A pörgős programhoz Béres Alexandra tanítványainak bemutatóján kívül a magyar élsport részleges megalázása is kellett. A Sidney Klub négy cég kezdeményezése, a lényeg, hogy reményteljes olimpikonok egy-egy évre Fiat Puntót kapnak használatra. Ezért mást sem kellett tenni, mint a BS közönsége előtt bekászálódni a ringbe, és elénekelni Hevesi Tamás szerzeményét, a Sidney himnuszt:
"Amikor jobb vagy már, mint a világ
Magadat kell legyőznöd még
Lehet, hogy fáj, de menni kell tovább
Tovább, mert az álom szép"
Hevesi Tamás segített. Szégyenteljes, hogy ezt kellett kiállni Rózsa Norbertnek, Mohammed Aidának, Dávid Kornélnak; ha választhatnak, valószínűleg szívesebben csináltak volna tíz kör békaügetéset a BS körül. Az meg végképp kérdésessé teszi az akció komolyságát, hogy minek egy Punto Szabocs Imrének, a Fradi csatárának, aki egyrészt havi félmilliónál kevesebbet nemigen kereshet, másrészt mint tudjuk, van már egy Fiat Bravája. Dávid Kornélról nem is beszélve, akinek most az NBA-minimálbérből kell gondoskodnia a Punto Chicagóba juttatásáról.
A hivatásos bokszmérkőzéseken már megszokott jelenség, hogy a menetek számát egy dekoratív leány hordozza körbe a ringben, itt egy kicsit lebutított változatban volt megtekinthető, miszerint volt szám, nő és körülhordozás, mindez azonban decens nadrágkosztümben, úgyhogy a közönség néhány Vetkőzz le! kiáltás után kifejezetten bojkottálta a szüneteket.
A legnagyobb sikert, Kokó színre lépése előtt, Papp Laci bácsi aratta, aki egyszerűen csak átsétált a nézőtéren, stabil vastapstól övezve.
A profiboksz
lebonyolítási rendszere
gyökeresen eltér minden épelméjű szisztémától. Tagadhatatlanul számít, ki a legjobb, de megfelelő szervezéssel sokat lehet polírozni egy átlagos képességű versenyzőn is.
Itt van például Bernd Schenk, a WBO világbajnoka, aki megvédte címét a dominikai Juan Padillával szemben. Schenk túl azon, hogy AC/CD-re vonult be, semmit nem mutatott, kondival jól bírta, de győzni szemmel láthatóan nem akart. Tehetség dolgában sem múlta felül a dominikai kihívót, aki a bokszsuliból sajnos épp az elején hiányzott rengeteget, amikor a balegyenest tanították. Ha Padilla rendelkezik egy normális, kemény és határozott balossal, Schenket a harmadik menetben hordágyon viszik el, így maradt a 12 menetnyi maszatolás. Padilla nagyon hajtott, a közönség imádta, de csak jobbal tudott érdemlegeset ütni. A
két átlagharcos
közül az Universum német zsűrije természetesen Schenket hozta ki győztesnek, ami az enyhe Padilla-fölény láttán sem justizmord: a regnáló bajnokot egyértelműen és látványosan meg kell verni, különben az öv marad, akinél volt. Padilla azonban nem így gondolta, mivel az eseményt követő sajtótájékoztatón a térdéig lógatta az orrát, és arról beszélt, hogy ellopták tőle a címet, és be nem teszi a lábát ebbe az országba többet, bár ezért az utóbbi kitételért később bocsánatot kért, és azt mondta, hogy természetesen nem Belgiumra haragszik, csak nagyon el van keseredve.
Az Universum, Kokó klubja attól profi cég, hogy a sportolóinak biztosítja a legjobb körülményeket, a legjobb ellenfeleket és a legjobb bírókat, ezenkívül megkeresi azt a bokszszövetséget, ahol az illető sportolónak van keresnivalója. Schenk a maga tudásával valószínűleg nem rúgna labdába sem a WBC-nél, az IBF-nél vagy a WBU-nál, belőle nagy bravúr volt bajnokot csinálni, ez a pozicionálás tudománya: melyik szervezet melyik súlycsoportjában lehet biztosra menni.
Kokó új interkontinentális bajnoki címe
gyakorlatilag semmi konkrétat nem jelent, nem az Európa-bajnok mérkőzött az Afrika-bajnokkal (bár Dramane volt már Afrika-bajnok). Elvileg az én meccsem a házmester ellen is mehetne interkontinentális bajnoki övért, csak arra nehezebben találnánk szponzort. Az övet egyébként közelről is megcsodálhattam az esemény után, és hát eszmei értékét leszámítva, nem volt kifejezetten zsűrizett alkotás. Teljesen igaza van Kokónak, hogy nem viszi magával az otthonába, inkább itt hagyja valahol, hogy a magyar közönség elzarándokolhasson a vitrinhez, mert komoly veszély fenyegetné a gyermekei értelmi és esztétikai fejlődését, amennyiben nap mint nap ezen tárgy közelében kellene játszadozniuk.
