, úszók edzenek, de a legfontosabb, rajtuk kívül is rengeteg ember foglalja el a szabad vízfelületet. Ők nem a gyógyszer valódi árának a felét költik itt el – mert a másik felét szintén az állam, a tb állja –, hanem inkább uszodajegyet vesznek ezért az összegért. Aki rendszeresen úszik, az egészségesebb marad, és kevesebbet költ gyógyszerre. Ugyanez igaz szárazföldön az atlétikára, a futásra is. Nem vagyok az építtetője, még a használója sem leszek a tervezett létesítménynek. Annyi viszont biztos, hogy az adott beruházás egészét kell nézni, és el kell rugaszkodni a stadionépítés, a stadionstop kérdésétől. Az atlétikai vébé beruházása ugyanis minden téren más, mint amikor hivatásos sportolóknak építünk színházat."

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.