Az interkontinentális bajnokság egyszerű marketingfogás: címmeccset könnyebb eladni, ezért is jó a szervezőknek, hogy ennyi szervezet van. Az EB-címen kívül lehet meccselni világbajnokságért meg az obskúrus tartalmú interkontinentális bajnoki címért, WBU, WBA, IBF, WBO, ez minimum évi 12, plusz az Ázsia-, Amerika-, Afrika-bajnoki címek meg az esetleges kisebb világszervezetek.
Kokónak eredetileg
az Európa-bajnok Paul Ingle ellen kellett volna játszania, Ingle azonban inkább Hamedet hívta ki, így került a képbe Nabaloum Dramane. És aki látta a Hamed-Ingle-meccset, leborulhat az Universum menedzsereinek nagysága előtt: Ingle nagyjából Dramane szintjén verhető. Tökéletes kondi, jó reflexek, megfelelő képzettség, középgyenge ütések. Ingle ugyanúgy maszatolt Hamed ellen, mint Dramane a BS-ben, ezért is oly fájdalmas, hogy Kokó nem verte meg egyértelműen a Burkina Fasó-i csávót. ´ lett a győztes, persze, és talán több ütést is vitt be, de verésről szó sem volt. Ha a meccset nem Budapesten rendezik német bírókkal, enyhén szólva bizonytalan, Kokó viheti-e haza az övet. Mindezek ellenére a tizenkét menet pörgős volt, és mindenképpen közelebb állt az MU vs Arsenal meccshez, mint a Lazio vs Mallorcához, szóval nem volt érdemes közben kimenni sörért, mert végig benne volt egy mindent eldöntő pofon lehetősége mindkét részről.
Kovács István persze azt csinálta, amit csapata előírt, a meccs után azonnal lenyilatkozta, megveri Hamedet, de mi már tudhatjuk, ebből aligha lesz valami. Legjobb esetben tényleg kihívhatja a jemeni-angol bajnokot, ami az Universumnak nagy fegyvertény. Hamed azonban teljesen más kategória. Gyors, kiszámíthatatlan, erőseket üt, érdemes megfigyelni, az ő ütéseit még a tizedik menetben is hallani lehet, majdnem mindet. Ráadásul nagyon figyel, azonnal észreveszi a védekezési hibát, és odavág, pontosan és gyorsan, aztán lehet keresni, merre hülyéskedik a ringben.
Kokónak az utóbbi évek Hamed-kihívói közül a Puerto Ricó-i Wilfredo Vazquez és Paul Ingle ellen van keresnivalója, de azokhoz sem árt a hazai pálya és az Universum-bírók, hogy biztosra mehessünk. Wayne McCullogh, a tavalyi kihívó pedig már ledarál bárkit, Hamedet leszámítva. Az Ír Zsebrakéta ellen az egyetlen esély, hogy megint feljebb megy egy súlycsoporttal, különben szinte lehetetlen lesz eltakarítani. Vagy valahogy kibulizzák, hogy McCullogh legyőzése nélkül indulhassunk Hamed ellen. És ha kikaptunk, még mindig lehetünk világbajnok egy Hamed-mentes világszervezetnél. Az sem nagy szégyen.
Winkler B. Imre
MaNcs Box Council
Kokó jelenleg a WBC interkontinentális bajnoki övének tulajdonosa, de ezzel papíron nem jutott közelebb a WBO-bajnok Hamedhez, egyszerűen ennél a szervezetnél találtak számára megfelelő ellenfelet. Ha a Hamed-meccs nem jön össze, a biztató kezdet után akár a WBC-világbajnoki címet is megszerezheti, azt ugyanis a jóval kevésbé rettenetes Fülöp-szigeteki Luisito Espinosa védi.
Elvileg a MaNcs is alakíthatna világszervezetet (MaNcs World Federation). Miután lemázsáltuk valamennyi munkatársat, bajnokokat hirdetünk. Bojtár B. Endre, nehézsúly. Para-Kovács Imre, félnehézsúly, Winkler Róbert, cirkálósúly. Pénzünk nincs, ezért nem is hívná ki a bajnokainkat senki. Szeretnénk összehozni egy Bojtár-Tyson-meccset, de Don King kevesli a felajánlott ötezer forintot. Ha megfelelően menedzseljük a szervezetet, előbb-utóbb megindul az egészséges verseny, munkatársaink lassan elvesztik bajnoki címeiket, feltöltődünk rendes bokszolókkal, címmeccseinket megveszi a Hungary Sport, idővel az HBO. Belátható időn belül valamelyik súlycsoportban címegyesítő mérkőzést rendezünk, keresünk egy gyenge súlycsoportot a WBU-ban, a WBA-ben, a WBC-ben, az IBF-ben, az IBA-ben, vagy ha minden kötél szakad, jöjjön az NABF.
- winkler -
